Milyen lesz a kapcsolatuk az elején és később? Lányom majdnem 3 éves lesz mikor jön a kisöcsi. Ugyan ilyen felállás tapasztalatok?

Lányom májusban lesz 3 éves, januárban született meg az öccse. Előzetesként annyit tudni kell,hogy (sajnos) az én lányom túl jólnevelt, illedelmes, néha már úgy kellett buzdítani,hogy kicsit rosszalkodjon.

Az első pillanattól kezdve készítettem a tesó érkezésére, a kórházi tartózkodásra, meg arra hogy nem olyan lesz mint a játékbaba, hanem igenis sírni fog, szoptatni kel stb...

Azt hittem,egy ilyen mintagyerek mellett és ennyi belefektetett előkészületi munkával nem lesz gond.

Ehez képest kb 2-3 hétig még minden oké volt, de azután a lányom kifordult önmagából. Rosz lett, nem fogad szót, szinte sosem csinálja azt amit kérek, sőt. Ha éppen olyanja van akkor még az ellenkezőjét. Ha épp a tesót pelenkázom, szoptatom, akkor akar engem a legjobban, ha nem tudok menni (márpedig nem tudok) akkor elkezd olyan dolgot csinálni ami rossz avyg veszélyes,hogy magára vonja a figyelmet. Borzasztó lett a kapcsolatunk, pedig addig barátnők voltunk.

Mindezt annak ellenére,hoyg az első 2 hét után már mentem vele anya-lánya programokora rendszeresen,hogy ne érezze azt hoyg a tesó elvesz tőle. Odafigyelünk arra is,hogy sose a tesóra fogjunk semmit, és ne hasonlítgassuk őket. Tényleg, nagyon nagyon körültekintően csinálunk mindent, és mégis elromlott minden.

Szakember azt mondta, le fog csillapodni.

Ja, és persze a kicsi nem egy kifejezetten sírós baba. Igaz az első hónapban hasfájós volt, de nem volt sokat kézben (annak egyébként sem vagyok a híve).

Most sokat segített,hogy megjött a jó idő, és kint tudunk lenni sokat, a kicsi alszik a jó levegőn, meg már kocsival is könnyebben szervezünk programokat akár hármasban is. Már az is jó ha leugrunk a térre motorozni, vagy elmegyünk a Dunához kavicsokat dobálni. Szóval a jó idő segített, meg az hogy heti pár napot magánbölcsödébe jár a lányom, így ott kijátszhatja magát.

Nem könnyű.

Ha a terhességet programozni lehetne, én biztos minden anyának azt tanácsolnám,hogy tesót úgy vállaljon,hogy ovodaérett legyen a nagyobb, és tudjon oviba járni már, illetve hoyg a kicsi ne télen szülessen, mert a két gyerekkel a bezártság tönkre tudja tenni még a legjobb szülő-gyerek kapcsolatot is.

Még annyit tennék hozzá, hogy szerencse a szerencsétlenségben,hogy a rosszaság, szófogadatlanság, sokszor pedig gonoszság mellett legalább a testvére felé mérhetetlen szeretettel fordul a lányom. Így úgy gondolom,hogy még szerencsések is vagyunk,hoyg nem rajta éli ki a féltékenységét, és nem bántja.

Minden jót nektek!

Nálunk pont 3 év van a gyerekek között igaz nem nővér-öcsi, hanem mind a kettő lány.

A nagylányom mindig is dacos volt és hisztis, sokat nem változott a tesó miatt, persze néha extrább figyelem kell neki, de nem vészes.

Már eltelt 1.5 év és azt kell hogy mondjam szerencsém van, nagyon szeretik egymást, és nem megyünk jobban egymás idegeire, mint korábban (de mint mondtam vele egyébként sem olyan könnyű, néha mondja, hogy őt senki nem szereti és vele senki nem foglalkozik, de a kicsi is féltékeny. Szerintem valamilyen szinten ez normális.

Nagyon nem készítettem fel semmire, persze beszéltünk arról, hogy lesz kistesó, hogy az elején még nem lehet játszani vele, hogy lesz olyan, hogy kevesebb időm lesz, de ennyi.

Nem szerveztem vele közös programokat kettesben valahogy nem is igényli, ha volt is róla szó akkor mindig mondta, hogy jöjjön a tesó is. Szereti, ha ott van. Így én úgy látom a 3 év pont ideális, de nem tudom milyen lenne, ha másneműek lennének.

Szerintem a jótesó-rossztesó dolog inkább a gyerekek személyiségéhez kötődik, vagyis lehet kicsi is a korkülönbség lehetnek egyneműek és mégis lehetnek rossz testvérek, ha egyszerűen ilyenek, és ugyan ez igaz fordítva is. Az egész olyan lutri, mint, hogy mennyire lesz sírós a pici baba :)

De nyilván a szülő sokat tud rontani a helyzeten, ha külön extra figyelmet fordít az egyikre, ha látszólag őt jobban szereti, szóval el lehet rontani egy jó kapcsolatot is.

Kívánom, hogy minden zökkenőmentesen alakuljon nálatok. Anno én nagyon féltem, hogy gond lesz és a sok változás (tesó+ovi+az apuka is munkát váltott) betesz a nagyobbiknak és pokol lesz minden, féltékenykedés, extra rosszalkodás, de szerencsére nem így lett. Viszont ez főleg azért van így, mert szerencsém van a gyerekeimmel sokat nem kellett dolgozni rajta :)