Kicsit csalódtam a férjemben mint apában és segítőben, pedig szeretem, hogyan tegyem túl magam rajta?

Bár én nem vagyok ebben a helyzetben, nem tudom elképzelni, hogy ha ilyen problémáim lennének, akkor zsebre tegyem és 20 évig hordozgassam magammal.

A házasság kooperáció, nem egymás mellett éldegélés, a gyerekeket meg közösen vállaljuk.

Ha nem megy valami, akkor meg kell beszélni.

Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy a férjed azért viselkedik úgy, ahogy, mert "elhatározta, hogy ő ennyit tesz, és nem többet és nem máshogy", hanem egyszerűen csak ösztönlény (mint mindenki), és amíg senki nem mondja meg neki, hogy baj van, addig ő nem is jön rá erre.

Természetesen meg kell találni a módját (nyugodt körülmények stb), hogy mikor és hogyan beszéltek erről, de beszélni kell. VAgyis kommunikálni! Tehát nem feltétlenül beszélni.

Ha tudod magadról, hogy indulatos vagy, akkor írj neki egy levelet. Fogalmazd meg, hogy mi az, ami zavar Téged, és megkéred arra, hogy találjatok módot közös megoldás keresésére.

Fontos a fogalmazásnál, hogy ne a párodat szídd, hogy "Te ilyen és ilyen vagy, ezt és ezt nem csinálod stb" , hanem a saját érzéseidet tárd fel előtte. Pl: "egyedül érzem magam ezzel és ezzel a problémával, Te tudnál nekem segíteni stb"

Az egész szeretetteljes legyen, és ne követelődző.

Én mindenképp megoldást keresnék a helyedben, különben vagy becsavarodsz hosszú távon, vagy teljesen elhidegültök majd egymástól, mert bár "még szereted" (És ez jó, erre kell építeni!), de ha csak gyűlik Benned az elégedetlenség, akkor ez az iránta való szeretetedet is pusztítani fogja az évekkel. És lehet, hogy megmarad egy csendes "egymás mellett élés", rosszabb esetben viszont rámehet a kapcsolat, máshol keresel vigaszt és megértést, hadd ne folytassam...

Mekkora a gyerkőc? Az én páromra ugyan rá lehet bízni a lányunkat(21hónapos),és volt olyan is hogy fél napra,de előtte mindent a szájába kellett rágni.

Kikészíteni a gyerek ruháit,megmondani hogy mit adjon neki enni,még azt is hogy menjen vele játszani. Segít ő csak mindig el kell neki mondani hogy mit,mert magától neki sem jut eszébe!

Bár ha érzi hogy büdös van,megnézi MAGÁTÓL hogy kell e pelust cserélni!

Szia.En is hasonlo heyzetbe vagyok eleg sokszor, tudom hogy imad minket de szamara meg vannak fontosabb dolgok(szamitogep szerelese 6 oran keresztul amit meguntam es 10perc alatt rendbeszedtem,jatszani netes idiota jatekkal)!Az elso valaszolo tokeletesen leirta mintha 2 gyerekem lenne csak az egyik mar egy nagy m@rha.

Szoltal mar neki hogy ez igy neked nem jo?

OFF

Kedves 11:11.Persze kommunikacio ez rendben is van csak mar "rongyosra kommunikaltam a szamat".O egyszeruen ilyen vagy elfogadom vagy minden nap kommunikalhatunk bar semmi erdemenye nem lesz.Vagyis lesz idovel megunja hogy folyton csesztetem es keres mast aki hagyja had csinalja.Hidd el en igy tennek ha valaki folyamatosan "kommunikalna" a neki nem tetszo dologrol.

Hetvegen o van vele egesz nap mert en dolgozok de a het tobbi reszen van hogy orakig eszebe se jut hogy van gyereke.Ha jon a kistestver ugyis a nagggyal lesz ugy vagyok vele,akkora lemond ezekrol a dolgokrol.Legalabbis kenytelen lesz.

nekünk van egy 3éves meg egy 3hónapos.én most a másodikkal jöttem rá, hogy nem segít.mert eggyel elvoltam, megoldottam, de most néha jó lenne ha lekötné a nagyot _sajnos néha szó szerint :) _

de ha a szájába rágom, meg is teszi.tényleg mondani kell nekik.

egyszer levittem a nagyot magammal boltba a pici aludt.

5perc múlva telefonál, hogy sír a gyerek.mondom "forgasd meg" szagold meg.hát azt mondja nem büdös hihi

jó, siettem haza.mire haza értünk fintorogva mosta épp a kezét, mert tisztába tette a picit :)

hát én olyan büszke voltam rá.