Van még rajtam kívül valaki, aki úgy érezte a testvér érkezésekor, hogy megbolondul, annyira nagy lett a káosz otthon (testvérféltékenység)?
Egy kicsi segítségre lenne szükségem,hogy kezelhetném a helyzetet.
Nemsoká 3 éves kislányommal és a 2 hónapos fiammal vagyok itthon. A lányom mintagyerek volt egészen első napjaitól kezdve. Okos,ügyes,szófogadó, olyan amilyen azt hittem csak a filmekben létezik. Igaz, sok munkám volt abban hogy ilyen jólnevelt lett.
Abban is sok munkám volt,hogy a terhesség elejétől kezdve készítettem a tesó érkezésére.
Úgy tűnt, nem is lesz baj, és egy hónapig nem is volt.
Mostanra azonban úgy érzem,ez a gyerek nem is az enyém. Módszeresen megpróbál engem kikészíteni, és neki még az is jobb ha ki vagyok borulva és vele sem tudok folalkozni, vagy az is jobb ha veszekszem vele, csak e a kicsivel foglalkozzak. Megjegyzem szerencsére többnyire délelőtt alszik a kicsi, keveset van ébren,inkább csak délutánonként, de még így is káosz van.
A lányom reggeltől megállás nélkül engem nyúz, csak rosszat csinál, ráadásul olyan dolgokat amik sokszor veszélyesek. Ha csak annyira a kicsihez érek hogy legalább lábbal ringatom a hordozót vagy a babakocsit amíg vele játszok, már akkor is kezdődik a balhé. Bevallom,már úgy érzem nem bírom. Zavar,hogy bánt engem, és rosszindulatú.A helyzet olyanniyra súlyos, hogy reggeltől megállás nélkül csak utána takarítok, vagy készítem a reggelit, ebédjét, szedem össze a gyurmadarabokat, stb... fel sem tudom sorolni, mindent kiönt, lever, széttép, én meg pisilni nem tudok elmenni csak folyamatosan megállás nélkül vele foglalkozok. Szerencsétlen kicsi még jó hogy alszik többnyire, mert nem is tudnék két szót sem hozzászólni.
Hogyan lehet ezt jól kezelni? Hogy lehet ezt bárhogy is kezelni, ha már én is csak megállás nélkül sírok? Borzasztóan sajnálom a lányomat, mert tudom,hogy ez valamennyire természetes reakció, de úgy érzem így nem lehet élni...
Meddig fog ez tartani? Ki hogy élte túl ezt az időszakot?
Ez kőkemény érzelmi zsarolás. A lányod tudja hogy így foglakozol vele. Most kell leállítani, mert nagy gondok lesznek. Meg kell hogy értse, hogy nem csak vele tudsz foglakozni. Ha hisztizik, ne figyelj oda. Néhány alkalom után rájön hogy hiába. Az én lányom egyetlen alkalommal 45 percen keresztül üvöltött, mert nem értette meg, hogy a kistesót is meg kell szoptatnom. Aztán elfogadta hogy ez van. Most már 2,5 éves a kicsi és nem mondom hogy nincsenek villongások, de szeretik egymást.
Én kialakítottam egy napirendet, amiben a kicsinek és a nagynak is megvoltak a viszonylag álandó elemek, és volt mikor csak a kicsivel, volt mikor a naggyal foglakoztam.
Az,hogy nem foglalkozom a kirohanásaival egészen addig működik ,amíg visszafordíthatatlan károkat nem kezd okozni. Pl innivaló öntése a kanapéra, orrfújás az ágymatracra/ba, falfirka, stb... amit vagy nem tudok utána helyrehozni, vagy félnapi munkám, vagy annál is több.
És mindezek tarkítva olyan apróságokkal mint pl bepisilés a szoba közepére, mert akkor persze viszem átöltözni meg zuhanyozni. Sorolhatnám...
Ezek szerint valamennyi ellenálást muszáj lenne tanúsítanom.
Más megoldás nincs, meg kell büntetned! Nem szép kifejezés, de másképp leírni sem tudom, meg kell mutatnod neki, hogy Te vagy a főnök, az van, amit Te mondasz!
Nálunk dettó ez volt a helyzet, annyival kiegészítve, hogy az én lányom a tesó előtt sem volt mintagyerek, után meg még arra tett rá egy-két lapáttal.
Nem tudom láttad-e, vagy szoktad-e nézni a szuper dadás műsort, nekem rengeteget segített. Ha kitartó vagy a kislányod heteken belül változni fog és még több kitartással vissza is kaphatod a régi csajszit.
igaz csak 1 gyerekem van, tehát ilyen ügyben gyakorlati tapasztalatom nincs
de a szívem most az súgja, hogy én nem büntetném, hanem épp ellenkezőleg
azért csinálja mert rossz neki hogy nem csak vele foglalkozol, biztos hogy nagyon nehéz vele, hogy ennyi rosszaságot csinál, de csak azért teszi mert "szeretetéhes" azt akarja hogy vele foglalkozzál, hogy csak őrá figyelj, nem azért hogy direkt neked rosszat tegyen
még kicsi, énközpontú, és eddig csak ő volt
ezt egy picinek nagyon nehéz feldolgozni (szerintem vmi olyasmi érzés lehet, mintha a férjem egy szép napon azzal jönne haza, hogy itt egy új nő, ezentúl ő is itt lakik velünk, szeretlek téged is, de őt is :)
a helyedben megpróbálnék még többet foglalkozni vele, állandóan kinyilvánítani felé, hogy nagyon nagyon szereted, ugyanúgy mint eddig, és ha van rá lehetőség, egy kicsi időt minden nap kettesben tölteni vele a kistesó nélkül, és akkor csak rá koncentrálni
a jó öreg Rancshburg írt a testvérféltékenységről sokat, ha gondolod olvass utána
barátnőméknél is most született meg a 2. picur, a nagykisfiú 4 éves, és ha megy vki hozzájuk, azzal kezdni, hogy a kistesóról ne is beszéljünk, hanem menjünk vele játszani :)
utolsó vagyok
még vmi, van egy mondás, valahogy így hangzik: akkor szeress a legjobban, amikor a legkevésbé érdemlem, mert akkor van rá a legnagyobb szükségem
szerintem a te kislányodra ez most nagyon illik
aki csak szeretetre, odafigyelésre vágyik, azt nem szabad büntetni
Köszönöm a váladzokat.
Leíírva szépen hangzik,de a gyakorlatban nem mindig kivitelezhető.
A kicsit szoptatni és pelenkázni kell,és ő is igényli az emberi szót, társaságot.
Mégis, pl ezt a kérdés egy olyan napon írtam ki,amikor szinte csak a lányommal foglalkotam (a szoptatást és a peluscserét kivéve) és mégis szörnyű volt.
Egyszerűen vannak dolgok, amik fizikailag kivitelezhetetlenek. Pl nem hagyhatom a kicsit órákig sírni,mert a nagylányom szeretetéhes.
Igazad van nem hagyhatod a kicsit sírni, meg kell érteni a nagynak, hogy innentől nem ő van egyedül mert érzelmi terror
amit csinál.
Nálunk 3 év van a 2 fiam között 1 és 4 évesek.
Én is próbálom ugyanúgy babusgatni mint a picit de akkor mgé többet és többet akar. Nem tellik be vele:) és nem változtat a viselkedésén....nálunk is elég nagy a gond:( Szenvedünk mi is vele..
Sziasztok
Lassan két hónap eltelt azóta hoyg kiírtam a kérdést, és azóta nagyjából normalizálódott a hyelzet.
Igaz, a lányom most is rosz, aokkal rosszabb mint a tesó érkezése előtt volt, de már kezelhetőbb valamivbel, és látszik rajta hoyg nem folymaatosan feszült.
Úgy látszik ennyi idő kellett ahoz hoyg megbékéljen a helyzettel,hogy nem csak egyedül van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!