Minden gyereket megvisel a kistesó születése?

en szules elott allok, egy hete ramragadt.. egyszeruen hihetetlenul apas volt, most meg wcre is kezenfogva visz, le se tojja apat..

eddig nyugodt volt, buszke voltam ra, hogy sose hisztizett sehol, most ha valami gond van, egybol bombol, szornyu :(

egy ket gyerekes anyuka mondta, hogy ez lesz, nem igazan hittem el neki (fel evig apa kinn volt kulfoldon, en kaptam az osszes szeretetet, de akkor sem volt ilyen ragaszkodo, mint most)..

a hiszti remelem elmulik, mert ..reggel jott, puszival ebresztett, mosolyogtunk egymasra, es mivel nem volt itthon gyumolcsle, szorpot kapott, amiert egy oraig bombolt.. nagyon nem volt jo erre ebredni, viszont total kiverte az almot a szemembol.. :) :(

Általánosítani nem szeretnék, csak leírom, nálunk hogy volt.

Az 1. és a 2. gyerek között négy év van. A nagy nagyon várta a tesót, még akkor is nagyon tetszett neki, amikor megszületett. Csak azt vettük észre, hogy senkit sem enged a közelébe, és egy kicsit kezelhetetlenné vált. Eleinte azt gondoltuk, félti a kicsit, de rá kellett jönnünk, hogy nem akarta, hogy figyeljenek rá, Ő akart a középpontban maradni. Ettől függetlenül nem próbálta bántani, egy idő után inkább nem vett róla tudomást. A helyzet akkor volt a legnehezebb, amikor a kicsi mászni kezdett, és hozzányúlt a cuccaihoz. Az rázós időszak volt, de végül csak megtanultak együtt játszani.

A 2. és a 3. gyerek között egy év van. A legnagyobb addigra rutinos volt, a középső meg még annyira kicsi, hogy gond nélkül átállt, így semmi gond nem volt velük, a két kicsi a lehető legjobb páros lett néhány hét alatt.

A 3. és a 4. gyerek között bő 10 év van. Ez is problémamentes volt, mert már érettek voltak ahhoz, hogy ne féltékenykedjenek, és örültek a picinek.

A 4. és az 5. között szűk két év van. A nagyok ugyanúgy reagáltak, a 2 éves is könnyen megszokta a kicsit.

Szóval ha az én családomat nézzük, a kicsi és a nagy korkülönbség nagyon jó volt, míg a 4 év volt a legnehezebb, de az is maximálisan elviselhető keretek között maradt.

Nálunk febr. 14-én született a kistesó.

A nagy akkor volt 2.5 éves.

Az első nap semmi reakció mikor hazajöttünk a kórházból..

Aztán a 2-3. napon volt olyan hogy hisztizett egyből,ha valami nem tetszett neki,de aztán helyreállt a lelkibékéje.. :)

Már a kórházban is odafeküdt mellénk,mikor szoptattam..,meg simizhette is egyből,így lehet hogy ez jót tett neki.. Most is általában odaengedem,mikor szopik a kicsi. Volt hogy közben mesét olvastam közben neki,vagy simogatni szokta míg ő eszik..

Ha pelusozunk,akkor ő is általában ott van,és segít behintőporozni a köldökét,vagy odaadja a pelusát..tehát aktívan részt vesz ő is a dolgokban.. :) Az első fürdetésnél pl megengedtem neki,hogy mossa a haját,meg ilyenek..az a lényeg szerintem hogy fontosnak érezze ő is hogy segít abban,amit csinálunk.. Persze hosszabb minden így,de ő élvezi..

Ma pl majdhogynem fellökött,hogy ő érjen oda hozzá hamarabb,hogy vissza adja neki a cumiját,mikor kiesett neki..:) Szóval nagyon kis aranyos a nagyobb vele! Majdnem minden reggel az az első kérdése,hogy hol van a pici baba..

Szóval nálunk csak az első 2-3 nap volt idáig gázosabb,de túl lehetett élni.. :)

De olvastam itt olyat is,hogy nem lehet őket egyedül hagyni,mert megszorítgatja a kicsit a nagyobb,meg ilyenek...szóval odakell azért figyelni..

Én is ha esetleg odamegy hozzá,és én a fürdőben vagyok,akkor folyamatosan ki-kilesek,hogy épp mit csinál a nagyobb....de mindíg csak a figyelmességet látom tőle...direkt még nem bántotta..

Szia!

Az én lányom novemberben múlt 3 éves.Az öcsi február 2.-án született.Nagyon nagyon várta,és szereti most is,de teljesen kifordult önmagából.Szinte egyfolytában rosszalkodik,csakhogy rá figyeljünk.Tudja hogy mit nem szabad és direkt azokat csinálja.Rengeteget beszélgetek vele és próbálok vele is sokat foglalkozni,bevonni a dolgokba,de akkor is csak a rosszaság megy.

Lassan úgy érzem,ha nem változik a helyzet,az idegeim felmondják a szolgálatot.

Nem akarlak megijeszteni,de nálunk ez van.