Zseni a gyerekem?

Én is azt mondom bármennyire is okos,gyerek még, tehát az első és legfontosabb a játék az életében. Persze ne hagyjátok ezt a tudást elveszni,foglalkozzatok vele szülőként is pedagógusként is sokat,ha van lehetőség vigyétek különórákra,és ha eléri az iskolaköteles kort akkor keressetek neki olyan sulit,ahol ezt tudja kamatoztatni.

Hiába adnád most be egy hagyományos iskolába, ott is unatkozna,ha már tud olvasni.

Ezekböl amit elmondtál, igen elöre van.

De mi van a többi képeséggel. Pl rajzolás, gyurmázás, építés, vagy is a kézhasználat, finommotorika? Mi van a nagy mozgásokkal, ugrálás, táncolás, éneklés? ès mi hogyan viselkedik más gyerekekkel, felnöttekkel? milyen a komunikációja?

Arra figyelj ne hogy az agy egy felé koncentráljon és a gyermeked más dolgokban elmaradjon, vagy teljesen elmaradjon.

Egy egészséges gyermek mindig azután érdeklödik amit a szülök elé tesznek. biztosan hogy a gyermeket más nem érdekli? nem lehet hogy ti tettétek elé de mivel más nem volt ezért kialakult a tulzott érdeklödés. próbáltad pl hogy akkor ma elö sem vesszük a könyvet csak rajzolunk meg gyurmázunk? képes másra is koncentrálni, más is leköti?

Nagyon okos a kislányod! Mindenképp érdemes vele foglalkozni, de én nem iskolai keretek között tenném, hanem odahaza. Az iskolában (én mondjuk testnevelőtanár vagyok, vagyis az egyik képesítésem nekem is pedagógusi) azt láttam, hogy a leginkább tudásra vágyó, érdeklődő és nyitott gyerekek is pár hét után a tanulás gondolatától is rosszul vannak. A legtöbb iskolában sajnos borzalmas rossz a pedagógus felhozatal, olyan emberek tanítanak - hatalmas tisztelet a kivételeknek!! - akikre a macskámat sem bíznám szívesen, nemhogy a gyereket... Plusz a közösségben lesz mindenféle gyerek, olyan is, aki kínlódik a betűkkel, olyan is, aki nem is akar egyáltalán semmit tanulni és az osztályokban egy idő után nem a rossz, hanem a jó tanulót nézik ki elsősorban.

A lányom három és fél éves, alapítványi oviba jár, ahol nagyon odafigyelnek rájuk a pedagógusok. A vezetővel beszélgettem nemrégiben arról, hogy ő mindig meg szokta látogatni a régi ovisait pár hét iskolába járás után, hogy lássa, hogyan fejlődnek. És azt tapasztalta, hogy az iskolára váró, vágyó, csillogó szemű és tudásszomjjal útnak indított kisgyerek néhány hét múlva utálja az egészet. Ez elszomorító. Nem tudom, Erdélyben milyen a helyzet, de gondolom, nem sokkal másabb, mint nálunk. Azt mondta még ez a vezető ovónő - meg is lepődtem, mert nagyon egybecseng az álláspontunk - hogy a tudatos szülő egyetlen ésszerű választása jelen körülmények között az otthonoktatás.

Tájékozódtam a témában már egy ideje, meglepően sokan csinálják, meglepően jó eredményeket produkálva! Nálatok meg, ha eleve pedagóguscsalád, még könnyebbnek tűnik a dolog, hiszen van szakember, aki nem csak magát a tananyagot, hanem módszertant is tud.

Ha sima általános iskolába beíratjátok a már kiválóan olvasó gyereket, még inkább halálra fogja unni magát, mint az oviban. Az oviban ugyanis félrevonulhat játszani, vagy ezt-azt csinálni, ha unja, amit a többiek csinálnak, de az iskolában erre nem lesz lehetősége (hacsak nem tudtok valami jó nevű magániskolát keríteni a környéken, ahol személyre szabják az oktatást). A suliban ő is kínlódik majd 45 végtelenül unalmas percen át, napi több órában, hiszen amiket a többiek csinálnak, az neki már gyerekjáték, de az iskolában nem állhat fel a padból, nem indulhat el játszani...

Ez az én véleményem, nem tudom, mennyire vagyunk egy hullámhosszon, de egy ilyen szinten tudásszomjas, nagyon okos kislányt szerintem vétek normál általános iskolába kényszeríteni.

4-ik vagyok.

de bizony a szülö az aki megmutatja a gyermeknek a betüt, a számot. gondolom mikor 2 évesen rákérdezett a B betüre nem azt mondtad, hogy betü hanem azt hogy az egy B betü. majd mikor az A betüre mutatott akkor mondtad neki hogy A . ezzel elkezdte tanulni. ha ekkor csak annyit mondasz neki hogy betü akkor megelégedik ezzel és felismeri hogy azok betük de nem tudja öket megkülöböztetni nem érdekli.

Ez pl olyan mint mikor egy kisfiu megkérdezi egy atuóa mi az. Majd apa közli hogy egy audi, a következöre meg hogy BMW. a 3 éves korára agyermek megtanulja az összes kocsi márkáját, ha apa elég fanatikus hozzá teszi hogy A8-s, vagy Foxus, és még a fajtáját is.

Vagy pl madarakban jártas erdész nem azt mondja hogy az egy madár a gyereknek, hanem azt hogy cinege, így a gyerek 3-4 éves korára akár 100 madárfajt is megtanul.

Szóval érted egy szülö sem nyomja a gyerekét, csak egyszerüen kibövítve válaszol egy kérdésre. Baj, nem hinném. de ettöl nem lesz zseni.

A zseniség ott kezdödik hogy autizmus. Amikor a gyermek egy dolgora koncentrál és a történelem orán is voltak ilyen zsenki, ahol bizonyos hogy autisták is voltak a gyermekek. habár az autizmusnak tág fogalom, és élhet normál életet egy autista gyermek, csak kimagslott tudása lesz pár dologbah.

ìgy látatlanban azt mondom hogy a gyermeked az elsö csoportba tartozik amikor a tanár szülö kibövítve válaszolt gyermekének és a gyerek így megtanult olvasni és ezzel örömet is szerez magának.

Nem baj. Söt ügyes a gyermek, remélhetöleg hogy ez megmarad késöbb is.

Hogy iskolába adod vagy sem függ rengeteg mindentöl. amit cak ti hozhattok meg döntésként. valaki írta hogy unatkozni fog az iskolában is. bizony bizony ez így lesz. a túl sok tudás elkeserítheti ha nem megfelelö oktató fogja oktatni. ha háttérbe szorul mert a tanár azt mondja hogy ja te tudod inkább a gézuka mondja neki kell gyakorolni.

nem tudom erdély hogy áll az elöre haladott gyerekekkel.

én németországban élek, és itt nagyon oda figyelnek a gyerekekre. biztos vagyok benne hogy itt találnék olyan megoldást ami a legjobb a gyermeknek.

itt egyébként járnak gyerekek 5 évesen is iskolába, de itt azért az oktatás szinvonala is magasabb mint magyarországon.

én kisgyerek gondozással foglalkozom habár 3 év alattiakkal, de voltam nanny amerikában ahol megtanítottam a 2 éves gyereknek az ABC-t, 2,5 évesen mikor eljöttem már kisebb szavakat össze ovlasott. én magamat tartottam zseninek hogy de ügyes vagyok. itt is úgy kezdödött hogy elöttem a nagymama vigyázott a kisfiura és ö az újsággal etette a gyereket, abban mutogatott mindent a gyereknek csak hogy egyen. így mikor a nagybetükre a gyerek rámutatott akkor kimondta hogy B. és rengeteg gyerekjátékon volt betü, így mindig vissza kérdezett és én feletem neki hogy A vagy Z.

majd késöbb tanultam a kisgyermek gondozást, és ekkor lett elöttem világos tisztán hogy se én se a gyermek nem volt zseni, csak egyszerüen megtanulta ahogy van kisgyerek aki 100-200 madart meg tud külömböztetni, és ö sem zseni.

Egyeidősek a lányaink, az enyém most tanult meg olvasni (a kétkedőknek elmondom: magától ő is, max. kérdésekre válaszoltunk, de nyilván előtte a példa, a könyvfaló anyja). Most írni próbál, elég keszekusza betűkkel, de saját gondolatait veti papírra, nem másol. 10-es számkörben ő is fejben összead, kivon, egyszerű kis szöveges feladatokkal.

Szóval annyit azért nem tud, mint a te lányod, de a korosztálya átlagánál egy picit többet.

Nálunk nem vetődött fel az iskola gondolata, de nem is adnám még suliba. Imádja az ovit, a társait, ráadásul szociálisan és önmaga ellátásában még óvodás szinten van. Kivárjuk vele a "normál" iskolakezdési kort, azt hiszem.