Minden gyereket utolér a dackorszak? Nem lehet elkerülni?

Én is vevő lennék néhány élő példára.:)

Elég laza vagyok és határozott vagyok, de nem tudom ez be fog-e majd jönni, még csak 10 hónapos a kicsi. Most már van néhány akaratos akciója, ilyenkor odamegyek hozzá,elmondom hogy oké, értelek, hogy mi nem tetszik neked, majd elterelem a figyelmét mással. (Játékkal, vagy mozgásos foglalkozással, vagy hangokkal) Eddig még bejön.

Majdnem teljesen egyetértek a hosszasan beíróval, avval a különbséggel, hogy a figyelemelterelés CSAK INDOKOLT ESETBEN szükséges, pl. bevásárló központ.

Inkább hagyjuk, h kifejezhesse magából a dühét, az 1-3 év köztiek még annyi önkontrollal se bírnak, mint az ovisok, és nem is kell, hogy képesek legyenek még rá.

Ezen felül szeretetteli odafigyelést javaslok "hiszti" során is, egyrészt mert segíted vele a folyamatot, akárcsak egy pszichológus pl. a felnőtt pacienséét, másrészt pedig MERT A SZÜLŐ TUDATALATTIJÁT TÜKRÖZI, AZAZ A SZÜLŐT TANÍTJA A KISGYEREK, AKARATLANUL! Tehát még fejlődsz is ezáltal , eközben te is, kedves szülő, ha igyekszel értelmezni a kisgyermekedet; nem csak hiszti során tükrözi a szülőt, hanem általában, bár többnyire akkor csak, ha testközelben van a szülő a kisgyermekéhez; különben más felnőttek tudat alattiját is tükrözi részben, ha mások (is) vannak a közelében.

Tovább finomítva a meglátásomat: természetesen nyafogás esetén részben más a helyzet, ott már határozottan, egyben szintén szeretettel, együttérzéssel, de irányítani kell a kisgyermeket, pl. boltban a "csokit akaroook"-ra mondd azt szelíden, a szemébe: "Kicsim, megértem, hogy szeretnél, de nem veszünk, mert... :)" (és megindoklod, miért nem) , majd nyugodtan, határozottan tovább állsz vele. Ha viszont erre elkezd tombolni, akkor javaslom, humorral terelj, hiszen sajnos nyilvános helyen nincs lehetőség "pszichológizálni", segíteni neki, de ha otthon történik hasonló, pl. a polcról követel csokit, akkor előbb az említett szelíd módon előadod neki mondandód, de ha erre kitörne hisztiben, akkor nézd végig és hagyd, h tomboljon, ÉS ÉREZZ EGYÜTT VELE, valamint próbáld megérteni, mit tükröz benned, ami gyerekkorodban elfojthattál magadban.

KIEG AZ ELŐZŐ BEÍRÁSOMHOZ:

...ja, és utóbbi esetben SE kapja meg a csokit, ha te nem akarsz adni neki valamilyen oknál fogva, vagy nem akkor akarsz; azaz: ilyen értelemben legyél következetes, miközben odaadóan végignézed a tombolását, javaslom.

KIEG 2.:

megint én vagyok, még valami: a köztudatban az a tévhit szerepel, hogy mintha azért lenne ilyen az 1-3 év közti gyermek, mert fel akarja hívni magára a figyelmet - ez NEM jellemző! Majd ovisként jellemző lesz , hogy ez az oka gyakran. Azonban 1-3 év között a dackorszak jellemző, ha nem is mindenkinél 3 éven át, de e között valamikor jellemző; ennél fogva én-tudata fejlődése okán az ellenkezést gyakorolja, ami nagyon hasznos az akarata és én-tudata fejlődésére nézve! De ez NEM figyelemfelhívás!

Egy szakember