Szerintetek mennyire meghatározó egy kisgyerek fejlődésében a nagyobb unokatestvérek hatása? Tényleg elronthatják a gyerekem? Tapasztalatok, vélemények?
Fiam 2,5 éves, kiegyensúlyozott, kedves, nyugodt gyerek, akivel könnyű bánni és eddig bárhova mentünk bármit csináltunk mindíg öröm volt és szívesen fogadnak minket. 4-6 éves unokatestvéreivel egyre több időt tölt mert egy utcában lakunk. Ők nem olyan jól neveltek sajnos, sokat ellenkeznek, vitatkoznak, irigykednek, kikapkodják a dolgokat egymás kezéből, kiabálnak stb. Azt vettem észre hogy sok ilyen rossz viselkedést most visszalátok a fiamon. Miután velük játszik van hogy órák múlva nyugszik csak le. Tudom hogy kell a gyerektársaság stb, de én úgy érzem hogy a "kemény munka" amit a gyermekembe fektettem most tönkre lesz téve a rossz példa miatt. Mivel ők a nagyobbak gondolom felnéz rájk és mindent amit csinálnak a kisfiam követendő példának lát. Próbálom elmagyarázni neki hogy mit miért ne csináljon utánuk, és sokszor rászólok a nagyokra is de nem sokat használ. Főleg ha a szüleik is ott vannak, mert ők csak akkor szólnak rájuk ha már "vér folyik"
Szerintetek túl aggódom? Vagy tényleg elronthatják őt? Mit csináljak? Férjem szerint az a meghatározó úgyis amit mi tanítunk neki, de én nemtudom...
És az oviban még rosszabb lesz. Nem mondom, hogy nem értelek meg, mert nekem is egy nagyon jó, kedves gyerekem van. Unokatestvérek nincsenek a közelben, de bölcsibe jár. Ne tudd meg, miket hoz haza onnan... és ez csak rosszabb lesz az ovival. De igaza van a férjednek is, nagyon meghatározó, amit otthon lát, otthon kap. Bizonyos foknál jobban nem tudod az ellenőrzésed/irányításod alatt tartani a fejlődését, és hogy miket tanul el másoktól.
Ha a jót látja otthon, hosszútávon az lesz a nyerő, ne aggódj.
Ha neked is több gyereked lenne, valószínű nem akadnál fenn azon,hogy veszekednek a játékokon.
Ha én visszaemlékszem a gyerekkoromra,az öcsémmel volt, hogy éppen nem fojtottuk meg egymást a nagy "játékban".
Mit értesz elrontás alatt? mitől félsz konkrétan?
Az alapnevelést, értékrendet valóban ti nyújtjátok agyereknek,ahogy a férjed mondta.
És abba is gondolj bele, hogy nem lesz ez másként akkor sem, ha a gyerek oviba fog járni.
Megértem, hogy zavar téged, de a környezeti hatásokat úgysem tudod kizárni teljesen - hála Istennek, mert hát gondolj bele, ahhoz egész életére be kéne zárni...
Inkább szerintem a szülő dolga, hogy olyan erőt és erkölcsi tartást neveljen a gyerekbe (huh, de ömlengősen hangzik :P), hogy ő maga tudjon helyes döntést hozni, és ellenállni a hatásoknak.
Szóval, bonyolultan fogalmaztam, de a lényeg, hogy nem a hatásokat kell kizárni, hanem megtanítani arra, hogy nem kell átvenni azt, ami az ő értékrendjébe, és a családotokéba nem fér bele.
Ha ez sikerül, akkor nem fog később dohányozni, kábítózni, stb. (Lehet durvább meg kevésbé durva példákat is mondani, kezdve akár onnan, hogy vajon mennyire veszi majd át a káromkodós "nagydumát", ami a suliban mostanában szokás.)
Tudom, hogy még csak 2,5 éves, így biztosan fogtok majd nála olyat tapasztalni, hogy nem kívánt dolgokat utánoz. Ez természetes, és nem kell megijedni tőle! El kell neki magyarázni, hogy tudod, hogy ezt látta XY-tól, de te ezért és azért nem szeretnéd, hogy ő így viselkedjen, és kéred, hogy ne vegye át ezt a szokást. Hidd el, hogy meg fogja érteni! (Ha nem is ott azonnal, de hosszútávon igen.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!