Van olyan, aki nem mesél a gyermekének este lefekvés előtt? Miért?

A fiam 2 éves, nem köti le. A lányom 4 éves, neki néha mesélek, nem mindig. Este lefekvés előtt egy fél órát szoktunk együtt játszani, mesélni, mikor mit kér. Van, hogy diafilmet nézünk, van, hogy kirakózunk, vagy frizurát csinál nekem.

A fiam jobban aggaszt, hogy őt is kéne, hogy érdekelje, de ő csak a képeket nézegeti, ha megállok mesélni, akkor visít, és kikapja a kezemből a könyvet.

3 és fél éves lányom, másfél éves fiam van. A mesélés ideje nálunk nem az este, ugyanis a fiam még azt szereti, ha nézegetheti a könyvet, mutogatja a képeket, stb., így inkább egyre éberebb lesz, nem pedig aludni készül.

Minden este elmondok fejből egy rövid kis versikét (Barna dombon zöld berek, kószál benne két gyerek...) csak beleköltve az ő nevüket. Erről már mindketten tudják, mi következik, bújnak is ágyba. Utána puszi van, betakargatás, meg bekapcsolok egy mese CD-t. A lányom azon szépen elalszik, ahogy a sötét szobában halkan szól a mese, a fiamat meg nem zavarja a hang, ő még nem érdeklődik a mese iránt, de nem is zavarja, így ő is elalszik szépen. Ott maradok velük amíg elalszanak, ez nagyjából 10-15 perc, aztán kijövök. Nálunk így megy az este.

Meseolvasás inkább napközben van, de akkor se kötöm fel magam, ha kimarad. :-)

Nálunk sincs minidig mese, sőt. Mire lefekvéshez érünk, a fiam már nagyon fáradt 1-2 perc és alszik is. Neki csak a cici kell az alváshoz. Napközben sokszor forgatja a kis könyveit és gyakran mesélek is neki napközben, többnyire délután.

Ha abbamarad a szoptatás, tuti másképp lesz, de most az pikk-pakk elaltatja, annál nyugisabb tevékenységet nem ismerek.

2 éves múlt a faim, és még nem tudtuk bevezetni nála az esti mesét. Pedig már a kislámpát is megvettük, hogy tudjunk olvasni, de úgy, mint az egyik válaszoló, ő is azt hiszi, hogy akkor még nincs alvás, csak dumál, lapozgat, inkább csak felélénkül a nagyobb fényben. Kb. 1-2 hétig próbáltuk, aztán maradtunk a régi rendszernél: fürdés után a nappaliban van kis dödörgés még köntösben, akkor nézünk bogyó babócát, vagy Éliást, vagy Chuggingtont, mikor mit szeretne. Közben megissza a tejcsit, öltözés pizsibe, aztán mennek az apjával a szobába. Ők még beszélgetnek, az apja elmeséli, hogy mi történt vele aznap. Hol pár perc, hol fél óra az elalvás.

Egyébként én sajnos nem vagyok elég kreatív, hogy magamtól találjak ki meséket, és ahhoz sem, hogy fejből mondjak régi meséket élevezetesen, ezért maradok a könyvnél. A fiam egyébként szereti a könyveket, minden nap olvasunk, általában ő hozza, hogy melyiket, de ez nem lefekvés előtt van, hanem vacsi körül, mikor itthon vagyunk.

Én azért remélem, hogy majd eljön az esti mesének is az ideje, mikor már lekötik a hosszabb mesék is.