Miért olyan nagy divat, hogy az ajándékot a Jézuska hozza, nem a szülőktől (családtól) kapják a gyerekek?

Hát, ez már elég régi "divat", kábé azóta, amióta amióta szokás a karácsonyi ajándékozás. :)

Azért szokás, mert így van a karácsonynak egy plusz mesebeli hangulata. Akinek nem tetszik, annak nem muszáj.

Van egy ismerősöm, akinek az az elve, hogy nem hazudunk a gyereknek. Most Mikuláskor szépen elmagyarázta a 3 és 5 éves gyerekeinek, hogy Szent Miklós egy püspök volt, aki a szegényeken segített, ezért az ő emlékére kapnak ajándékot most a szüleiktől a csizmájukba. Mégis, ahogy a gyerekek meglátták a csomagokat, elkezdtek ujjongani, hogy "Itt járt a Mikulás!" Szeretnének hinni benne, mert ez nekik jó.

Mi hiszünk Jézusban, épp ezért nem mondjuk a gyerekeknek, hogy Ő hozza az ajándékokat. Zavaros is lenne, mert nagyon nagy a család, és nem ünneplünk együtt szenteste, csak a kis család, és így furcsa lenne, hogy néha két héttel később is "hoz valamit a Jézuska", mert épp akkor tudunk x rokonnal találkozni.

Mi azt mondjuk, hogy Jézus születésnapját ünnepeljük, és ez alkalomból megajándékozzuk egymást, hogy örüljünk. A fáról is tudják, hogy mi állítjuk, de az meglepetés, nem látják előre. Így is nagy az öröm és a várakozás.

Nekünk jó így, de ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hogy csinálja.

Érdekes ez a mi hiszünk Jézusban és így nem ő hozza az ajándékot. Én pont nem vagyok hívő, viszont katolikus oviba járnak a gyerekeim és ott is a Jézuska, Mikulás hozza az ajándékot, különösképpen a karácsonyfát. illetve most olvastam egy tiszteletestől, akinek a családjában szintén a Jézuska jár.

Egyébként nem divat, régi szokás, de értelmesebbnek tartom, mint megünnepeljük Jézus születésnapját és ezért ajándékot adunk egymásnak-ez már nagyon a materiális, anyagi gondolkodás.

Inkább ezt a fajta gondolkodást tartom divatnak, amit a reklám és a kereskedelem sugall. Olvastam az Egyesült Államokban átlag 19 órát töltenek az emberek ajándékvásárlással. És nem a Jézuska, hanem mindenki egymást ajándékozza, mert akkor lehet azt is nézni, ki mit vett a másiknak.

Jó persze, sokáig nem lehet hinni a Jézuska hozza az ajándékot dologban, utána szerintem már nincs is értelme az ajándékozásnak, legalábbis a mi családunkban nem divat. Karácsonyfa, látogatás, eszem-iszom. De nincs ajándékozás.Soha nem is volt. Csak amíg kicsik voltak a gyerekek. Utána már egymás társaságával ajándékoztuk meg egymást.

"Jó persze, sokáig nem lehet hinni a Jézuska hozza az ajándékot dologban, utána szerintem már nincs is értelme az ajándékozásnak, legalábbis a mi családunkban nem divat. Karácsonyfa, látogatás, eszem-iszom. De nincs ajándékozás.Soha nem is volt. Csak amíg kicsik voltak a gyerekek. Utána már egymás társaságával ajándékoztuk meg egymást.Jó persze, sokáig nem lehet hinni a Jézuska hozza az ajándékot dologban, utána szerintem már nincs is értelme az ajándékozásnak, legalábbis a mi családunkban nem divat. Karácsonyfa, látogatás, eszem-iszom. De nincs ajándékozás.Soha nem is volt. Csak amíg kicsik voltak a gyerekek. Utána már egymás társaságával ajándékoztuk meg egymást."

Az utóbbi néhány évben nálunk is így van. Akkora a család, hogy lehetetlen lenne mindenkinek ajándékot venni, így csak a gyerekeknek szoktunk.

De nálunk is a Jézuska hozza. Egyszerűen ha visszaemlékszem, teljesen más volt a hangulata az egész karácsonynak addig, amíg én is úgy "tudtam".

(Az enyém 2 éves, de szeretném, ha legalább amíg nem megy iskolába, addig így lenne.)

Nagyon jó kérdés, utánaolvastam, íme:

„A német protestantizmus a 17. sz.-tól döntően családi ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás főleg családi körben jutott jelentőséghez: elsősorban szülők ajándékozták meg gyermekeiket. Általánosan elterjedt gyermekhiedelem volt, hogy az ajándék adója földöntúli lény. A német területen a 16. sz.-ban ajándékozóként fellépő Szent Miklós az elődje a mi → Mikulásunknak, de az amerikai Karácsony apónak és az orosz gyerekeket megörvendeztető Fagy apónak is. A német protestantizmus szorította ki alakját saját területéről, és náluk jelent meg először Jézus (Jézuska) e szerepben. 1601-ből való német ábrázoláson Szent Kristóf vállán ülő kis Jézus hozza az ajándékot, pontosabban Szent Kristóf tartja kezében a lombos (nem fenyő!) fát, rajta kolbász, hurka, kenyér, perec, tisztított liba, italos edények. A kis Jézus csak az egyik ajándékot fogja. A karácsonyi ajándék nálunk a karácsonyfa elterjedéséhez hasonló utat járt be, s családi szokássá válása előtt földesurak oszthattak karácsonyi ajándékot. Az ajándékot hozó személye nem egységes, az erdélyi magyarok körében az → angyal, sőt az aranyos csitkó ismert. A parasztságnál nagyobb arányú karácsonyi ajándékozás csak a felszabadulás után bontakozott ki, a vásárlási lehetőségek megnövekedésével. A karácsonyi ajándékozás jelenleg világszerte óriási méreteket öltött, amiben nagy szerepe van a kereskedelem propagandájának, a nagyszabású karácsonyi vásároknak.”

Forrás: Magyar néprajzi lexikon [link]