Nem bírom tovább az állandó figyelmet, ti hogyan élitek túl?

Az utóbbi beírót is meg lehet érteni, szerintem. Egyébként nagyon is megértem a kedves kérdezőt is, sok-sok energia kell a dackorszakban levő gyermekhez, még ha egyben csodálatos kis lények is ők. Elismerem kitartását, és a gyermekéhez való odafordulását. Ettől függetlenül a szülő messzemenően a legfontosabb és kiemelt társa a 3 év alatti gyermeknek (a nagyobbaknak is fontos persze, de nem messzemenően, azaz pl. ovisokkal más, megbízható és tapasztalt -hozzáértő- felnőtt is foglakozhat a nap során, felváltva a szülőt.)

Szóval úgy vélem, csak a legutolsó esetként érdemes választani bölcsit, vagy babysittert, ha nincs még 3 éves a gyermek. A kedves kérdező nagyon ki van merülve -leírása szerint-, és nyilván érzi, hogy ez már végső eset-e, vagy nem az, ahhoz, hogy bölcsibe adja. Ez esetben szerintem helyén való. Egyébként állami bölcsikben az egy gondozóra, szakemberre jutó gyerekszám általában kielégítő. Nem így a legtöbb állami oviban, sajnos...

szia!

Nekem is 23 hónapos a legkisebb,de valami iszonyat eleven égedelem fiúcska.Egy percre se tudom egyedül hagyni,mert még a gáztúzhelyre is nyűkál mikor forró.Nálam annyi a különbség,hogy nekem ő a 4.gyerkőc.A másik három már iskolás.Nagyon nezeten bírom,sőt már 14 éve itthon vagyok.Nyáron már annyira kikészültem,hogy antidepi gyógyszert kellett szedjek.Most abbahagytam,de megint elég pocsékul vagyok.Ha nem javul a helyzet vissza kell vegyem a gyógyszert.Sőt én még egy nagymamát is ápolók 15 éve,aki már 78 éves.Napi 7 embert látok el.A pszicháterem azt tanácsolta egy pár órára menjek el dolgozni,mert ez tipikus Gyes betegség.

Talán neked is ez lenne a megoldás.