Anyukák, nem féltek a ovikezdéstől?

de! :( az alvás evéstől félek, mert ma van a 3 napja hogy nem akar aludni délután, mire ovis lesz, tutita nem alszik, én meg nem tudom majd elhozni ebéd után, mert dolgozunk

evés: rossz evő, tésztát, krumplit meg rizst enne, főzelék nuku

viszont ami még engem aggaszt, hogy ő meg fél a gyerekektől, voltunk nyílt napon, hááát, nem tudom mi lesz:(

Én is tartok tőle, a fiam októberben kezd, 3 évesen. Ő éppen hogy inkább félénk, visszahúzódó, nehezen barátkozó, érzékeny, szerintem attól is sírva fog fakadni, ha rászól valaki... Viszont nagyon sokat tud napközben aludni, ez jó, csak addig még egy kicsit ki kellene tolni az alvást, mert most fél 11-kor ebédelünk, 11-kor kidől. Ja, és azt nem tudom elképzelni, hogy hogy lesz el cumi és kutyus nélkül, ez a két kellék, ami mindig nála van, bármi baja van. Addig le kéne szoktatni a cumiról?

Ja és persze attól is tartok, hogy hogy lesz el nélkülem, eddig egy napot sem voltunk külön, nincs akire bízzam. Nagy változás lesz, az biztos. De nem szabad nagyon ezeken a kérdéseken aggódni, nehogy megérezze a gyerkőc, hogy valami félnivaló van az oviban!

Én kimondottan tartok tőle. Májusi a kislányom, mehetne májusban. Úgy terveztem, hogy kezdi is, mert én ugye megyek dolgozni. Aztán közben legnagyobb örömünkre terhes lettem, nyárra várjuk a testvért.

Így már nem lesz annyira sürgős az ovi, szóval azt hiszem, csak szeptemberben kezdi majd el.

Nehezen alkalmazkodó, csendes kislány, rossz evő és nehezen alszik el... nagyon félek emiatt.

A gyerekekkel közvetlen, bekapcsolódik a játékba, keresi a gyerektársaságot. De a felnőttekkel bizalmatlan és nem barátkozik.

Megmondom őszintén, úgy érzem nem alaptalanul tartok az ovikezdés miatt...

Úgy néz ki én vagyok (eddig) az egyetlen, aki várja az ovit.

Júniusban lesz 3 éves a fiam, de gondolom csak szeptemberben megy. Legalábbis remélem, mivel máj 31 után született (3 nappal), de azért reménykedem.

Szóval sokat meséltem már neki az oviról és várja nagyon (most még). Tudja, hogy sok gyerekkel lesz együtt (ezért várja nagyon), együtt fognak enni, és aludni és játszani is. És anya sem meg apa sem lesz ott, ha baj van az óvónéninek kell szólni.

Múltkor pont az ovi felé sétáltunk és szegénykém kérdezte "Anya ugye ősz van már?" ... mert mondtam neki, hogy majd ősszel mehet.

Amitől félek az az, hogy nagyon aktív néha. Úgy értem, hogy ha nagyon örül akkor fel-alá rohangál, mindenkit szeretget, ölelget, rámászik, sikongat. Attól nem félek, hogy esetleg nem eszik, akkor majd eszik itthon. vagy nem tudom, ezen még nem agyaltam, csak azon, hogy mennyire jó lesz neki végre gyerekek között.

Én inkább a betegségektől félek, meg attól milyen lesz, ha állandóan itthon kell vele lenni betegen, megszakad majd a szíve, ha nem mehet hetekig a gyerekek közé. Legalábbis így képzelem el, aztán lehet, hogy már első nap visítva fogom ott hagyni.

A lányomnál nagyon tartottam tőle (most középsős). Kicsit döcögősen indult, fél évig nem volt könnyű, de azóta imádja, és lelkibeteg, ha nem mehet.

A kisöccse ősszel megy, neki nem lesz idegen közeg az ovi, mert mindig együtt visszük-hozzuk a csajt, de azért lesznek nehézségek. Volt már, hogy negyedórára ottmaradt a lányom ovis csoportjában, minden gond nélkül, de pl. tegnap 5 percre hagytam a kis barátja anyukájára (jól ismeri), és 2 perc után zokogott.