Idegrendszeri éretlenség betegség e egy 2 éves gyereknél? Nem súlyos, csináljuk a tsmt tornát és járunk herg úszásra

Ez nekem olyan furcs, hogy egy 26 hónapos gyereknél kijelentik, hogy idegrendszeri éretlensége van, de amit leírtál az egy tök átlagos gyerek aki a saját ütemében fejlődik. Mivel indokolták az idegrendszeri éretlenséget?

Az én fiam 30 hónaposan szólalt meg előszőr, most 33 hónapos, most már rengeteget fejlődött. A szobatisztaságot most tanuljuk, öltözködni utál, de én úgy gondolom, hogy az Ő korában ez még belefér. Majd később tudni fogja. Nekem is rosszul esik, ha látom a vele egykorú gyerekeket, akik már egyedűl öltöznek, választékosan beszélnek, de igyekszem nem foglalkozni vele, mert látom a folyamatos fejlődét az én fiamon, és remélem egyszer már nem veszek észre különbséget.

Mi ugyanebben a cipőben jártunk, és én végig éltem amit most Ti. Nagyon sokszor fölöslegesen aggódtam, depressziós lettem. Magamat hibáztattam. Ma már egyetlen dolgot bánok ,hogy a sok aggodalamt és ideget, a negatív érzéseket és félelmeket mind átragasztottam a gyerekemre. Amikor elvittem valahová, görcsölt a gyomrom, hogy észreveszik ,hogy más vagy nem teljesít én magam nem bíztam benne, ezért el nem mozdult mellőlem, bezárkózott, szégyenlős lett. Annyira utáltam magam, hogy szinte már erősebb bűntudatom volt a betegsége miatt, mint a szeretetem felé. Nem msolygott, bezárkózott, rám se nézett. Ördögi kör. Akkor parázni kezdtem, autista. Egyre inkább elmaradt a fejlődésben, nem akart enni sem. Szegény így tiltakozott. Minden rezdülésem érezte, nem hittem el, de így van. Depressziós lettem, aztán olyan hidegzuhanyt kaptam, hogy észhez tértem. A nővérem akit úgy irigyeltem, hogy egészséges babája lesz, a 26. hetén a terhességének megszült, egy kislányt, és ő olyan hittel bízott a kislánya megerősödésében, és fejlődésében, amiről nekem addig fogalmam sem volt. Akkor jöttem rá, amikor a tesómnak megmondták, 30 % esély van arra, hogy életben marad a baba, hogy amit én teszek caz nem normális. Bármi történt, mindegy kinek a hibájából, nekem itt van egy csoda az ölemben, és láthatom felnőni, és kiteljesedni, Drasztikus pofont kaptam, de meg csak az vet, minket aggódó és bizalmatlan anyákat, aki nincs a mi cipőnkben. Az én hozzáállásom a gyermekemhez akkortól gyökersen megváltozott, és én azt tapasztalom a pozitív hozzáállás, és a felé közvetített ki nem mondott érzések ereje több, felér a torna a kezelés erejével. A kisfiam kivirult, mosolygós, ügyesedett rengeteget. 20 hónapos és most ott tartunk, hogy már visszaölel és megpuszil ha megérkezem. Le nem írható, hogy mennyi szeretet van benne. Sok nehézségünk van, például nem igazán beszél, de ahogy minden más problémát leküzdtünk tudom, hogy ezt is lefogjuk. Örülj, nem súlyos, Te magad is tudod! Megteszel érte mindent, mait tehetsz, ne legyen bűntudatod, nincs miért! Szeresd, bízz benne, óriási erők rejlenek benne, hagyd hogy kibontakozzon belőle. Az érzés normális, szabad elkeseredni, igen, azt szabad, de felállni, kilábalni ebből, érte, miatta, vele azt nem szabad, hanem kötelező. Próbálj meg bízni benne, figyeld, hogy ragyog szeme, hogy néz rád! Mit látsz a szemében? Istenként néz rád, és nem érdekli, hogy más anyukája esetleg csinosabb, okosabb, gazdagabb, szőke vagy fekete. Neki te vagy a tökéletes. És neked?

Egyik válaszadónak: Az idegrendszeri éretlenséget a neurológus állapítja meg, megtartott (perzisztáló) csecsemőkori reflexekből. Vagyis, ha 3 hónapos kora után nem épülnek le a csecsemőkori reflexei, akkor mondják, hogy éretlen az idegrendszere. Ez korántsem olyan súlyos gond, mint ahogy mi anyukák megijedünk tőle a szakemberek szerint. Igen, elmaradást okoz, de behozzák, torna, terápia segít, és általában legkésőbb iskolás korukra kiegyenlítődnek a képességei, és senki nem mondja meg, egy ilyen gyermekről hogy korábban gondja volt.

Nem a te hibád, azt írtad, fertőzés miatt lett így, te nem tehetsz erről, időben bent voltál a kórházban. Az orvosoknak jobban kellett volna megítélniük a helyzetet.

Egyébként én nem tekintem ezt betegségnek, inkább egy különleges szükségletű gyereknek tekinteném.

most csak átfutottam a válaszaidat, majd holnap még egyszer átolvasom csak már fáradt vagyok.

ha van kedved néha beszélgethetnénk :)

én fiamnak nem az a problémája ami a tiednek de hasonló szintű lehet.

jövőhéten megyünk a koraiba, rettegek!!!

szintén 26 hónapos :) még nem beszél. ez indította az egészet, azóta sok problémát felfedeztem. egyrészt innen, másrészt a korais kérdésekből.

arra jöttünk rá, hogy a mi fiunk nem ért mindent :(

pl. soha nem mutatta meg hol van a könyvben a maci vagy nem mutatott rá tárgyakra. kérem, hogy hozzon egy kiskanalat és nem :S

szörnyű, emésztem magamat. most leginkább azon jár az agyam, hogy mi lehet a baj? mert ha az meglenne akkor lehetne tenni valamit, ahogy nálatok is a tornával.

enyémnek nagyon jó a mozgása, ezért nem is tűnt fel, hogy gond lenne. idő előtt csinált mindent (így utána olvasva ez is lehetett volna egy jel), egyedül eszik, lépcsőzik, produkálja magát, hogy dicsérjem :)

de ha valamit akar az kő kemény kihívás mert nem mutogatja el :SSS csak sír :(

voltunk a gekkoban, a szociális érettsége 98%-os lett.

na igen, de hát ez sem jó, illetve túl jó. ők azt mondták, hogy pici figyelemzavar és lehet zseni lesz a gyerek. most remélem nem röhögsz ki, hogy ezen aggódom, de ha belegondolsz, melyik zseni volt épp elméjű a világban? :)

az autizmus is szóba került, bár mi kizártuk. annak ellenére, hogy vannak autisztikus tünetei, de nem olyanok szerencsére, remélem így is marad.

addig is marad a rettegés.

olyan rossz, esténként nem alszom, csak jár az agyam, hogy mi lehet a baj :( aztán leülök a gép elé, beírok pár dolgot a keresőbe ami nem jó a fiamnál és borzasztó rémtörténeteket ad ki :SSS