Nagyon elítélendő, hogy kicsit eldádáztam fenekét?

Elsővel értek egyet.

Nálunk is volt ilyen,de egyértelműen az oviból hozta ezt a butaságot,mert ő is csak vigyorgott rajta.

Úgy felejtette el,hogy nem vettem róla tudomást,úgy értve,hogy észrevettem ha bepisilt és szó nélkül,morgást mellőzve folyamamtosan a szemébe nézve beszéltem hozzá és vettem le a pisis cuccot róla...így észrevtte,hogy kicsit sem érdekel,mert szerintem a végén már direkt az én felidegesításemre csinálta!

Mákod van, hogy azóta nem pisil be, pont az ellenkezőjét is elérhetted volna az akcióddal. Én gáznak érzem, ha valaki megüt egy gyereket, főleg, ha ennyire kicsi még. A teljes szobatisztaság elérése hosszú folyamat, rengeteg minden okozhat benne megtorpanást, sőt visszafejlődést. Nem szabad ilyen durván beleszólni. Mondjuk én amúgy sem értem, hogyan lehet megütni egy gyereket, soha nem jutottam még el idáig.

És még egy apró megjegyzés: azt írod nem fájt neki. Akkor miért sírt? Csak az a gyerek sír ilyesmitől, aki már tudja, hogy mi a verés.

Nem a fenékre legyintés elítélendő,hanem az, hogy 2,5 évestől elvárod, hogy soha ne pisiljen be.Kisfiam 3 éves korára lett ágy és szobatiszta, de nálunk még az oviban is sok kiscsoportossal előfordul, hogy becsorog a bugyiba, ez teljesen normális még ebben a korban, én inkább biztatnám, hogy nem baj, majd legközelebb sikerül eljutni a biliig.

Ha szól, akkor dicsérd meg, ha nem, akkor ne csinálj nagy ügyet belőle, inkább mond azt, hogy figyeljen jobban oda, de nem történt semmi baj.

Én így csináltam és fél év alatt szobatiszta lett, soha nem pisilt be utána még éjszaka sem.

Az a baj az ilyen elfenekelésekkel, hogy most még csak ezért és kicsit kap, később már másért is, és ahogy szokja a gyerek, egyre nagyobbakat.

Nem szabad ezt elkezdeni, mert egyre jobban kitolódik mind a gyereknél, mind az anyánál a határ.

Sok olyan anya, aki az utcán simán elveri a gyereket a szemed láttára (ezzel nem azt mondom persze, hogy otthon szabad lenne), ugyanígy kezdi.

Utolsónak milyen igaza van!!!

Meg mindenkivel egyetértek!! Ez nem lehet olyan nagy bűn, vigyorgott rajta és elverted....legközelebb mi lesz?? Szerintem gondolkozz el egy picit ezen. Lesznek nagyobb bűnei is, de semmi nem lehet olyan bűn amit szép szóval nem lehet elintézni, ami miatt egy anya kezet emeljen a gyerekére....

Mindenkivel egyetértek előttem, kivétel azt, aki azt írja, azért sír a kicsi, mert tudja milyen a verés. Egy érzékenyebb gyerek azért is sír, mert erősebben rászólnak, az én lányom is ilyen.

Egyet nem említettek az előttem szólók, és az az, hogy a gyerek szemében a minta te magad vagy. A feszültséged levezetésének a módját ugyanúgy át fogja venni a gyerek tőled, ha akarod, ha nem, hiába tiltod. Okosabbnak gondolnám a helyedben ezen elgondolkodni, mert akkor fogod látni, mikor szolnak a közösségből, ahova éppen jár, hogy agresszív és verekszik.

Én kétszer életében ráütöttem (képletesen, nem fájt) a kislányom kezére, mert pofozott, ütött, arcon rúgott rendesen: 2 éves volt épp és ennyi után rácsapott a kezemre, mikor ki akartam szívni az orrát. Rettenetesen szégyellem magam utólag butaságomért, hisz hiába tudtam, azt hittem végső elkeseredésemben, hogy ezzel fogom leszoktatni. Soha többé nem ütöm meg, törjön le a kezem. Most 26 hónapos és mondhatom, nem jellemző már a verekedés.

"Mindenkivel egyetértek előttem, kivétel azt, aki azt írja, azért sír a kicsi, mert tudja milyen a verés. Egy érzékenyebb gyerek azért is sír, mert erősebben rászólnak, az én lányom is ilyen."

Lehet, hogy igazad van. A saját példánkból merítettem, amit írtam. Soha nem ütöttük meg egyik gyerekünket sem, és amikor legutóbb a 2,5 éves lányommal átmentünk egy szintén gyerekes családhoz, és elvett egy játékot, az ottani nagytesó ráütött a kezére. nem nagyot. Az én gyerekem meg csak nézett, fel sem vette a történteket. Fájni ugyanis nem fájt neki, és mivel nem tudta, hogy ez bántás, nem is reagált rá.

Az olyan gyerek azonban, aki kap időnként, már egy felé tett hirtelen mozdulat láttán is behúzza a nyakát.

De lehet, hogy rossz volt a logikám.