Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Érezte már más is azt, hogy...

Érezte már más is azt, hogy az ovi többet ártott mint használt?

Figyelt kérdés
Szeptember óta jár a fiam oviba és én úgy éreztem az elején hogy a teljes 3 évi nevelésem ment tönkre, mióta jár. Mára már azért normalizálódott a helyzet, de néha úgy viselkedik, kikel önmagából, mintha nem is saját maga volna. Nem is szeret menni, közömbös, inkább elvan, azt mondhatnám. Valaki van még hasonló helyzetben? Nagyon nehéz az ovi butaságait itthon kinevelni. Ha beteg és nem megy 1-2 hetet, semmi baj vele, nagyon aranyosan viselkedik, de az első nap ahogy hazajön már látjuk hogy újra kezdi a bolondozást, vicsorgást, durcizást.
2012. márc. 20. 15:09
 1/3 anonim ***** válasza:
Nálunk is ez a helyzet,igaz nekem egy 6évesem van.sajnos sokat betegeskedik,és ha 1-2hetet itthon van akkor utána az első pár nap katasztrófa mikor hazajön az oviból.:(
2012. márc. 20. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:

Szerintem ezen mindenki átesik; csak nem szabad ezt ilyen tragikusan felfogni. Nézd úgy, hogy ez egy újabb fejezet, most kell megtanulnotok szocializálódni nagyobb közösségben. Azért írom többes számban, mert ez a szülőnek is tanulás, például az, hogy hogyan reagálja le a "kintről" hozott új szokásokat, új viselkedéseket.

Eddig csak Te és a szűk család voltál számára, de innentől már mindig lesznek az életében társak, barátok, ellenségek is, folyamatosan új és más normákkal fog szembesülni a gyerek. Most arra kell megtanítanod, hogyan szűrje meg a külső ingereket, mik tanulandó klassz dolgok, és mik butaságok.

Hidd el, hogy azok teljesen normális gyermeki dolgok, amiket írsz (a bolondozás, a fintorgás, a butáskodás), és ezeket egy felnőttől (szülőtől) sosem fogja megtanulni, pedig kell. Őszintén, mind ilyenek voltunk kicsinek, csak nem emlékszünk rá!! Néha én is morgok a lányom szerintem kiakasztó dolgain, de anyukám csak nevet rajtam, és közli, hogy én pontosan ilyen voltam, ugyanúgy viselkedtem annyi idősen.

Egy kicsit vedd lazábbra, és majd csak olyanon aggódj, amin tényleg kell!

2012. márc. 20. 16:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 A kérdező kommentje:
Kedves utolsó! Nagyon megnyugtatóak voltak a szavaid, köszönöm hogy leírtad őket. Igaz, hogy én tényleg hajlamos vagyok mindent drasztikusabban látni és eltúlozni a dolgokat. A férjem szerint túl sokat gondolkodom egy dolgon. De! Én annyira de annyira szeretném jól csinálni és a gyerekemnek a legjobbat akarom. Nagyon nehéz vonalat húzni a normális és nem normális aggódás határán, remélem azért sikerül elérnem az egyensúlyt.
2012. márc. 21. 07:58

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!