Mi a különbség egy mozgékony figyelemzavaros gyerek és az egyértelműen hiperaktív (ADHD, figyelemzavaros -hiperaktív) gyerek között?

Nem lehet különbséget tenni és vannak akik nem is akarnak csak leírják a gyereket.

Fejlesztés alatt mit értesz?

Az ADHD-nak van három altípusa:

-jellemzően figyelemhiányos, itt a figyelemzavar tünetei közül legalább 6 fél éven túl jelen van

- jellemzően hiperaktív-impulzív, itt a hiperaktivitás és az impulzivitás tünetei közül van minimum 6 egyidejűleg jelen

- kevert, itt pedig úgy a figyelemzavar, mint a hiperaktivitás és impulzivitás tünetei közül 6-6 fellelhető.

Vagyis ugyanaz a kettő. :)

Az ADHD-s gyerekek többsége a kevert típusba tartozik. (Az enyém is :) - nagy kihívás) A viselkedési problémák szerintem a felnőttön is múlnak, nálunk pl. itthon szinte nincsenek, az iskolában az idei tanévben kifejezettek, de másik of. mellett tavaly ott sem volt komoly gond.

Azért, hogy más oldalról közelítsem meg a témát, mások ismétlését elkerülendő, kiegészítésképpen elmondom:

mozgékony figyelemzavar helyett olykor magatartászavart neveznek meg, bár nem tudom a precíz megkülönböztetést, amúgy meg szőrszálhasogatásnak vélem. Feldmár András például, aki világhírű magyar, Kanadában élő pszichológus-pszichiáter, ellenzi a szigorúan differenciált diagnosztikai gyakorlatot a szakterületén:

[link]

Ha mégis próbálunk jellemző különbséget tenni, a lényeg az: 7 éves kor alatt nem létezik hiperaktivitás! Ha mégis diagnosztizálják 7 évalattira, az anyagi haszonszerzés okán van a szakembertől!

Azonban 7 éves kor alatt figyelemzavart, magatartászavart meg lehet állapítani. Fokozottabbat azért nem, mert a kérdésedben felvetett problémák: RÉSZBEN életkori sajátosságok a hetedik életév előtt.

Sajnos hipert még 6 év felett is gyakran ha kell, ha nem, "megállapítanak"... :S Persze az esetek egy részében reális, jómagam kerültem már hiper kisikolásokkal teli közegbe, nagyon is sajátságos és próbára teszi a felnőtt figyelmét, türelmét.

Evvel szemben a magat.zav.-sal jóval könnyebb együttműködni a hétköznapokban, bár az sem átlagos, hiszen enyhe érzelmi-akarati "fogyatékról" van szó (nem éppen szerencsés a hivatalos megnevezése a kategóriának, amibe besorolható, mint látjuk).