Ha a nyugodt, jól viselkedő gyerekek szüleinek tanácsára hallgatnának a hiperaktív gyerekek szülei, akkor már nekik is rég nyugodt, simulékony gyerekük lehetne?

"Mert ezek a gyerekek két pofontól nem megjavulnak, hanem megvadulnak "

Sokan tudni vélik,hogy az egyetlen biztos módszer az állapot kinevelésére,ha rendkívűli szigorral áll a szülő a gyerekhez végre.

Szerintem inkább agyonütteti magát egy ilyen gyerek,mintsem képes legyen az állapotát leplezni.

Mikorra lehetnek képesek ezek a gyerekek többé-kevésbé megfelelni a társadalmi normáknak ?

Mert gondolom felnőtt korukban már nem ugrálnak folyton és nem sírnak,hisztiznek mindenen ,mint gyermekkorukban tették.

"Azt még kihangsúlyozom, hogy nem minden hiperaktív gyerek rossz és nem minden rossz gyerek hiperaktív"

Attól még "JÓ" lehet egy gyerek,hogy a kéréseket meg sem hallja olyan figyelmetlen,szalad tovább ,vagy ellenáll a hosszas figyelmet ,összpontosítást követelő feladatoknak -ilyenkor gyakran sír,vagy veszélyérzet nélkül ugrál,rohangál magát és másokat veszélybe sodorva ,aki nem méri fel,hogy mi lehet a tettei következménye és sokkal impulzívabban reagál a kudarcokra,vagy ha úgy érzi igazságtalanok vele,mert ő nem direkt csinált valamit ,csak nem tudott mást tenni ???

A kisfiam nagyon gyakran mondja azt,hogy nem direkt csinálta,ő sajnos nem tudta másképp megoldani,mert "Anya én így születtem,én ilyen vagyok " ,ezt az én így születtemet sok mindenre mondja például arra is,hogy ő csak az egyik szemével tud kacsintani,mert ő így született :-D .

A kisfiam egy jó hete az udvaron fellökte a kishugát véletlenül,mert elvesztette az egyensúlyát ,a hugi olyannyira megsérült ,hogy azt hittük betörött az orra,voltunk röntgenen is,mikor megtörtént a baleset a kisfiam láttva ahogy szaladok a kishugával a fürdőbe lemosni a rengeteg vért pánikrohamot kapott és magán kívűl ordított,hogy "Anya félek,jaj most mi lesz ! "

,majd miután megmosdattam a hugocskáját zokogva sírt,hogy "Drága pici hugikám nagyon sajnálom,nem direkt csináltam "

Azt hiszem ebből tanult ,mert ha nagyon belendül a szaladgálásba csak megemlítem neki a balesetet és igyekszik visszafogni magát ,ami egy-két percig megy,majd újra szólnom kell.

Hiába segítőkész,hiába igényli nagyon,hogy szeressék és elfogadják és a maga módján igyekszik is megszerettetni magát (az én fiam mások megnevettetésével próbálkozik,nagyon kedveli a humort)attól ő még másoknak "ROSSZ",mert irritáló,fárasztó nekik és szentül hisznek benne,hogy igenis tudna csak nem akar másképpen viselkedni .

Lehet arra a kérdésre választ adni,hogy milyen egy gyerek aki diagnosztizált hiperaktív és ez mellett még rossz is és milyen az aki hiperaktív és ez mellett jó ?

Szerintem a hiperaktív gyerekek nagyon ritkán vannak jó gyereknek elkönyvelve.

Esetleg később amikor már a túlmozgás csillapodik és megtanul kivárni,kezelni az impulzivítását akkor a pozitív tulajdonságok könnyebben észrevehetőek .

Most sem tudtam teljesen különválasztani a jó és a rossz hiperaktív gyerek fogalmát :-) .

Rengetegszer megkérdeztem már például a gyógypedagógust,vagy a mozgásterapeutát ,hogy szerinte a fiam most nem képes valamire,vagy nem akarja csinálni (mert én mindent elkövettem,hogy rávegyem arra,hogy együttműködjön) és bizony volt,hogy azt mondták,hogy nem akarja csinálni azért lezserkedi végig az új TSMT otthoni torna betanulásánál a gyakorlatokat a mozgásterapeutánál,bevallom volt olyan,hogy annyira szégyeltem magamat egy ilyen alkalommal,hogy elsírtam magam ott ,győzött vígasztalni utánna ,hogy bizony nem egy anyuka borult itt már ki őnála,ilyenkor mindig mesél olyanokat,hogy volt olyan hiperaktív gyerek aki 4-5 évesen midenért földhözvágta magát és midenkinek nekiszaladt és most 9 évesen már milyen szépen viselkedik,pedig az ő anyukája is nagyon ki volt készülve.

Nehéz nekem különválasztanom,hogy mi az amivel legyek sokkal türelmesebb ,mert nem tehet róla ,ő is szenved tőle és mi az amin igenis simán képes lenne uralkodni csak esze ágában sincsen .

Például van egy igen szelíd kisfiú akivel néha együtt szokott játszani ,ez a kisfiú ha már például gyorsabban szalad a kisfiam azonnal szól nekem ,hogy figyeljek,mert rosszalkodik a kisfiam,aztán az én kisfiam ezután már butának szokta nevezni ,mert árulkodott ,ekkor a kisfiú újra jön panaszkodni nekem,hogy a őt butának szólította ,ekkor újra megróvom a kisfiamat aki ilyenkorra már igen feszült szokott lenni,ilyenkor jön elő az a furcsa-zavart mosolya amikor jól tudom,hogy elvesztetet a fonalat és már nem ura magának,ilyenkor elkezdi kergetni a félénk kisfiút aki már rettegve szalad hozzám panaszkodni.

Ilyenkor elszoktam veszíteni a türelmemet,a hidegvéremet és bűntetek.

A szülőkkel nagyon jóban vagyunk és a két gyereket mégsem lehet együtt játszatni ,mert mindig ugynaza a koreográfia zajlik le.

Nem értem miért vadul be a kisfiam mindig ettől a kisfiútól,míg másokkal hosszasan együtt játszanak,talán az a problémája ,hogy ez a kisfiú nincsen benne az együtt csintalankodásban,nem sikerül őt belevinni az együtt ugrándozásba ,a közös bohóckodásba ,mert ez a kisfiú mindentől fél és azért fordul mindig felnőtt segítségért,félreértik egymást,a kisfiam elutasításnak éli meg,hogy nem együtt huligánkodnak,hanem a kisfiú a felnőtteknek panaszkodik állandóan,a másik kisfiú pedig nem érti meg a a kisfiam miért olyan meggondolatlan ,olyan hirtelen,olyan veszélyeket kereső és miért lesz egyre feszültebb attól,hogy ő rá panaszkodik minden egyes megnyílvánulásáért.