Miért van az, hogy van olyan gyerek akivel szinte semmit nem foglalkoznak és tök ügyes?

Mert lehet rosszul foglalkoznak vele sokat. Nem feltétlen az a jó, hogy mindig körülugrálod, és kiszolgálod, eteted, játszol stb. vele.

Bár evés témában pont az ellenkezője a lányom, neki az a büntetés, ha etetem.

Pont annyit foglalkozok vele, amennyit igényel.

Szerintem pont azért ügyes, mert nem foglalkoznak vele és így kénytelen.

Például unokatestvérem egész nap a kiságyban volt, csak akkor vették ki, ha ráültették a bilire.

Mivel akkoriban ezt már 1 éves kortól megtették, hamar megtanulta, kijöhet ha bilizik és szobatiszta lett másfél éves korára. És nyilván egyedül is hamar megtanult enni, mert az anyja aztán nem adott neki. Még ovisok voltak mikor már eltűnt egész hétvégére, ők meg ott maradtak a hűtővel. Gyorsan megtanultak főzni is a testvéreivel.

Ez evoluciós folyamat, a vezérelv: életben maradni.

De ez egyébként csak egy ideig előny, az életben nem sokra vitték.Én legalábbis nem lennék a helyükben. És nem szeretném a gyerekeimnél sem. Alkoholisták, kábítószereznek, cigiznek és általában börtönből vannak ki vagy épp be.

Ne butáskodj! Miért ostorozod magad? Eleve butaság versenyeztetni, hogy melyik gyerek mit mikor kezd el csinálni. Néhány extrém esettől eltekintve ugyanis ez teljesen mindegy, nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni. Különböző ütemben fejlődnek, de egyszer mindannyian megtanulják, amit tudniuk kell. Még az észbeli képességeikre sem lehet következtetni előre, sógorom például 3 éves koráig nem szólalt meg, és orvos lett belőle.

Nekem a 4. gyerekem olyan kis "lassú", mint a tiéd. Pedig nekem tapasztalatom is van bőven.

Arra persze oda kell figyelni, hogy ténylegesen ne maradjon le, de ha ez megtörténik, annak sem te vagy az oka, hanem valamilyen probléma áll a háttérben, amit orvosolni kell.

jaj dehogynem,nem kell ezt ennyire sarkítottan venni.Az hogy nem úgy foglalkozol vele ahogy neki jó,az nem azt jelenti,hogy egyáltalán vagy rosszul teszed.De minden gyerekhez van kulcs,mindegyiknél más.Ezért nem lehet pl könyvből gyereket nevelni mert a te gyereked olyan a személyisége amilyen.Nagyon meg kell őket ismerni és ez nem könnyű feladat.Az én fiam pl nem egy szereplős fajta,hiába tanítok neki verset éneket mondókát úgy sem mondja el,de ismerem,hogy ilyen elfogadtam és nem kérdezem vissza,tudom,hogy tudja de majd mondja ha akarja.vagy nálunk azért nem volt nagy balhé a dackorszakkor mert ismerem és tudom mikor melyik módszer válik be,mivel kell kombinálni,mikor kell engednem,mikor kell otthagynom stb.szóval nem keseredj el,mert amiket írtál az nem a rossz foglalkozás példái.

1 voltam.

boldog ünnepet.

Szerintem sem éppen a te hibád ezek. Persze lehet kicsit sokat is foglalkozol vele. Próbáld bátorítani, hogy egyen egyedül, pl először amiket szeret, vagy könnyű enni. Ha rájön, milyen szupi egyedül enni, máskor is akarja majd elvileg. De lehet csak kis lusta. Ezt jó értelemben mondom.

Ha nem beszél az sem nagy baj, még van ideje. Ha amúgy értelmes, látszik rajta, hogy normálisan viselkedik, tehát olyan hétköznapian, akkor nincs gond. Ha látod rajta, hogy érti mit mondasz, ha őneki is vannak reakciói amit kifejez, ha kifejezi, hogy nem akarja, vagy másképp akarja akkor szerintem nincs gond. Ha később sem beszél akkor majd ráérsz elvinni szakemberhez. De még várj vele, bár ha megnyugtat elviheted, rosszat nem teszel vele.

A szobatisztaság is lehet nála később jön elő. Itt is talán egy kis bíztatásra van szükség. Mesélj neki magadról, hogy mikor te kicsi voltál hogy volt, hogy használtad a bilit, stb. találj ki történetet. De azért legyen igazság is benne. A kicsiket nagyon szokta érdekelni, hogy anya és apa hogy volt mikor kicsi volt. Az én lányomnál ösztönző erő volt. Valamint a kis sikernél is a sok dícséret, akkor ott. Nem állandóan, lépten nyomon, csak akkor mikor ügyes.

Kitartás!

Majd írj a későbbiekben ha siker van valamiben!