Orvosi vizsgálatnál ma a kislányom pofon ütötte a doktornőt, elvárható egy másfél évestől, hogy ha éppen lefogják és nagyon fél, akkor hagyja magát és ne védekezzen?

Teljesen megértem a lányod reakcióját, egyrészt életkori sajátosság is, hogy próbálgatja mit szabad... másrészt nyilván a rossz élmények miatt is félt.

Viszont ezt nem lehet szó nélkül hagyni, mármint szülőként nem csak az a feladatod, hogy megértsd mit miért csinál, hanem az is, hogy megtanítsd a helyes viselkedésre. Ez a nevelés. Ha most ráhagyod, akkor később csak durvább lesz, ezekben az esetekben az első próbálkozásaiknál érdemes világossá tenni, hogy mit szabad és mit nem.

Az orvosnak lehet, hogy rossz napja van, lehet, hogy a 40. beteg gyereket vizsgálta, esetleg ügyeletes volt éjjel... akármi. Nem kellene kiakadnia, de a lányodnak meg nem kellene megütnie. Igazából itt szerintem az asszisztens hibázott, hogy nem fogta le rendesen. Illetve az egész rendszer rossz, mert nem engedi a szülőt ... Én soha nem adom ki a kezemből a lányomat, mert akkor eleve idegesebb, ha egy idegen néni fogja őt, ehhez plusz a rossz élmények, egyértelmű a védekező reakció.

A mosakodás meg higiénia miatt nagyon fontos, ezen nem szabad megsértődni.

Persze, hát ez előfordul. De az orvosok ilyenkor így szoktak reagálni. Meg kell nekik tartani a 3 lépés távolságot. Ne bánkódj ezen! Azért valahoyg tudasd a gyerekkel, hoyg nem szabad.

A doktorok ilynek, így kell nekik viselkedni. Különben megennék őket a betegek.

ja, hát akkor te szóltál. Akkor nem történt semmi. Csak másfél éves. Nem gondolta az asszisztens, hoyg ilyen erős. Lehet hoyg a harmadik gyerek ugrott ki a kezéből aznap, meg összetört egy tálca levett vért, és azért volt ideges a doki.

Az egyik osztálytársamba beletört az injekcióstű, mert mnegugrott, nem fogták le rendesen. Ezért nem foghatja szülő, legtöbb zsülő pláne nem fogná meg.

Semmi baj! Felejtsd el! Vacsi!!!!

3-4 éves lehettem, amikor orrmandulát szedtek ki. Szintén féltem a kórházaktól, mert akkoriban állandóan beteg voltam és baromi sok injekciót kaptam (= felnőttkori tűfóbia, juhéé :)).

A műtét előtt az orvos (férfi) az ölébe ültetett, a nyakamba akasztott egy üstszerű valamit és talán kámforos zsebkendőt szorított a számra.

Annyira ki akartam szabadulni, hogy felnyúltam és két kézzel végigkarmoltam a férfi arcát.

Apám másnap vitt egy ajándékkosarat és elnézést kért, de nem lett belőle komolyabb ügy, az orvos viccelődve mondta, hogy az én helyemben ő is védekezett volna :)

Se előtte, se utána nem voltam agresszív, ott is inkább csapdába szorulva éreztem magam.

Az orvosotok reakciója inkább furcsa. Állatorvosnál láttam olyat, hogy a kutyám megijedve a helyszíntől, a vizsgálóasztalra ürítette a bűzmirigyét. Az állatorvos pedig fintorogva méltatlankodott. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy állatorvosi praxis során ki lehessen kerülni egy-egy harapást, vagy asztalra ürítést.

Nem várható el.

De azért ne mondjátok már, hogy ti tök kiegyensúlyozottan vennétek, ha egy gyerek ezt csinálná veletek. Azért az orvos is emberből van, csak ne cukiskodjon már, ebben az esetben.

De a gyerektől persze nem várható el ! Máskor előtte meg kell beszélni a dolgokat, és még akkor sem kell elvárni a dokitól se, hogy aranyos legyen, mondjuk bunkó se, csak csinálja a dolgát.

Kedves anyuka, ne is agyalj ezen, nem ti vagytok az első ilyen esete. Persze neked rosszul esik az egész szitu ez természetes, de tedd magad túl rajta.