Van akinek a kisfia folyton rágja, vagy piszkálja a szája szélét?

Szia!Az én kisfiam szintén csinálja,ő is 5 éves ,nyugtalan temperamentumú,a körmét is rágja.

Szorongáscsökkentő,feszültségoldó szokások ezek általában,minél inkább tiltod neki,annál inkább kényszert érez rá,hogy csinálja.

Saját magától el fogja majd hagyni remélhetőleg.

Gondolom igyekszel neki mindent megadni ahhoz,hogy biztonságban,szeretetben érezze magát,ennél többet nem kell tenned,ez a lényeg.

Az én kisfiam figyelemzavros-hiperaktív,azért gohdoltam,hogy a tiéd is nyugtalanabb (nem arra gondoltam,hogy ő is hiperaktív lenne).

A nyugtalanabb gyerekeknek nehezebb a lelki béke,kiegyensúlyozottság megélése,ezért próbálják valahogy csökkenteni a fezsültséget amit éreznek.

Nem kérdés ,hogy szeretd e,semmi köze nincs ahhoz,hogy a száját rágcsálja.

Nekem a pszichológus azt mondta próbáljam elterelni a fegyelmét,de ne bántsam,szidjam érte,mert annál inkább csinálni fogja,majd abbahagyják idővel.

Szia!

Hát nagy segítség nem leszek, de lehet egy szakember segítsége kell ahhoz, hogy leszokjon erről! Próbálj vele beszélni, mit érez olyankor amikor azt teszi, s magyarázd el neki, hogy milyen nem szép amikor tiszta seb a szája.

Tapasztalatból beszélek, mert nekem is gyerekkoromba kezdődött, de én sajnos nem tudtam leszokni róla! A szám tépkedéséről, amikor Apukám kórházba került olyan 3 éves lehettem akkor kezdődött nálam, s a mai napig a sresszt így vezetem le, pedig 28 éves 2 gyermek édesanya vagyok, igaz depresszióra nagyon hajlamos, papír is van róla:((. Sajnos sokszor meg csak úgy is szoktam vérzésig tépni, akkor meg csak megszokásból, utána meg óráik szörnyülködök a tükör előtt, hogy megint hogy nézek ki!

Keressétek meg a probléma kulcsát, lehet hogy történt valami az oviba és így vezeti le a feszültséget!

Sok sikert!!!

2 gyermekes Anyuka!

Kedves "depresszióra hajlamos" anyuka!

Érdekes volt olvasni nagyon a soraidat és nekem az a véleményem,hogy azok a gyerekek (az én hiperaktív kisfiam is) akik mindezt csinálják mindegyikük lelkileg sokkal labilisabbak,túlérzékenyebb lelki alkatúak alapból,nem is kell konkrét olyan életesemény(persze akkor méginkább fokozódni fognak a tünetek) ami megindokolja,már a napi stresszel is nehezebben bírkóznak meg mint egy átlagos lelkületű ember.

Sokkal esendőbbek,sokkal nagyobb figyelmet igényelnek ,támogatást,elfogadást ...hajlamosabbak felnőttként pszichés megbetegedésekre ,szorongásra,pánikbetegségre és sajnos depresszióra is.

Már gyermekkorukban a szülőnek aktívan részt kell vállalnia abban ,hogy több mindent kipróbálhasson a gyermek ami érdekli és találjon valami olyasmit amiben ki tud kapcsolódni,ami által ki tudja adni a feszültséget magából ,amivel fel tud töltődni.

Sokfélék vagyunk,van akinél egy sportág,másvalakinél a természetben eltöltött idő,zene,éneklés lehet ez a módszer,a labilisabb lelki alkatú embereknél nagyon fontos,hogy sikerüljön találni egy ilyen hobbit.