Szerintetek nem lesz ciki menni az oviba?
múlt hét kedden kezdte a kisfiam az ovit, ekkor volt 3 éves.
arról volt szó, hogy 2 hét beszoktatás lesz, ennek ellenére csak 2 nap volt :(, nem tudtunk rá készülni így
csütörtökön már nem engedtek ott maradni.
pénteken már az utcán sírt a fiam, hogy ne hagyjam ott, amúgy szívesen megy csak én ne menjek el.
alig bírták leszedni rólam úgy sírt én nem meg nem tudtam meg állni és el sírtam magam 2szer is...
nagyon égő volt hogy azért kapott el a sírás mert sajnáltam?
nagyon kötődünk egymáshoz 3 évig nem voltunk külön....
kérjek majd el nézést?
előre félek a hétfőtől, remélem vissza tudom fogni magam és nem sírok megint
:(
mással is volt már ilyen?
Szerintem nincs miért elnézést kérned, van hogy előfordul az ilyen és szerintem nem te voltál az első és valószínűleg nem is az utolsó.
Az én kislányom most beteg és mikor sír van hogy én is elsírom magam annyira sajnálom.
Szerintem ebbe semmi égő sincs
Én is sírtam...pontosabban zokogtam, amikor a lányom bölcsi előtt sírt, hogy "ne menj el anya!" Én is cikinek éreztem AKKOR, de a gondozó nénik vígasztaltak. 2 hónap után azért sírt, hogy ne vigyem haza. Kb. 20 perc könyörgés után hajlandó csak felöltözni és hazajönni!
Szóval ne kérj elnézést, nincs miért, ez teljese normális dolog!:-)
Szerintem ez az anyuci sírás az oviban, bölcsiben a dadusoknak, óvónéniknek, mint mondjuk egy nőgyógyásznak naponta 1000 tudod mit látni:-)
Nekem is van két kis kincsem. Az egyik épp beteg, a szívem szakad meg, mikor látom, hogy a láztól nincs jól, alig várom, hogy hasson a gyógyszer:-(
Szóval don't fos!!!!:-)
Mondjuk azt nem ártana tisztázni az óvodával, hogy a 2 hét helyett mért 2 napot hagytak?! Ez nem olyan, mint a kutya szobatisztaságra nevelése, hogy 2 napig odacipeled az újsághoz és 3. nap jobb esetben már ott végzi dolgát..
Iszonyat mik vannak.. én most letablóztam, már bocs :|
Unokaöcsémnél úgy volt, hogy már első nap elküldte a nővéremet, hogy mennyen haza nyugodtan. Tesóm egész nap kint ült a kis termük előtt. Na, amikor eljött az ebéd, akkor már szomorú volt unokaöcsém. Lefekvésnél meg jött a sírás. Ezt eljátszották egy hétig, majd minden megváltozott. Tesóm pedig 5 napon keresztül könnyeit vissza fojtva ült kint a kispadon és hallgatta a hangokat, hátha meghallja a fia hangját. Senki se szólt hozzá, az óvónők nem mondtak neki semmit, hiába kérdezték őket.
Lányom pedig pont az ellenkezője volt. 2 hétig mentem mindennap beszoktatáskor. Mindig sírt. Másfél hétig én is vele... majd azt tanácsolták, hogy legyek erős, mert különben másképp nem megy. Mióta próbálom nem elsírni magam, a lányom könnyedén megy be a játszópajtásaival a terembe. Néha vissza-vissza néz, de akkor integet.
Egyébként meg látom rajta, hogy mikor bántotta meg valaki. Eléggé érzelmes kislány, de sosem sír. Csak elraktározza a dolgokat..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!