Akinek nagyon visszahúzódó volt a gyermeke, hogy bírta a bölcsit, ovit? Mennyire volt gond a beszoktatás?

Egész jól. Mondjuk nálunk az volt a helyzet, hogy a lányomnak volt 2 kis barátja, akikkel együtt szokott be, és ez megkönnyítette a dolgot. Igaz, a hátránya viszont az volt, hogy nagyon sokáig senki mással nem volt hajlandó játszani, csak ezzel a 2 gyerekkel, pedig eleinte ők szenyázták is.

Tavaszra jutottunk el odáig, hogy fel mert oldódni az óvónők társaságában (akiket egyébként kezdettől fogva szeret), és néha-néha játszott mással is.

Most középsős, és bár a legjobb barátja még mindig az a bizonyos két gyerek, de már másokkal is barátkozik, közvetlen a kapcsolata a társaival és az óvónőkkel is.

Persze ehhez kellett az óvó nénik és a dadus által teremtett szerető, elfogadó légkör is.

A legtöbb amit tehetsz, hogy nem aggódsz, mert akkor a kicsi is érzi a bizonytalanságodat, amivel a bölcsi felé viszonyulsz.

Én is halálra aggódtam magam, nem tudtam aludni stb.

A fiam 3 hónapja jár, bár sokat hiányzik betegség miatt.

Szeret ott lenni, szeretik őt is a gondozók és a többi gyerek is.

A legnagyobb fiúval barátkozott össze, egymással autóztak, kergetőztek stb. de sajna ő januárban átkerült már az oviba (elmúlt 3 éves).

A ksifiam azóta ha bent van inkább egyedül játszik, de a közös programokban (körjáték, éneklés, sószoba stb.) nagy örömmel vesz részt.

Ezzel együtt azt mondom, otthon, velünk sokkal jobban szeret lenni, uzsi után ott téblábol az ajtóban, hogy mikor jönnek már érte.......