Olyan gyerekek óvodába menete akik kevés társaságban és keveset volt gyerekek közt lehetnek problémák?

Ezt nem lehet elore tudni. 3 lehetoseged van

1. Imadni fogja, hogy vegre korabeli tarsasagban van, es nagyon fogja szeretni (ezt kivanom neked)

2. Felni fog mindentol es mindenkitol, visszahuzodo lesz.

3. Aggressziv lesz, es nem tud majd osztozkodni a jatekokon, nekimegy mindenek es mindenkinek, majd ha ot bantjak, bombol.

Mar mind a 3-al talalkoztam palyafutasom soran. De tenyleg szoritok, az elso jojjon be.

Négy évesen ideális ovit kezdeni, bár egyénfüggő. Azonban 5 évesen már -mondhatni- kicsit késő, bár jobb későn, mint soha. VISZONT! Három év alatt kifejezetten hátrányos, ha egyedül van idegen társaságban a gyermek, a szülője társasága helyett! Bővebben erről itt írtam:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

___Dec.14-én, 23:13

Tehát, ha 3 év alatti, akkor jobb, ha lehetőleg mindig a szülőjével van, vagy társaságban úgy, hogy a szülője is vele van, és nemhogy hátrányt jelentene a későbbi életéveiben a társasági életbe való beilleszkedésben, de még előny is, szociális szempontból is.

Ha azonban 5 évesen kerül először egy gyermek különösebben (gyermek)társaságba, akkor már nehezen fog beilleszkedni, nagy eséllyel.

Az oviba való beilleszkedés sok más tényezőn múlik továbbá: a gyermek temperamentuma mint egyéni vonáson;

azonban életkori sajátosság, hogy 5 éves kor alatt többnyire egymás MELLETT játszanak még a gyermekek, nem annyira egymással - evvel semmi probléma nincs is;

múlik a beilleszkedés a beszoktatás módján is: fokozatos, legalább két-három hetes beszoktatás lenne szükséges, első héten végig vele kellene lennie a szülőnek, és csak egy órára, míg a második héten pedig először egy órára magára hagyni, majd 4 órára magára hagyni célszerű a gyermeket, nem hosszabban, a harmadik-negyedik héttől lehetne akár 8 órára magára hagyni oviban.

Kedves 23;45 Valaszolo,

Kerlek ne vedd szemelyes tamadasnak, de nekem, mint ovononek, teljesen mas tapasztalataim vannak.

En egy nemzetkozi helyen dolgozom. Az anyasagi tavollet 3 honap. Igen jol olvastatok, HONAP. Tehat bekerulnek a babak. Az en csoportomban 1-2,5 eves korig vannak gyerekek. Es nagyon nagy kulonbseg van, ki mikor kerul be. (termeszetesen azzal egyetrtek, hogy szemelyiseg fuggo is nagyban a dolog). Pl most van a csoportomban egy 20 honaps kisfiu, anyukaja 48 eves, es nincs a gyereknek ovodan kivul gyermek tarsasaga. Egyszeruen kezelhetetlen. 6 honapja van velunk, de vessenek ram kovet, olyan, mint egy kis allat. Neki megy mindnekinek, ossze-vissza veri oket. Ha valaki viszont visszaadja, akkor persze sir. Semmijen fegyelmezes nem hasznal. Es o nem az egyetlan peldam a palyafutasom alatt, de o a legfrissebb elmeny. Szerintem igen is kell a gyereknek a koabeli tarsasag, mert a szulo imadja, de nem tudja ugy lekotni.

Felreertes ne essek. Nem jo szemmel nezek en se azokra, akik tudom, hogy otthon vannak, de a kicsi megis benn van reggel 8tol este 6ig, a het mind az 5 munkanapjan, karacsonykor is! Mert nalunk nincs teli (nyari stb szunet).

Egyebkent elso valaszolo voltam.

A babak sokkal konnyebben beszoknak, mint mondjuk egy 3 eves. Ok sokat sirnak :((( Van olyan is, aki egesz nap. De kedves anyuka, ne felj, ez nem a jellemzo, par nap utan a nagy tobbseg beszokik, es nagyon is elvezik.

De meg kellett osszam az en lataspontomat, mikor meglattam, hogy az a legjobb egy gyereknek, ha 3 eves koraig a szuleivel van ?!@

De tenyleg, nem szemelyes tamadas.

Szep napot mindenkinek.

A kedves előzőnek üzenem: szintén óvodapedagógus vagyok, akire reagáltál. Nagyrészt más meglátással és nagyrészt más tapasztalattal rendelkezem hozzád képest, egyébként rengeteg szakmabeli van az én álláspontomon, ami önmagában semmi különöset nem jelent, csupán annyit, hogy az enyém is egy meglátás és a tied is.

Egészséges nézetkülönbségnek és egészséges vitának tulajdonítom gondolatcserénket.

Nos, épp elég nagy baj, hogy csak 3 hónap az anyasági azon külföldi országban, melyről írsz (nem derült ki, pontosan milyen fajta nemzetköziről van szó.)

! A logikai bakit abban látom véleményedben, hogy én úgy vélem: NEM amiatt problémás az általad említett gyermek, mert nincs gyerektársasághoz szokva (és ezt a 4 év alatti "problémás" gyermekek túlnyomó részéről elmondhatom), hanem az 1-3 éves kor életkori sajátossága, hogy még kevésbé differenciáltan képesek kifejezni önmagukat az óvodás korosztályhoz képest, kevésbé szocializáltak, mint átlagban az ovisok, és egyben persze egyénfüggő (ez már egy éves kortól elmondható), hogy melyik dackorszakban (1-3 életév) levő gyermek mennyire "hisztis", mennyire jellemző az érzelmi kitörés egyikükre, illetve másikukra, valamint szociális viszonyulásuk se függ attól, hogy voltak-e már gyermekcsoportban az ilyen korúak (sőt, afelé hajlok, hogy esetleg függhet attól, de épp ellentétes esetben, mint te véled, nevezetesen hogy meglátásom szerint ha kezelhetetlenné válik egy 3 év alatti gyermek, az esetek egy részében a szülőjétől való távol levés is kiválthatja ezt), viszont nagyban függ az egyéni alkattól, de főleg a lelki sérülésektől, amiről köztudott, hogy gyermekkorban szerezzük be a többségét, mindannyian; valamint függhet attól, ha átlagostól eltérő egészségi állapot, vagy akár (enyhe) fogyaték jellemzi a gyermeket, beleértve a nem ritka érzelmi-akarati fogyatékot is: magatartászavar, figyelemzavar.

Én mivel magyarországi viszonylatban írtam meglátást előző beírásomban, ahol is 3 év alatt nem jellemző, hogy óvodába járnának gyermekek (magánovikban fordul elő, némelyikben, Mo-on), ezért a beszoktatás kapcsán 2 év felettiekre tértem ki.

Na de rendben, nézzük meg, hogyan reagálnak a mégifjabb gyermekek: nyilván a nagyon picik, tehát a babák könnyebben viselik, ebben egyet értünk, de hangsúlyozom, én magyarországi óvodai beszoktatásról írtam, nem a magyar bölcsödékről!Ebben tehát egyet értünk, de hát ez köztudomású is, hogy pl. örökbe fogadások esetében annál könnyebben alakul ki kölcsönös kötődés gyermek-szülő között, minél fiatalabb a gyermek, még akkor is, ha a gyermek már egy év körüli, tehát újszülött ill. csecsemő korban ideális az örökbe fogadás. Hasonló módon egy intézményi beszoktatást is könnyebben viselnek az egy év alatti, de leginkább a fél év alatti babák, azonban ettől függetlenül úgy vélem -az örökbefogadás analógiájára-, hogy ha viszont nem egyöntetűen azonos nevelő(k) keze alatt van a csecsemő, hanem mikor intézményi (ovi, bölcsi), mikor meg a szüleinél, az már ESETLEG CSECSEMŐK ESETÉN IS zavarólag hathat, főleg az idősebb kisgyermekek esetén, 4 év alatt (1-4 évesek).

Amiben még egyet értünk: mivel 3 éves kortól más életkori sajátosságok jellemzőek, a 3 éveseket érzékenyebben érintheti, ha HIRTELEN a szülő idegen helyen magára hagyja, pl. óvoda, bölcsőde, napközi, játszóház, idegen babysitter.

Egyébként épp a 3. életév a legérzékenyebb ilyen szempontból, ezért muszáj FOKOZATOSAN beszoktatni őket egy intézménybe (óvoda), ahol ott kívánja hagyni a szülő órákra, naponta.

! A 3 év alatti gyermeknek mindig szüksége van a szüleire, minimum az egyikre! Életkori sajátosságokra részletesen most nem térek ki.

A 3. életév ilyen szempontból átmenetet képez.

Az más kérdés, hogy belenyugszik a 4 év alattiak többsége egy idő után, ha magára hagyják őket idegen helyen, na de te is tanultál a hospitalizmusról, ami bár súlyosabb környezeti tényezők során alakul ki (főleg érzelmi elhanyagoltság hatására), és súlyosabb probléma, de nem elhanyagolandó negatív hatása, következménye lehet annak is, ha 3 év alatti gyermeket (azok minimum 80%-ánál jellemző, alkati vonatkozású is) napokra, hónapokra, netán évekre felváltva neveli, gondozza szülő illetve egy intézmény, azok nevelőivel, gondozóival!

Mint említettem, ilyen szempontból a 3. életév átmenet, ez esetben kisebb a kockázat, de nem elhanyagolható: "mindössze" a nem fokozatos intézményi (óvodai) beszoktatás jelenthet érzelmi traumát, de legalábbis lelki sérülést, a három éves gyermekek legalább 80%-ánál, de 1-3 köztiek esetén se ritka a negatív hatása ennek.

Ismét én vagyok, aki az előzőt írta, két tényezőt pontosítok most az előző írásomban, egy nyelvtani hibámat egyrészt:

"távol levés" helyett "távollét"-re gondoltam;

másrészt, hogy pontos legyek (főleg laikus értheti félre esetleg) : "belenyugszik a 4 év alattiak többsége" sorom NEM jelenti azt persze, hogy a 4 évesek és idősebbek

mintha nem nyugodnának bele; természetesen a 4 évesek és idősebbek beszoktatása könnyebb, ritkábban jár nehézséggel, érzelmi megpróbáltatással számukra, mint a 12 hónapostól a 3 és fél évesekig terjedő korosztály esetén.

Azonban -mint írtam már dec14-én, 23:45 -kor is itt- 4-6 éves korban is járhat problémával, de inkább csak olyan esetben, ha addig (különösebben) nem jár még gyermekcsoportban a picur.

Tehát -mint dec14-én, 23:45 -kor szintén említettem- 3 év alatt nem ajánlom, hogy magára hagyja a szülő a gyermeket másoknál, legyen szó akár bölcsiről, oviról, babysitterről (még a gyermek otthonában sem), távoli rokonról, napköziről stb;

a 3. életév ilyen szempontból átmenet;

5 éves korig meg viszont nem érdemes várni avval, hogy életében először rendszeresen idegeneknél hagyja a szülő (bár jobb későn, mint soha).

...még mindig én vagyok, aki az előző kettő hozzászólást írta.

Idézem a "távoli kollégát": "Neki megy mindnekinek, ossze-vissza veri oket. Ha valaki viszont visszaadja, akkor persze sir. Semmijen fegyelmezes nem hasznal."

Nos, én ere azt mondom, hogy nem csak fegyelmezéssel, hanem EGYBEN empátiával, gyengédséggel lehet oldani a "problémás" gyermeket, te magad is írtad: ha őt ütik meg, akkor meg sír, ebből is látszik, hogy érzelmi sérülése van, amit nehezen dolgoz fel, és nem az a problémája oka, hogy nem volt addig gyerektársaságban. Tehát érzelmi sérülését egyelőre nem képes feldolgozni, és így tör ki belőle.

Az együttérzés mellett javaslom az ölbéli játékokat, magatartás zavaros gyermekek esetén egyrészt különösen nyugtató hatású, másrészt segít az érzelmi problémája feldolgozásában; az arcérintgetős, tenyérsimogatós ölbéli játékoknak különösen nagy pozitív , oldó hatása van ilyen esetben: "kerekecske, gombocska" játék ; "itt a pislogója, itt a szuszogója" játék, stb.

Egyetlen kisgyermek sem "állat", hanem a gyermek, saját maga, aki nehezen kezeli saját érzelmeit, minél fiatalabb, annál nehezebben; így hát inkább segíteni kell neki feldolgozni, nem csupán fegyelmezni. Nem jön rendbe a gyermek, ha fegyelmezésre alapul a viselkedési problémájának "megoldása".

Remélem, büntetést nem alkalmaztok. A büntetés sosem használ. A felnőtt példaadása, példamutatása, ami segít, valamint a kisgyermek érzelmi sérüléseinek feltárása, megismerése; ez utóbbiakat megtehetjük pl. a kisgyermek játékának megfigyelésén, rajzai megfigyelésén keresztül.

Elnézést kérek, továbbpontosítom az egyik soromat, nehogy félreértés legyen belőle:

"! A 3 év alatti gyermeknek mindig szüksége van a szüleire, minimum az egyikre!"

Ezt úgy értem: a szülője/szülei TÁRSASÁGA (is) AZ, AMIRE _m_i_n_d_i_g_ szüksége van a 3 év alattiaknak. (Nyilván ehhez képes még alapvetőbb, hogy egyáltalán legyenek szülei, árvaként még inkább sérülékeny egy gyermek, ez evidens.)

Most átadom a terepet, nehogy "sok legyen belőlem" ;)

A "távoli kolléga" nézetkülönbsége számos ponton megdöbbentett, ezért bátorkodtam részletesen reagálni rá. Ettől én még tudomásul veszem, hogy ő más állásponton van. Az, hogy az illető óvónő más országban tevékenykedik, szintén rányomja bélyegét nézetére, szemben a progresszív, haladó, nyitott szellemű magyar óvodai reformokra, melyek kb. 1985 óta bevezetésre, illetve folyamatos továbbfejlesztésre kerültek, kerülnek.)

Minden szülőnek, pedagógusnak, nevelőnek, dajkának, gondozónak örömteli gyermeknevelést, a picuroknak pedig boldog gyermekkort kívánok, és hogy minden szempontból harmonikusan fejlődhessenek!

Egy magyar óvodapedagógus.