Miért nem tud a 22hónapos lányom semmivel sem normálisan játszani? Csak a rombolás, meg a dobálás megy! Vagy ez ilyen korban még normális?

A kisfiam is 22 hónapos. A kiskönyvben a 2 éves vizsgálaton ilyenek vannak: a papírtól a ceruzával normális távolságot tart. Hát, ő nem rajzol, ha adok a kezébe egy tollat, akkor azt vagy eldobja, vagy szétszereli.

Építőkockával, kirakóval szívesen játszik. Hát, az építőkockát is szétdobálja, a kirakót megpróbálja, de kb. fél perc után megunja, és eldobálja.

Egyébként szépen eljátszik pl kisautóval akár órákig is. Vagy ha kiveszi a fiókból a teaszűrőt, és egy fakanállal órákig piszkálgatja. (Na, ennyit a méregdrága játékokról.) Néha már én is gondolkodom, hogy ez normális-e, mert elég könnyen feladja a dolgokat.

De azt tudom, hogy a lányom sem épített, kb. 3 éves koráig, előtte csak eldobálta, és ő teljesen normális. Remélem a fiamnak sincs semmi baja. Én is érdeklődve olvasom a többiek hozzászólását.

Nekik még a rombolás, dobálás játszás ám. Emlékszek mikor olvastam erről és már látom, hogy bizony fejlődni fog ez és előbb utóbb a bizonyos játékkal úgy fognak játszani, ahogy kell. De ekkora korban még nem nagyon. Játéktól függ.

Az biztos, hogy szerintem le kell velük ülni játszani akár rombolni is, elvégre azt fel is kell építeni, és így kezdődik. Nem sokáig egyedül hagyni magukban játszani, mert aztán unalmukban is ezt csinálják. Szeretnek állítólag kapni feladatokat, mit kell csinálni. Szortírozni , akár segíteni anyunak. Nekem szerettek. Persze ez is olyan, hogy csak feltart minket, de a szándék megvan, és addig sem unatkoznak. Akár a játékukkal vigyétek abba a helyiségbe ahol neked van a dolgod, és mondd meg, hogy te most a tiedet csinálod, addig ő meg az övét, és itt vagy segítessz ha kell.

Ha átmegy durvába a dobálás, arra meg rá kell szólni viszont, szigorúan.