Manapság miért hansúlyozzák ki, hogy csak az kaphat valamit, akinek legalább két gyereke van? Akinek egy van az már nem gyerek? Azt már nem kell felnevelni tisztességben?

Köszönöm az eddigi válaszokat és várok még. Igazából úgy érzem két oldalról látjátok a dolgokat. Illetve van aki csak így, van aki csak úgy. De igazából az egyik válaszoló mondta ki azt ami miatt felmerült bennem a kérdés. Lehet nem a legjobban tettem fel, de ez miatt merült fel bennem. Az pedig hogy a kétgyerekesen a hitel kapcsán segítenek, az egy gyerekes mehet az utcára. Egy kicsit ez vágott engem hátba. Azért mert nekem egy gyerekem van, az én egy gyerekem lehet utcalakó, másnak kettő van, annak adnak egy lehetőséget. Igazából nekem ez nagyon megütötte a fülemet. Plána he még szeretett volna az anyuka még egyet, de nem lehet neki pl. Akkor már az az egy amelyik megszülethetett neki az menjen az utcára.

De amúgy abba igazatok van, hogy akinek kettő van, anyagilag talán az van a legrosszabb helyzetbe bizonyos szempontból, hiszen kedvezményt semmit nem kap, viszont két gyerek már nem egy. Persze még nagyon kicsi, akkor talán a ruhákat tudják hordani egymásét, de ha más neműek akkor ez a kör is szűkül. De táskát, könyvet, ebédet akkor is kettőt kell fizetni. Talán egyel ennyiből kicsit könnyebb ehhez képest. De amúgy sehogy sem könnyű!

Egyébként abban sem hiszek, hogy a hitelválságban annyira segítenének a családoknak, akár hány gyerekes, csak a múltkor megütötte a fülemet, a lelkemet ahogy a tv-ben hallottam ezt, hogy két gyerekesnek segítenek, az egy gyerek mehet az utcára, csak épp nem mondták ki.

Amúgy én is azt gondolom, hogy sok 4 meg 6 órás munkahely kellene, meg akár 8 órás is, de rugalmasabban. De sajnos erre nem sok kilátást látok. Sajnos még a gyerektelen, egyedülállóknak sincs munkájuk, sőt még többnek nem is lesz. Pedig őket még ingyen túlórára is könnyebben be tudják fogni, mert nem siet az oviba, iskolába. Otthon igazából nem kell még egy műszakot lehúznia , de még nekik sincs munka.

Én nagyon félek a jövőtől. Úgy érzem manapság nem szent a család, nem szent az emberi munka, nem szent az ember maga sem. Nagyon szomorú vagyok hogy ide jutott a mi kis országunk.

Majd a gazdagok, akiknek sok gyerekük van dúskálnak, szaporodnak, tanulnak, nyaralnak, élnek, miközben mások nyomorognak. Jön Amerika. A gazdagok és a gettók. Nem tudom mi lesz ennek a vége, de hogy a becsületesen dolgozni akaró átlagos embert senki nem becsüli meg az biztos.

Igen ez én is láttam a tv-ben. Kicsit tényleg fura volt, hogy a pasi azt mondta, hogy hát olyan kevés pénzért. Hiszen én sem dolgozok többért, de megyek mert muszáj és örülök, hogy van állásom.

Kicsit úgy éreztem, hogy buták. Csúnya ilyet mondani, de így éreztem.

Az viszont tetszett ahogy a pénzügyi tanácsadó hölgy mondta, hogy jó kevés, de annyival több mint ami most van, azzal a kevéssel.

Amúgy az anyukát még valahol megértem, mert a gyereke nagyon kicsi még. Meg ott a két gyerek még. Ahogy kinéztem apuka nem igazán tudta volna ellátni őket. Én úgy gondoltam a riport alatt végig, hogy az apának kellene mindent megtenni, hogy legyen munkája, állása, hogy anyuka otthon maradhasson, míg a kicsi nagyobb nem lesz. Aztán ő is elmehet dolgozni.

De aranyosak voltak az emberek, hogy segítettek nekik. Kívánom nekik, hogy alakuljon jól az életük a jövőben, és maradjon még segítőjük, míg helyreáll az életük. De az is igaz, hogy tenni is kell érte, legalább valamit.

Én mondjuk nem csak kajával segítettem volna őket, hanem állást ajánlottam volna a pasinak. Kíváncsi lennék elfogadta e volna.

De három gyereket tán azért lakoltattak ki, mert a kilakoltatási moratórium még nem volt érvényben. De most talán december elejétől újra érvényben van.

Bár igaz ez sem garancia semmire sem.

Amúgy igazából úgy érzem az állam csak látszólag segít a hiteleseken. Itt a végtörlesztés esete is. Hiába van rá lehetőség, ha az embernek nincs félrerakott pénze, nincs honnan kérnie. Persze egy rétegnek van. Bár szerintem ott is inkább olyannak, akinek azért van évközben másféle több jövedelme is. Persze nem mindnek, egy részének. Meg aztán biztos vannak azok akiknek valahogy sikerült rokontól, valakitől kérniük, hogy megléphessék. Bár én támogatnám nagyon azt, hogy mondjuk ha van 100e ft-om azt is belefizethessem díjmentesen. Mondjuk évi kétszer. így ezzel is csökkentve a részletet. Valami ilyen megoldást tudnék elképzelni.

A családokon meg a legjobb segítség az lenne, ha állást adnának. Munkát! Erre van szükség. Munkahelyekre, sok sok munkahelyre. Aztán a többi majd szépen alakul.

Tudjátok néha kicsit gonosz vagyok, de úgy érzem, hogy ez a sok gyűjtés, segítség arra késztet egyes családokat, hogy ne is tegyenek semmit, hiszen úgy is kapnak. Én láttam már olyat hogy anyuka nem mosott a gyerekekre, mert kapták az új ruhaszállítmányt. Nem volt érdemes mosni, szenvedni vele. Ezt ő mondta ki végül is. Meg hát a lakásán látszott, meg így hónapokon keresztül a folyamat.

Úgyhogy nekem ez negatív példa. Persze van olyan aki tényleg hálás és próbál tenni azért hogy kilábaljon, persze ők a kivétel és tisztelet nekik.

Na de kicsit elkanyarodtam.

Amúgy én is a híradóban hallottam. Nem néztem közvetlenül, csak hajtogattam vagy valamit csináltam és ez megütötte a fülem. Mondtam is a gyerekemnek, hogy ha oda kerülünk akkor mi megyünk az utcára. Míg ha lenne tesója legalább talán egy esélye lenne. De ezt inkább ironikusan kell érteni.

Mert abban az esélyben sem hiszek én annyira.