Látják a kisgyerekek a lelkeket?

Hu, ezen most engem is elkapott a borzongás...

Az én kicsim még csak 1 éves, de tuti hogy képben van a kistesójával a pocakban. Sokszor jön és odabújik a hasamhoz, bökdösi a köldökömet, és mosolyog nagyokat. A legdurvább az volt, mikor egyik ebédnél a kiskanalát odatolta a hasamhoz (mert mindig van nála is, és ő is etet minket :)).

Ja, és ő is mutogat mindig a plafonra, bár eddig mindig arra gondoltam, hogy a lámpákat tanulmányozza.

Szerintem nem a lelkeket látja, ez egy pszichológiai folyamat nála, az ő szintjén neki is fel kell dolgoznia valahogy a veszteséget. Amit mi felnőttként kezelünk, azt ő még nem érti meg teljesen a kis agyával, főleg, ha meg sem született a testvére, csak várta, hogy majd megérkezik őmellé.

Valószínű azért mutat a plafonra, mert valakitől hallhatta, hogy aki meghal, az a mennyországba jut, vagy angyal lesz belőle.

Ne kezeljétek túlzottan tabuként a témát, mert az nagy szorongást okozhat benne. Valahogy az ő szintjén magyarázd el neki, hogy már nincs ott a kisbaba, nem sír, mert talált olyan embereket, akik szeretik és vigyáznak rá. Ha vallásosak vagytok, akkor mennyország-angyalok-másik világ. A lényeg, hogy megnyugtató választ adjatok, amiből kiderül, a kisbaba nem fél, nem sír, nincs egyedül, és már nem szeretne az ő szobájában lakni (mert gondolom, amikor felkészítettétek, hogy testvére lesz, ez is szóba került, hogy majd ott lakik vele).

Próbáld meg higgadtan, nyugodtan kezelni a helyzetet, mert ha látja a te félelmed a témától, az őbenne óriási szorongást kelt, hiszen tudattalanul attól fél, hogy neki is el kell mennie, mint a kisbabának. (Ezt vszínű nem mondja ki.)

Ami még eszembe jut: ha van kertetek (vagy otthon egy cserépbe), ültessetek magokat. Ott el tudod neki mondani, hogy nem mindegyik kis mag tud kikelni, de valamelyikből szép növény lesz, amit mindenki szeret.

Próbáld meg te is elengedni a kisbabát, bár ez nem egy könnyű helyzet, nagyon sajnálom, hogy ez történt veletek!

Eloszor is nagyon sajnalom, hogy elvesztetted a kicsidet. Gondolom, nem lehetett konnyu ezt megelni. En a kovetkezot gondolom es uzenem. Soha ne cafold meg, amit egy kisgyerek erzekel. Semmivel sem igazabb az az allitas, hogy latjak a lelkeket, mint az, hogy nem latjak. Mindenki sajat maga tudja es erzekeli, amit erzekel. En szamtalan hasonlo esetrol tudnek meselni mind kisfiam, mind a magam tapasztalatait ecsetelve. De ez egy olyan tema, ami mindig is vita targya volt. En egy lelek vagyok, ahogy a kisfiam is. Ez egy teljesen termeszetes dolog, csak tul van misztifikalva.Nem csak egy darab hus, ver testnek gondolom magunkat. Nelkulunk, szellemu lenyek vagy lelkek (kinek melyik szimpatikusabb) ez a test nem mukodne, halott lenne. Csak annyit mondok, hunyd be a szemed es gondolj egy cicara!

Ha megvan a kepe, tedd fel magadnak ezt a kerdest: Ki nezi a cicat?

Aztan valaszold meg. Ami pedig azt a kis lelket illeti, aki a pocakodban levo testet szerette volna felvenni: ha meg mindig latja a kisfiad, a legjobb, amit tehetsz, ha egyszeruen gondolatban eliranyitod ot a legkozelebbi korhazba, hogy keressen maganak egy masik testet. Csak ennyi. Valahogy igy: Koszonom, hogy eljottel hozzank, de most mar nincs meg az a kisbaba, akire vartal. Kerlek,menj tovabb, van itt egy korhaz es ott keress magadnak egy masik testet. Neked is jobb lesz. Minden jot kivanunk az uj eletedhez!

Na, hat boztos tobben is orultnek tartanak mar, de ez cseppet sem erdekel. Boldog vagyok, hogy az embereket tobbnek latom egy testnel es eszerint sokkal megertobben is tudok viszonyulni hozzajuk. Hat, kb.ennyit akartam irni Neked. Minden a legnagyobb rendben, felni egyaltalan nem kell. Ezek a kobor lelkek ugyanolyanok, mint mi magunk, csak nekunk mar van testunk. :) (bocs az ekezethiany miatt, IPhone-rol irok)

Én már olvastam erről és állítólag minden ember lát lelkeket,szellemeket 3 éves koráig csak nem emlékszünk rá.

Én ezen mindig jót nevettem mert nem hittem soha ilyen dolgokban de a kislányom 4 hónapos és olyan 2 hós kora óta néha úgy néz a semmibe,hogy valami félelmetes.Van olyan,hogy ijedten néz előre és elkezd sírni de volt,hogy mosolygott és most,hogy már nődögél már a kezét is nyújtogatja oda ahol nincs is semmi.

Vajon tényleg lát valami????????

2 gyermekem van, egészen biztos vagyok benne, hogy látják, érzik a lelkeket.

Mikor terhes lettem kisebbik fiammal, a nagyobb elkezdte visszatartani a kakit. Ez idővel szépen rendeződött, majd kb 2.5 hónappal ezelőtt ismét elkezdte. Kiderült hogy terhes vagyok, de ezt ő már akkor tudta, mikor nekem még meg sem fordult a fejemben. :)

A pici pedig jött megpuszilgatta a hasamat és a köldökömbe dugta a cumisüvegét.

Ezen kívül ők is sokszor bámulnak a semmibe, múltkor a kisfiam körberakta az összes helyiséget a kakásban párnákkal és azt mondta hogy kell a gyerekeknek, akik ott vannak.

Örülök neki, hogy nem nézel bolondnak és hogy még ennyien így látják. Jó volt olvasni a soraitokat. Még annyit elmesélnék, hogy 17 éves voltam, amikor egy este ültem az ágyam szélén, készültem aludni. Egyszer csak egy nagy melegség lett az oldalamon és szó szerint olyan volt, mintha valaki leült volna mellém és oldalról átkarolt volna. Csodálatos érzés volt,egyáltalán nem ijesztő, de nem tudtam, mi az. Másnap nagynéném sírva felhívott és azt mondta, hogy "Keresztmamád meghalt a kórházban, és mielőtt becsukta a szemét, könnyes szemmel mondta, hogy bárcsak ott lennél mellette, hogy elbúcsúzhasson tőled."

Keresztmamámmal nagyon szerettük egymást, csupa szeretet volt.

Ezután azonnal kapcsoltam, hogy este Ő volt ott mellettem. Elbúcsúzott. Olyan szép élmény ez, nagyon sokszor eszembe jut. Szóval, számomra a lélek létezése egyértelmű. Valahogy mindig is az volt :) Addig hátborzongató ez a dolog, amíg rejtély veszi körül és nincs az emberben bizonyosság. Meg hát olyan sokan megkérdőjelezik a lélek létezését, nem csoda, ha mindenféle rossz érzés alakul ki az emberben ezzel kapcsolatban, hiszen végül is azt kérdőjelezik meg, hogy ő maga, mint lélek, létezik-e.