Hogyan segítsek neki feldolgozni ezt az éjszakát?
Ma éjjel rettenetesen összevesztem a férjemmel, nem szeretném részletezni. Sajnos a kétéves kisfiam felébredt rá, nagyon sírt, aztán órákig nem tudott visszaaludni. máskor is volt már, hogy veszekedtünk, olyankor mindig sír, próbáljuk nem előtte lerendezni az ilyesmit, de sajnos a férjem nem törődik vele, hogy ott van. :S
Biztosan nagyon megviselte az egész, de még alig beszél, az érzéseit szavakba foglalni egyáltalán nem tudja. Mit tehetnék, hogyan tegyem neki könnyebbé?
Tudom, a hosszú távú megoldás az lenne, hogy ilyen ne forduljon elő, de ez már megtörtént, így ennek a kezeléséhez szeretnék tanácsot kérni.
Szia.
A balhé,ha heves bármikor bárhol képes kitörni...ez nem bűn,ritka az olyan házasság ami néma marad évekig,vagy ahol tárgyilagos tud maradni az ember minden nap minden percében.Ezek valóban balhék...attól még ti nagyon szeretitek egymást.Ha esetleg előfordul úgy,hogy a gyermek hallja,akkor abban a pillanatban tegyétek félre a sérelmeket és előtte mutassátok ki becézéssel simogatásokkal kedves szavakkal,hogy nem bántjátok egymást.Minden gyermekre nyugtatólag hat ha azt látja a szülei kedvesek egymáshoz.Boruljatok össze hárman és,ha a gyerkőc megbékélt lehet halkan csendben kúltúráltan folytatni a vitát.Ha a férjed ebben nem társ akkor ne vedd fel a veszekedés fonalát.Előzd meg Te.Majd egy arra alkalmasabb időpontban megbeszélitek.
Szia, mesélj neki sokat, hogy apa és anya azért beszélnek néha hangosan, azért kiabálnak, mert így beszélnek meg dolgokat, de ne aggódjon, mert minden rendben van. Az egyébként természetes, hogy a szülők néha veszekednek és kiabálnak, mint ahogyan az is, hogy néha megölelik, megpuszilják egymást. Nem baj, ha mindkettőt ismeri, de persze jó, ha nem hallja mindig és nem hall olyat, amit magára vetíthet ki. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy ne is titkoljátok előtte a vitát, mert joga van tudni, mi zajlik körülötte. Beszélj neki sokat arról, hogy apa és anya nagyon szeretik őt és ez nem fog megváltozni soha.
Én és a férjem elég sokszor veszekszünk, de mi ilyenek vagyunk. Ez természetes, és sokat nevetünk is. A gyerekeink megszokták, tudják, hogy mi ilyenek vagyunk. Rosszabb lenne, ha visszafojtanánk és csak a feszültséget éreznék, mert azzal viszont nemigen tud mit kezdeni egy kisgyerek.
Egy 2,5 éves és egy 11 hós anyukája
Köszönöm a válaszokat!
Talán azért nincs fogalmam sem arról, hogy mi van ilyenkor, mert az én szüleim soha nem veszekedtek. Apukámmal képtelenség volt. Anyósomék viszont folyamatosan ölték egymást, a férjem szerint megváltás volt, amikor végre elváltak.
Sajnos a kisfiammal egyéb bajok is vannak, agresszív a játszótéren, nem tudom, ettől-e. Pedig igaz, hogy a veszekedések mellett sokat ölelgetjük-puszilgatjuk egymást és persze őt is, de nem tud nyugodni a gondolat, hogy mi tehetünk-e a viselkedéséről. Minket itthon nem bánt, a kishúgát is csak puszilgatja.
Mit csináltál éjjel amikor felkelt? Mert egyszer nekünk is felébredt, amikor vitáztunk, mi akkor odafektettük közénk és ott aludt, mi meg nem vitáztunk tovább.
Elképzelhetőnek tartom, hogy ezért is agresszív a játszótéren. Próbálj vele beszélgetni, azért mert nem beszél, még megért téged. És lássa, hogy minden rendben van köztetek a férjeddel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!