Mennyire tudja feldolgozni egy másfél éves kislány, ha autóbalesetben volt része?

Szia, nagyon át tudom érezni a helyzetet, én is összetörtem az autót, benne ült a két éves lányom, és neki több hónapos folyamat volt feldolgozni az egészet, pedig nem sérültünk meg, és nem volt nagy a koccanás, csak szerencsétlenül becsúsztunk egy árokba, neki egy fának, az anyagi kár a baleset méreteit messze felülmúlta. Ő az első egy-két hónapban izgalmas eseményként mesélte mindenkinek, mi történt velünk (már beszélt valamennyire), és sokszor játszotta az autóival, hogy beesnek az árokba, ki kell húzni, szerelőbácsi megjavítja, stb. Ezt mondjuk máig játssza (januárban történt a dolog). Viszont kb. egy hónapja volt egy időszaka, amikor nagyon stresszelt, amikor autóban ültünk, bármi kis gebasz történt (étsd: nehéz volt beparkolni valahová, és látta rajtam az erőlködést, vagy ráfutottunk egy nagyobb buckára), bepánikolt, és egyszer az is előfordult, hogy autópályán, ahol nem tudtam vele megállni, végigsírt vagy negyed órát, amíg meg nem álltunk, pedig ő kisbaba kora óta nem sírt a kocsiban az autózától magától, nagyon szerette. Akkor utánaolvastam a neten, mi az a poszttraumás stressz, gyerekeknél milyen tünetei vannak, és nem kellett volna, mert elkezdtem aggódni:) Párommal megbeszéltük, hogy kivárunk egy kicsit, egy hét autómentes volt, aztán ha kell, felkeresünk egy gyerekpszichológust is, de szerencsére nem volt rá szükség, most úgy tűnik, enyhül nála ez az egész. Azt olvastam, ha beszél magától róla, akkor az jó, hagyni kell, és az is jó, ha ki tudja magából játszani. Nálatok, ha még nem beszél, akkor az utóbbi valszleg hatékonyabb lehet. Ha azt látod rajta, hogy nyomot hagyott a baleset, akkor esetleg segítheted mesékkel, kitalálsz egy történetet, kisnyuszit baleset érte, megütötte a szemét, nagyon megijedt, doktor bácsi meggyógyította, még mindig rossz neki, de már kicsit jobban van. Valami ilyesmi. Sok szerencsét kívánok nektek az egész történetben.

Velem történt ilyen. Kb. 4-5 éves lehettem és papával mentünk a dédimért a templomba, és egy autó túl gyorsan jött és belénk jött. Papán múlott, hogy nem lett nagyobb baj. De pont annak az ajtónak jött neki, amelynél én ültem. Még most is félek ilyen helyzetben. Inkább megvárom az autót, mielőtt kikanyarodom egy kereszteződésben, pedig párom mondja, hogy elfértél volna. Nem féltem utána sem autóba ülni, de erre a mai napig emlékszem, hogy jön az autó felém.