Az óvoda majd segít, vagy rosszabb lesz? Nálatok hogy volt? Szeptembertől mehetett volna már oviba a kisfiam, de épp született a kistesó, így úgy gondoltuk majd januárban kezdi. Hogy kicsit szokja a helyzetet.

Nálunk pont így volt tavaly. Akkor lett 3 a nagyobbik lányom és született a tesó. Sokat agyaltam, hogy hogy legyen, végül arra jutottam, hogy menjen oviba (előtt dolgoztam így bölcsis volt és azt szerette).

Nem bántam meg, mert semmi negatívat nem éreztem az ovi miatt a viselkedésében. Szerette (és szereti most is), nem rosszalkodott állandóan csak, hogy felkeltse a figyelmem. Amikor nyár lett akkor volt egy rosszabb időszaka, mert folyton küzdött a figyelmemért amikor a kicsivel kellett foglalkozni. Ami miatt rossz volt az ovi az az, hogy a kicsi napirendjét 100%-ban az ovihoz kellett igazítani. Naponta 2X beöltözni és elindulni (télen szar volt) Illetve a kicsi egész télen beteg volt. :( Viszont legalább megerősödhetett az immunrendszere, mert idén eddig "csak" 1X volt beteg (vagyis tavasz óta).

A nagylány szempontjából viszont jó volt az ovi, mert délután többet tudtunk együtt játszani nem volt olyan érzése, hogy csak a kicsivel vagyok egész nap.

Kedves Kérdező!

Hajszálra így voltam én is 1 évvel ezelőtt.

Szeptemberben megszületett az öcsike, így a 3 éves fiam nem kezdte el az ovit, leginkább attól féltem, hogy hazahozza az újszülöttnek a betegségeket illetve nem akartam, hogy azt érezze, hogy szabadulni akarok tőle, mert itt a pici.

Szóval itthon maradt és teljesen felőrölte az idegeimet.Aztán épp a két ünnep között rosszul lettem, az ágyból sem tudtam kikelni, nagyon pocsékul éreztem maga és elmentem az ügyeletre. Mivel rosszul is néztem ki, alaposan kivizsgáltak, de minden rendben volt, mint kiderült idegkimerülésem volt, az orvos sok pihenést javasolt.

Ez persze két gyerek mellett képtelenség, így azonnal eldöntöttem, hogy január 1-től oviba megy a fiam.

Azóta boldog középső csoportos "nagyfiú" lett, imádja az óvónéniket, van 3 kis barátja is és a lényeg, hogy az oviban nincs hiszti, nincs rá semmi panasz.

Viszont itthon továbbra is belebújik a kisördög, néha nagyon nehezen tudom kezelni, de azért sokkal könnyebb így, hogy a délelőttöket csak a picivel töltöm.

Bár a fiam sosem volt a szófogadás etalonja, de amióta járni kezdett a tesója tűnt fel, hogy mennyire féltékeny rá.Az volt valószínű már amikor megszületett is, csak akkor nekem még nem esett le a tantusz.

Amióta megszületett a második gyereked, Te voltál bárhol is együtt a nagyobbikkal, csak kettesben?Sajnos én nem és ezt a fiam nagyon hiányolta, ezt is akkor vettem észre, amikor elmentem vele cukrászdába,a kicsi meg az apukájával maradt otthon.A fiam utána még napokig mondta, hogy milyen jó volt, hogy együtt csavarogtunk egy kicsit.Azóta minden hétvégén elmegyünk kettesben valahová, 1-2 órára.Erre figyelj Te is oda!

És nyugodtan add be oviba, szerintem imádni fogja, Neked pedig könnyebb délelőttjeid lesznek:)

Nem olvastam mindent végig.

Ami eszembe jut, mert nálunk is így volt, az első évet úgy járta a lányom, hogy csak ebédig volt az oviban. És szuper volt így! Szerette, élvezte, délután nagyokat játszottam vele. A délelőttjeim meg lazábbak voltak a picivel, könnyebben ment a házi munka, amit addigra már elvégeztem, mire a nagy haza jött. Egyszerre aludtak délután a kicsivel, így én is alhattam.

Igaz, nálunk csak két év a különbség.

És arról meséltem sokat a lányomnak, hogy milyen volt, amikor én ovis voltam. Miket csináltam stb. Ez egy két hétig tartott, minden nap szóba hoztam, és mire eljött az ideje, már nagyon várta.

Szerintem egy 3 évesnél nagyobbnak már tud adni olyat a közösség, amit otthon anyuka nem, bármennyire is jó a kapcsolat.

Ez nyilván típus kérdés is, én magam úgy érzem, ha feltöltődhetem egy picit gyerek nélkül, akkor az utána együtt töltött időben sokkal többet tudok nekik adni, mintha kimerülten egész nap együtt vagyunk non stop.