Okkal féltem a kisfiamat, vagy túlparázom? Menjen-e egy ovis csoportba azzal, aki bántja?
A fiam 2 éves lesz két hét múlva, a kislány májusban 3. Nagyon szeretik egymást, ha 2-3 napig nem találkoznak, már reklamálnak. A kislány nagyon nehéz természet, mivel minden meg van neki engedve, egy kis akaratos, kényes drámakirálylány, aki mindenkit irányítani akar. A fiamat is. Ez abban nyilvánul meg, hogy kimar a kezéből MINDENT, ami neki nem tetszik (legtöbbször csak azért, hogy messzebb letegye, még csak nem is kell neki), próbálja odarángatni, ahova akarja, és ellökni onnan, ahol nem akarja a fiamat látni. Na de az én fiam következetesen elutasít mindenféle nyomásgyakorlást, és sikítozások közepedte löki el magától a kislányt, és ha ez nem hatásos, akkor csiparni kezdi az arcát. Szétszedjük őket, megy a sírás-rívás, aztán megnyugvás és minden elölről. Persze ezek a "menetek" pár másodpercesek, én és a sógornőm is tudjuk, hogy nem lehet róluk levenni a szemünket. A fiam más gyerekkel soha sem agresszív!
Áprilistól mehet a kisfiam "oviba" heti kétszer két órát (külföld). Választhatunk, hogy kedd-pénteken, vagy hétfő-csütörtökön járjon. Alapnak vettük eddig, hogy az unokanővérével fog együtt járni. Mivel azonban az összecsapások nem múlnak, és tényleg négy szemet kell a gyerekeken tartanunk, ha együtt vannak, már nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet, ha egy csoportban vannak. Konkrétan féltem a fiamat. Minap a játszótéren a kislánynak nem tetszett, hogy a fiam mögötte mászik fel a csúszda lépcsőjén, és a homlokánál fogva akarta hátralökni! Ha nem vagyok mellette... És félek, hogy nagy ára lesz annak, hogy megtudjuk, tényleg külön csoportba kell kerülniük. Nem bízom benne, hogy az óvónők legalább egyike minden percben őket nézi majd.
Vagy túlparázom, és közösségben minden más? A kislány már egy éve jár oda, a fiam új lesz, akit egyedül az unokanővére ismer... Elképzelve a szituációt, újabb terep arra, hogy ő legyen a főnök (a lány).
Ugyanakkor hogy mondhatnám meg a sógornőmnek, hogy féltem a gyerekemet a lánya mellett, ha én nem vagyok ott?
Plusz a gyerekek - mindezek ellenére - szeretik egymást.
Pár héten belül meg kell mondanunk, melyik csoportba szeretnénk, ha járna a fiunk.
Mit tegyünk?
Én is gondoltam rá, de mivel mi választhatunk, hogy melyik csoportba járjon, kicsit nevetségesnek érzem, hogy "ebbe a csoportba kérnénk, mert itt az unokatestvére, akitől mellesleg meg kell védeni".
Vagy nem?
nálunk is egy év van az unokatesó és a fiam között. és azt kell, hogy mondjam, ez nem elkényeztetés hanem élettani sajátosság! nálunk is pont ez volt, most már a fiam is ezt csinálja, pedig nem egy élkényeztetett kölök, csak most megy át az "undok" korszakon.
ebből kiindulva, lehet a kislányt kell majd félteni mire oviba megy ;)
persze ezzel nem azt mondom, hogy tegyétek egy csoportba, ezt neked kell eldöntened. én így, hogy már ezen túl vagyunk és tudom mi hogy alakult, egy csoportba iratnám
Köszi mindnekinek, várom még, hátha jön vélemény!
Utolsó, neked is köszi, bár én kötve hiszem, hogy ez életkori sajátossága, mert amióta megszületett, ilyen. Levonva belőle az első egy évet, akkor majdnem két éve. És látom is konkrétan, hogy mindent megkap és megengednek neki, ha eléggé hisztizik. Pl., ha kimar a fiam kezéből egy játékot, amikor náluk vagyunk, így megy a megoldás az anyja részéről: -add vissza a játékot! -NEEEEM! -De add vissza most azonnal! -NEEEEEEM! -Akkor adj neki egy másik játékot! -NEEEEM! Adj neki most azonnal valamit! -NEEEEM! És a végén az anyja ad a fiamnak egy másik játékot.
Mindezekkel együtt nagyon szeretem a sógornőmet, ha nem így lenne, könnyebb lenne a dolgom ovi-ügyileg.
Én másik csoportba tenném. Jobb előre elkerülni a problémákat. Nekem egy ovis csoportba jár a gyerekem egy barátnőm gyerekével, aki sajnos nagyon rossz hatással van rá. Először örültem, hogy egy helyre mennek, de a másik gyerek elég neveletlen, az enyém meg sajnos befolyásolható... Önmagában soha nincs baj vele, az óvónők csak dicsérik, de ha a másikkal együtt vannak, mindig van valami probléma. Már bánom, hogy egy csoportba járnak, mert még a barátnőmmel is megromlott a viszony emiatt, de ami még rosszabb, a saját gyerekemmel vitázok folyton, hogy ne hagyja magát a hülyeségbe belerángatni. Nem óriási dolgok, de adott szituációban akár veszélyesek lehetnek, szóval nem vagyok boldog. Most már nem akarom áttenni másik csoportba a gyerekemet, mert szereti, ahová jár, viszont adott a probléma, amit nem egyszerű megoldanom.
Szóval ha teheted, még most előzd meg a problémákat, sokkal jobban jársz.
És azt hiszed, ha másik csoportba iratod, ott nem lesz majd egy domináns, agresszív kisgyerek? Ezt nem lehet kikerülni, pontosan azért is kell őket oviba járatni, hogy megtanulják ezeket a konfliktusokat kezelni. És igenis azért van ott az óvónő, hogy figyelje a gyerekeket. Lehet, hogy megelőzni nem mindig tudja a veszekedést, de utólag meg fogja büntetni érte a kislányt, az tuti. És az közösségben hatásosabb ám, mint otthon, amikor anya vagy kezeli a konfliktust, vagy nem.
Esetleg szólj az óvónőnek, hogy figyeljen rá jobban. Más gyerekekkel nem ilyen az a kislány? Akkor a fiadnak is meg kell magyarázni, hogy ne hagyja magát.
Nálunk a lányom a domina az oviban. Pedig hidd el, hogy neveljük, egyszerűen ilyen természet, én is ilyen voltam, anyu is. És nem csak egy gyerekkel csinálja, hanem mindenkivel. Pl. ha mennek kezet mosni, mindenkit félrelök, mert ő akar az első lenni, ha játszik valamivel, senki ne közelítsen, az udvaron a mászóka csak az övé! Halálos baleset mégsem volt még, azért az óvónők figyelik őket, plusz ott a dadus is. És azt mondta az óvónő, hogy már sokat szelídült a lányom, mert azért keményen meg is büntetik érte. Nem játszhat, sarokba állítás, szóbeli fegyelmezés. A lányomnak sokszor már a leszidás is használ, olyan kis érzékeny.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!