Okkal féltem a kisfiamat, vagy túlparázom? Menjen-e egy ovis csoportba azzal, aki bántja?

Nem gondolom, hogy ha másik csoportba íratom a fiamat, akkor a kislány megszelídül, nem is ezért merült fel a másik csoport gondolata, hanem hogy ne legyenek együtt! De igen, az oviban is agresszív, és persze, hogy a másik csoportban is lehet ugyanilyen gyerek. Csak az esetleg nem fogja eleve jogának érezni, hogy az én gyerekemet ráncigálja, ahova akarja. Vagy igen. Nem tudom. Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy ha külön csoportba járnak, az a probléma szőnyeg alá seprését jelentené, mert attól még ugyanúgy itt laknak egy utcával arrébb, ugyanúgy heti 2-3-szor találkoznának, mint most!

Azt pedig elhiszem, hogy sok domináns kisgyereket helyesen nevelnek otthon, de ezt a kislányt én látom, hogy hogy nevelik, csak fogadjátok el, hogy valóban látom, hogy MINDENT elér hisztivel (akár éjszaka is nekiülhet játszani, ha nincs kedve aludni. Addig az anya vasal. De ezek csak hirtelen példák, amik eszembe jutnak.).

Ja, az én fiam nem hagyja magát, odacsap keményen. És sokszor pl. a sógornőm és a sógrom csak azt látja, hogy a fiam bántja a kislányukat. Pl. a fiam meglöki a vállát, ő pedig a földön fetrengve csapkod, hogy a fiam ki akarta kaparni a szemét, és mennyire fáj az arca!

A fiam más unokatesóra soha nem emel kezet.

Két dolgot nem tudok elfogadni:

-azzal hátat fordítok a problémának, ha külön csoportban lesznek. Ez egyszerűen nem igaz. Most sem fordítunk hátat neki, pedig a fiam még nem is ovis. Ha külön csop.ban lennének, ugyanannyit találkoznának, mint most.

-a másik, hogy ne higyjem, hogy elkényeztetés miatt ilyen, de ez igazából tökmindegy, teljesen irreleváns ebben a témába.

Azért tettem fel a kérdést, mert gondoltam, hátha vannak olyan tapasztalatok, hogy nagyobb közösségben a kislány nem csinálná ezt a fiammal. Vagy, hogy ott minden teljesen más lesz, mint itthon a szobában, amikor ketten vannak (hárman, a 10 hónapos kislányommal együtt). Vagy, hogy úgy majd jobban összeszoknak, és kisebb lesz a probléma. - Ezt az egyik oldalról. A másik vélemény pedig, amiket írtak, hogy jobban teszem, ha nincsenek együtt. Őszintén, megnyugtatás lenne, ha azt kapnám, hogy a tapasztalatok alapján nem kell aggódnom, mert az a könnyebb megoldás, ha egy csoportban vannak.

Szóval ezeket mind el tudnám fogadni és hinni. De azt nem, hogy én a külön csoporttal hátat fordítanék a problémának!

Nem tudom, olvassa-e még valaki a kérdést, de arra az esetre, ha később valaki ráakadna, megírom:

Megkérdeztem a csaladinet.hu-n az óvodapedagógus szakértőt, hogy ő mit javasol. Íme a válasza:

Gratulálok kisfiának születésnapjára és minden jót kívánok! Problémájukkal kapcsolatosan az a véleményem, hogy talán mindkét kicsinek jobb lenne, ha nem együtt járnának oviba. Így a jövőre nézve mindkettőjüknek alkalma és lehetősége nyílna megtalálni helyét saját csoportjában- így kisfiuknak is. É s a rokoni kapcsolatok sem ”sérülnek” egy- egy későbbi lehetséges nagyobb konfliktus során. A kisgyermekkori sajátosságok- intenzív érzelmek, akarati törekvések, egyéni személyiségvonások felfokozott önállóságra vágyás jellegzetes megnyilvánulásai- nagyon meghatározzák a kicsik viselkedését otthon és az óvodában is. Ha külön járna kicsi fiuk, unokanővérével akkor is találkozhatnak, játszhatnak, de kizárhatnak egy konfliktusforrást. Az agresszív megnyilvánulásokat pedig úgy otthon, mint az óvodában korrigálni lehet és kell is, hisz semmiképp nem jó ennek erősödése, állandósulása egy kicsinél sem. Megértem, hogy félti kisfiát, ezért is javaslom, hogy hatékony személyiségfejlődése érdekében adjanak számára lehetőséget egyedül járni oviba. Természetesen emellett ápolhatják az unokatestvéri kapcsolatukat, játsszanak együtt, és legyenek türelmesek, el fognak jutni majd fejlődésük olyan szakaszába, amikor a játékokon képesek lesznek megosztozni, egymással elnézőbbekké, alkalmazkodóbbá válnak. Mindezeket tőlünk, felnőttektől tudják elsajátítani. Fontos a kommunikálás velük és az általunk fontosnak tartott szabályok, szokások megismertetése, elfogadtatása. Ezt sok türelemmel, kitartó, értő, érző figyelemmel és feltétel nélküli szülői szeretetnek érdemes kísérni.

Bischof Jusztina

A probléma egyébként magától megoldódott, kaptunk egy képeslapot az ovitól, hogy melyik csoportba fog járni, és a másik csoportba került a fiam, nem az unokanővéréébe. Valami oknál fogva nem volt választásunk (gondolom a csoportok létszámának eltérése miatt), így a lehető legjobban megoldódott a dolog: sem harag, sem magyarázkodás! :)