Nektek is rosszul esne?

Nem. Nekem négy gyerkőcöm van, mind csinálja/csinálta ezt. Persze, hogy a nagyinál jobb, velük nincs folyton, mint veled, és náluk valószínűleg a szabályok sem olyan szigorúak, mint otthon. Régen voltam gyerek, de én is másképp éreztem magam a nagyszüleimnél, mint otthon - és ettől még semennyivel sem szerettem a szüleimet kevésbé.

Túlreagálod, ilyenen kár kikészülni.

Ne légy már ilyen féltékeny :)

Azért nem sír utánad, mert azt már megtanulta, hogy Te mindig ott vagy, vagy ha el is mész, hamarosan érkezel. Időben valamennyire már be tudja lőni magának.

A nagyit viszont ritkán látja, és nem akarja elengedni, mert nem tudja mikor jönnek megint.

De ez nem azt jelenti, hogy Őket jobban szereti, hanem azt, hogy Őket is szereti.

Valóban van realitás abban, amit az első írt. A nagyiéknál más.

Szerintem még az is benne van a dologban, hogy valamit jól csináltál, mert nem fél a mamáéknál, nem akar eljönni, vígan elvan nélküled-> tehát megbízik benned, tudja, hogy vissza fogsz menni érte.

Hidd el, ha betegség, nagyobb baj lenne, csak anya kellene.

A szeretetét neked sokszor kifejezheti, de a mamáéknak nem. :)

Igen, ha belegondolsz, ez tök jó dolog!

Mert bízik benned, tudja, hogy vagy neki, tudja, hogy te egy biztos pont vagy, még ha most ez úgy is jön le neked, hogy nem is kellesz neki. Dehogynem kellesz! Csak ő pontosan tudja, hogy anya van és lesz, és úgyis ott van, ha kell.

Lányom az apjának örül állandóan, nekem nem. De nem aggódom ezen, mert tudom apát sokkal ritkábban látja mint engem!