Mi a véleményed azokról a főállású anyákról, akik még sohasem dolgoztak csak a gyerekekkel voltak otthon, férj meg keresi a pénzt?

ma 16:04

nagyon szépen írt

16.04. vagyok, nem szálltam el magamtól, de gondolom Te nem így látod és van is tippem, miért. De most nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy egyszerűen nem ér ugyanannyi impulzus egy otthon lévő nőt, mint aki nap mint nap kihívásokkal kerül szembe, emberekkel érintkezik, egyszerre kell helytállnia a munkahelyén ÉS otthon. Lehet akármilyen kreatívkodása a háztartásbeli nőnek, akkor sem kell ugyanannyi helyzetben rátalálnia önmagára, és ugyanannyi helyzetben helytállnia. Egész egyszerűen sokkal nagyobb szellemi kihívás egy nőnek, ha karriert is épít, és családot is ellát. Ez nem vitatéma, ez tény, kár ezen összeveszni, ez egyértelmű dolog. Nem vagyunk egyformák.

Imádok egyébként főzni, imádom a gyermekemet, mindent, de nekem kell az érzés, hogy helyt álljak a lakásomon kívül is, ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de én szeretek a munkában is sikeres lenni. Akinek ez nem fontos, attól még ugyanolyen jó ember, jó anya, stb. Ne húzd fel az orrodat ezen!

Még annyit, hogy természetesen ha valaki otthon van, neki is fárasztó a napja, eszem ágában sincsen lenézni, vagy ilyesmi, csak más a két helyzet. Aki otthon van, a maga ura, ezért kevesebb az esélye a kihívásoknak, a megfelelésnek, ezét írtam, hogy ingerszegényebb. Mert minden megy a maga kis rutinjában, háztartás és hobbi. A munka meg azért rendesen kiveszi az ember szellemi tartalékait, ergo keményebb valamivel a helyzet.

Mindazonáltal nekem pontosan emiatt hiányozna, ha otthon lennék. Mert a gyerekek egyszer kiröppennek, tehát marad a házimunka és a hobbi, edzés, stb. és nekem ez az, ami nem menne.

Ha jól érzi magát így, akkor szerintem teljesen rendben van. Mármint ha ő nem úgy éli meg, hogy a háztartás rabszolgájává vált ezáltal, vagy hogy nem tud mit felmutatni. Ezt nem lenézésből írom, mert nagyon remélem, hogy akik így otthon vannak, azok általában ezt nem érzik így, de azért ismerek olyat, akit fentebb vázoltam, és nem szívesen lennék a bőrében.

Szóval ha ez az anyuka (és az apuka) számára így jó, akkor valószínűleg az egész család számára előnyös.

Mondjuk ezt az életformát nem nekem találták ki. A fiamat nagyon szeretem, szívesen foglalkozom vele bármikor, de a házimunka nekem csak szükséges rossz. Na meg én a leendő szakmámban szeretnék elhelyezkedni, az is nagyon fontos nekem, rosszul érezném magam, ha nem csinálhatnám.

15-ös vagyok. Én megértem a 22-est is amit ir.

Rajtam is voltak hullámok hogy bizony szivesen járnék dolgozni. Csak az a baj, hogy a szakmám amit tanultam annyit változott az évek során, hogy szinte tök hülyének érzem már magam, és mivel nincs gyakorlatom bizony nem is kellek sehova. Ez van. Előre félek én is hogy hova tudok elhelyezkedni, és hogy megtudjam oldani, hogy a férjem gond nélkül dolgozhasson. Karrier engem valahogy nem érdekelt soha, inkább családcentrikus vagyok, de egy jó állásnak én is örülnék.

Egy biztos, hogy leemelem azok előtt a kalapom, aki dolgozik és otthon mindent ő végez el. Én otthon vagyok és bizony csak olyankor van egy kis szabim, mikor a kicsi alszik.

Van ennek egészséges és káros oldala is. Szerintem mindenki leírta a saját verzióját :-D

Én három gyermeket nevelek, úgy hogy mindig is dolgoztam :-D A terhességeim 38. hetéig bejártam dolgozni, és 8 hónaposak voltak, mikor visszamentem a munkahelyemre. Napi 8 órában dolgozom, (a férjem is), mellette minden nap főzök, tanulok, játszok, rajzolunk, gyurmázunk stb. és a háztartás is az én dolgom (nincs bejárónő vagy ilyesmi), annyi, hogy ha betegek, akkor amíg én a munkahelyen vagyok anyósom van velük, de orvoshoz én viszem őket. TV-t egyáltalán nem néznek hétköznap, hétvégén is napi 1 óra mesenézés megengedett.

Nővérem a másik oldal. Ő is 3 gyermeket nevel. Csak a férje dolgozik. Ő aktívan részt vesz a közösségi életben. Hordja a kaját (nem főz, csak néha hétvégén). Szerintem a gyermekek többet vannak bébiszitterrel, mint vele, de mivel nagyon sok önkéntes munkát vállal, így ezt valahogy nem vetik a szemére. A férje minden nap túlórázik, sokszor hétvégén is üzleti úton van stb.

Sógornőmnek 4 gyermeke van. Nála viszont nagyon is működik ez a fajta élet. A férje is kiveszi az életét a gyermekek neveléséből. És ő össze tudja hangolni idejét. Ingyen nyelvórákat tart az oviban, vízhez szoktatást tart szintén ovisoknak, és emellett neveli a sajátjait is. A gyermeki egyáltalán nem vannak sem túlszeretve, sem elhanyagolva.