Nem bírom a hisztijét! Hogy kezeljem?

Üdv a klubban. Az én fiam februárban volt 2 éves, és vannak olyan napjai, hogy egész nap ordít. Én most hagytam abba a szoptatást, csak azért nem szedtem eddig nyugtatót, de most már komolyan gondolkodom rajta.

A körömvágáshoz ketten alig tudjuk lefogni. Fürdeni nem akar, persze, de én olyankor azt csinálom, hogy futtában levetkőztetem. Aztán megy magától a fürdőbe, mert olyankor már tudja, hogy fürdés. Kiszállni persze nem akar. Hajat mosni nem akar.

Nálunk az a baj, hogy nagyon-nagyon kényszeres. Megvannak a napi rituálék, és ha valami nem úgy megy, akkor egész nap bömböl. Pl, visszük a tesót az oviba együtt, és csak az út jobb oldalán mehetünk, a másik oldalán nem. Hétvégén, amikor nincs ovi, akkor is el kell sétálni az oviba, különben az egész nap egy ordítás. Hazafelé mindig be kell menni a boltba, és venni csokit. De csak egyfélét. Ha az nincs, akkor képes összeveszni az eladóval. Még szerencse, hogy nem nagyon beszél, inkább csak halandzsázik, mert nem is tudom miket mondana! Azt már mondja, hogy "Hova tetted?!"

Öltözni persze nem akar, és ha véletlenül új ruhát veszek neki, akkor addig ordít, amíg le nem veszem róla. Én sem vehetek fel új ruhát, azon is kiborul.

Én most voltam egy családterápiás előadáson, ott azt mondta a nő, hogy hagyjam sírni, ne engedjek neki, mert azért durvult így el a helyzet, mert mindig megkapja amit akar, ha hisztizik. Szerintem ezt nagyon könnyű mondani! Én nem bírom ezt hallgatni. Persze azért nem kapja meg mindig amit akar, de jelentéktelen dolgokban általában engedek neki. Szerencsére a kajával nincs gondunk, elég jól eszik.

Ma már mérgemben rávertem a fenekére. Persze nem nagyot, és a pelus úgyis felfogta. Nagyon megsértődött rajta, és otthagyott, aztán abba is hagyta a hisztit. Nem vagyok én sem híve a verésnek, de anyu mindig azt mondja, hogy néha nem árt neki. Most komolyan gondolkodom, hogy lehet, hogy igaza van?

Azon ment a balhé, hogy szerette volna, ha bekapcsolom neki a tévét. Mivel beszélni nem tud, csak találgatni tudok, hogy mégis melyik mesét szeretné nézni. Az 5. után otthagytam, mondtam neki, ha ez a mese sem tetszik, akkor nem kell mesét nézni, lehet nyugodtan játszani is. Kimentem a konyhába főzni, ő persze jött utánam ordítva, hogy: "anya, gyere!" és rángatott el a tűzhely mellől. Hát, nagyon kiborított, úgyhogy mondtam neki, hogy lehet szépen játszani menni! És rávertem a fenekére. Eléggé kiakadt, otthagyott, és szépen elkezdett játszani a nappaliban csendesen, és nézte a Mazsolát. Mégiscsak jó lett az a mese is.

Remélem hamar kinövi, mert elviselhetetlen. A nagyobbik gyerekemnél nem volt ilyen durva a helyzet, de állítólag a fiúk rosszabbak.

Bocs, a hosszú litániáért, szóval azt akartam belőle kihozni, hogy nekem azt tanácsolták, hogy ne engedjek neki, mert most kell megtanulnia azt, hogy van amire az a válasz, hogy nem, és van, amire az, hogy majd. Ha ezt most nem tanulja meg, akkor a közösségben elég nehéz lesz neki. Nehéz ügy, én tudom.

Nem tudom hogy bírjátok, én már attól kiakadok ha nem akar hazajönni a játsziról, és hisztizik az utcán. Mondtam neki, hogy akkor becsöngetek, biztosan itt maradhatsz éjszakára/délutánra. Na erre ordítva szaladt utánam. Egyébként én ha otthon sír, akkor "menni kell kezet mosni", ott látja magát a tükörben, és mindig elmondom neki, hogy nézz magadra, így nagyon csúnya vagy, és vigyorgok a tükörbe. Erre elkezd nevetni, és megállapítom, hogy sokkal szebb így.

Ha értelmetlenül hisztizik (nálunk van olyan, hogy "itt most nincs hiszti -pl. boltban- de ezt tudja, így ott nem próbálkozik), akkor meg otthagyom és had mondja.

Az én lányom ugyanezt csinálta 2,5 éves korától, most kezdi abbahagyni, mióta bölcsis (májusban lesz 3). Mostanában már csak azért hisztizik, mert pl ki akar menni, de öltözni nem akar, és akkor jön a vonyítás, h menjünk ki, nem öltözünk, csak kimegyünk. Elmagyarázom neki, hogy kint hideg van, megfázik, mehetünk a doki bácsihoz, akkor még ordít egy sort, addig hagyom lenyugodni, és ha már látom, hogy kezd megnyugodni, akkor veszem fel, megölelgetem, megpuszilgatom, és kész is. Máson már nem nagyon hisztizik, a hajmosást is megszokta, még a fogmosás amit sarkalatos pont nálunk, nem szereti, ha én mosom, egyedül meg nem tudja szép tisztára, szóval hagyom had próbálkozzon, és ha végzett, akkor átsikálom neki, és így nincs vita:)

Iszonyat dühítő tud lenni tényleg, hogy ész nélkül ordít butaságon, kipróbáltam mindent, kiabáltam, lemosdattam hideg vízzel, lespricceltem hideg vízzel, sőt egyszer hideg zuhany alá állítottam, fenekére csaptam, de semmi nem használt. az a legjobb, ha hagyod kicsit nyugodni, aztán megöleled, és ha megnyugodott, elmagyarázod, hogy felesleges csinálni a fesztivált, úgyis az van, amit te mondasz:)

sok kitartást kívánok:)

Én is írtam már még tegnap...

Ott is írtam, és most amit írsz arra is írom, hogy ha Te qra ideges vagy a hisztijétől, az átragad rá, és nem tud megnyugodni..vhogy magadban kell lerendezni, hogy ne légy ideges mikor elkezdődik ez az egész, mert azzal adod alá a tüzet...

Tudom, TUDOM, hogy nagyon nehéz, sőt néha lehetetlen, és el-elcsattan egy lábra, vagy popsiraverés, de próbáld meg. és ne arra gondolj, hogy azt mondom, fogd vissza magad!! Mert nem erre gondolok. hanem igaziból ne légy rá ideges, és dühös, ezt próbáld meg elérni. Nem tudom megmondani hogy csináld, nekem mostmár sokszor sikerül, és olyankor az egész roham pár perc, és tök hamar túlvagyunk rajta.

érzi, látja, hogy hat rád a hisztije, ezért fokozódik ez az egész...egymást gerjeszitek...:-(