Egyetértesz azzal, hogy főleg azoknak van hisztis, kezelhetetlen gyerekük, akik szintén ők maguk is türelmetlenek, kiabálósak, labilisak, idegeskedő típusok?

nem hiszem, hogy a szülő természetének köze van a nevelési elvhez.

én egy kicsit hiperaktív, túlpörgős hisztérika vagyok :D

viszont a gyerekemmel baromi nyugodt, béketűrő vagyok, képes vagyok milliószor nyugodtan elmondani neki valamit :)

nem tud úgy kihozni a sodromból, hogy meg akarjam ütni, pedig nem semmi balhékat le tud rendezni :) de jól tudjuk kezelni, épp dackorszakban van és semmi elviselhetetlen hisztije nincs :)

Szerintem van benne valami. De nem genetikailag.

Hanem úgy, hogy a gyerek arra reagál, ahogyan viselkedik vele a szülő. Ha ideges Anya, akkor a gyerek is nyűgös...

Ha Apa türelmetlen, akkor a baba is hisztis lesz egy idő után...

Átveszi a hangulatot a gyerek és mivel ő még kicsi, nem tudja kontrollálni ezeket a megnyilvánulásait..

1. gyermekünk kezelhetetlen, hisztis, akaratos, nehéz természet. Bár neki van veleszületett rendellenessége. Hogy ezért ilyen, senki nem erősítette meg, de nem is cáfolta.

2. gyermekünk lassan egy éves. Tündér, hangja nincs, szava nincs, imádnivaló, cuki.

Mi egyre többet veszekszünk a párommal, főleg az 1. gyermekünk miatt. Mintha egy ördögi kör lenne.

De,mivel a 2. babánk cukifalat, így a válaszom: NEM.

Nem!

Én mérleg vagyok, mindig az arany középutat keresem, viszonylag nehezen hoznak ki a sodromból, béketűrő vagyok, sőt mindig a békés megoldásra törekszem.

A lányom egy hisztigép, ő nem tudja mi az arany középút, neki csak egy járható út van, az övé és ebből nem enged ha a fejem tetejére állva táncolok akkor sem. Na neki sikerül naponta többször is kiakasztania.

A fiam egy jámbor lélek, nem hisztis, nyugis gyerek, persze neki is vannak rossz napjai, de ha általánosságban nézem, a nővére és ő, tűz és víz! Pedig mindketten ugyanúgy születtek (program császár), ugyanúgy csináltam mindent.

Én folyamatosan hezitálok ezen a válaszon, és csak azt tudom mondani, hogy részben értek egyet én is.

Kedves szakmabeli rokonom két mondata van ezzel kapcsolatban mindig a fejemben, amin nem tudok napirendre térni:

"Hisztis gyerek nincs, csak türelmetlen felnőtt"

"A gyerek a szülő tükörképe"

Ezen el lehet gondolkodni. Az elsővel azért nem értek értek egyet, mert a dackorszak, az igazi hiszti a 2-3 évesek velejárója. De amikor azt mondja valaki, hogy már 1 évesen, 16 hónaposan a földhöz veri magát a gyerek (elhiszem, már láttam rá példát) akkor ott úgy gondolom valami bibi van, mert az nem a normál kategória.

A másodikkal egyet értek, mert ha környezetemben szétnézek, valóban temperamentumosabb szülőknek temperamentumosabb a gyereke, és fordítva.

Nekem a fiam egy nyugodt természet, én is az vagyok, a párom is. 2 éves koráig nem ismertük a hisztit. Most vagyunk a dackorszak elején, még csak a minden nem kategória meg a nyafogás, ellenkezés. De még földhözvágás, csapkodás hiszti miatt nem volt. Mostanában már türelmetlen vagyok vele, mert folyamatosan ő is beteg, én is az vagyok, ráadásul a tesóval 9 hetes, mennék dolgozni is, alig állok a lábamon stb... szóval ma is kiborított, sajnos néha ráhagyom inkább, és olyat mondok neki, hogy elegem van... érzem a változást. Úgy érzem, ő is azért kezelhetetlenebb mostanában, mert én is az vagyok. Apja is kénytelen már felelmelni a hangját, mert a kicsikém, drágám, ezt ne azt ne már nem használ.....

A fiam skorpió, én rák, a párom mérleg, de meg nem mondom, hogy milyen belső tulajdonságokkal rendelkezik ő két évesen... inkább az életkori sajátosságait éli meg, és az, hogy akaratos, én képe van, nem hiszem, hogy a skorpió létéből adódik.

Ezektől függetlenül lehet, hogy a tesó majd kiakaszt minket az oroszlán jegyével.... :o)

Szóval szerintem erre a kérdésre nem lehet csak igen-nel vagy nem-mel felelni.