Két vagy többgyerekes anyukák, mik azok a dolgok amiket nem szabad csinálni ha el akarjuk kerülni a tesvérféltékenységet? Még a pocakban a kistesó

Nálunk ugyan nagy a korkülömbség, 5 és fél a nagy és 5 hetes a pici, eddig ne sok gond van szerencsére. Ami nekünk bejött hogy a kicsi naprendjét igazítjuk a nagyéhoz, pl a kicsit megfürdetem utána nagyot és az esti mese alvás rituálé ugyanúgy velem van mint eddig. Ha eddig mindent anya csinált akkor apának is be kell segíteni és nem úgy hogy a nagyot veszi át hanem felváltva hol a nagyot hol a kicsit, hogy a nagy ne érezze úgy hogy a tesó elvette tőle anyát. Ha akar segíteni engedd meg neki a szintjéhez mérten pl adja oda popsikrémet válasszon ő rugit a tesónak stb. Ja és ha mennek rokonok látogatóba kérd meg őket hogy először a nagyot köszöntsék és foglalkozzanak vele is, ne csak a kicsivel, tőle kérjék pl hogy mutassa meg a kistesóját.

Én úgy vagyok vele hogy mindig kiszolgálom a nagyot ha kér valamit, játszani akar ha nem épp szoptatok, még akkor is ha a kicsi nyöszörög mindenkihez akkor megyek mikor sorra kerül attól függően ki kért előbb

Én ezeket az orbitális hibákat láttam mostanság:

- "Most le kell feküdnöm, mert fáj a pocakom a baba miatt!" Tesó rögtön raktározza, hogy picuri fájdalmat, fáradságot, vagyis rosszat okoz anyának. Én ilyenkor azt mondtam, hogy beütöttem a lábam és azért kell pihennem.

- Erőszakosan bevonni a babaápolásba. Többször láttam már, hogy ha akarja ha nem, a tesónak részt kell vennie a fürdetésben, pelenkázásban stb. Csak abban vegyen részt, amiben szeretne!

- Szoptatáskor elvonulni és nem beszélni róla. Mi azt csináltuk, hogy már terhesen, pár héttel szülés előtt mutattam neki könyvet, amiben szoptatós képek voltak és megbeszéltük, hogy mi az, miért van és hogy. Hazamentünk a kórházból és odabújt hozzánk ő is szoptatáskor, persze előtte bizonyos szabályokat tisztázni kell (nem rikoltozunk vagy ugrálunk). Ez kb 3 hónapos korig ment, aztán tesót picit már zavarta, állandóan a nagyra figyelt, így megbeszéltük, hogy a baba sírni fog ha éhes és ha sír, akkor anya nem tud csinálni semmit, többek között nagytesóval sem játszani ezért a másik szobában szépen csöndben várja meg, míg kész vagyunk. Soha semmilyen gond nem volt a szoptatásból, majd később a kanalas evésnél sem, mert jók voltak az alapok.

- Nem kell azon görcsölni, hogy azt az érzetet keltsd a nagytesóban, hogy valójában minden a régi, mert nem a régi!!! Tudomásul kell vennie, hogy változtak a dolgok és neki is alkalmazkodni kell!

- Külön programok a nagytesóval kicsi nélkül ha meg tudjátok oldani! Rengeteget számít!

- Kérd meg a rokonokat, barátokat, hogy amikor hozzátok jönnek, akkor előbb a nagytesóval foglalkozzanak. Értelmesebbek természetesen ezt maguktól is tudják, de nem mindenki gondolja ezt végig, főleg az idősebbek és azok, akiknek nincs gyerekük. Mi mindig úgy mentünk kistesót látogatni, hogy a nagynak vittünk apró ajándékot és az első fél órában nem néztük meg a babát, hanem csak vele foglalkoztunk. Ez nagyon megtérült, megjegyzik ám! :)

- Nem tudom mennyi idős a nagyobbik gyereked, de ha kicsi, akkor a csitítgatás többnyire csak konfliktust szül. Bizonyos korig a gyerekek egyszerűen képtelenek halkan beszélni, vagy ha mégis, akkor 1 percig jegyzik meg, aztán újból hangosodnak.

- Későbbiekben lesznek majd az igazán nagy gondok, amikor a pici elindulés a játékokon, romboláson megy majd a vita. Itt ezeregy trükk van, de ezen szerintem kár előre gondolkozni, én mégis megemlíteném a "magántulajdon" fogalmát :) Nálunk is osztozkodás van, a játékok közösek, de vannak bizonyos játékok, pl alvós állat vagy kedvenc köny, amihez a pici nem nyúlhat és olyan is, ami a pici játéka és a nagy nem nyúlhat hozzá. Az osztozkodás mellett meg kell tanulni mindkettőnek a másik tulajdonának tiszteletben tartását is. Tudom, hogy ez most túl komolyan hangzik, de itt kezdődnek ezek a dolgok, később nehezebb lesz korrigálni.

- A szakkönyvek mindenhol azt írják, hogy sose mond a nagynak, hogy vigyáznia kell a picire, mert ő a kisebb. Én ezzel nagyon nem értek egyet, mert az egyik nagyobb, a másik kisebb, ez tény, egy élethelyzet, ami adott és ez van. Mint ahogy van aki fiúnak születik vagy szőkének, ő meg a nagyobb és a másik a fiatalabb, hiába akarunk belőlük egyidős haverokat csinálni, azért tudomásul kell venni, hogy nem egyidősek.

Hirtelen ennyi, de majd még írok szívesen, ha eszembe jut valami :)

Nálunk a nagyobbik most 4,5 éves, a kicsi 14 hónapos, fiú mindkettő és úgy látom,hogy elkezdődött a féltékenykedés.Eddig nem volt különösebb gondunk, de most féltékeny mindkettő egymásra.

Ha a naggyal társasjátékozunk vagy feladatokat oldunk, a pici tépkedi a nagyobbik haját, lökdösi és persze ordít. A nagy pedig rengeteget hisztizik, egyre szófogadatlanabb.

Sokszor durva is a kicsivel, kiabál vele.Persze néha jogosan, mert tönkreteszi a kis játékait, szétrombolja amit épített, eltépi a rajzát stb.

Nekem most nagyon sok gondom van mind a kettővel, pedig az első egy évünk nagyon könnyű volt, de most bepótolják a fiúk:D

Nálunk nincs féltékenység, de én tudatosan alakítottam a dolgokat, remélve, hogy beválik:

1. Az új baba érkezése jó dolog, örömteli várakozással. Sokat meséltem neki arról, amikor őt vártam, mutogattam a baba cuccait, együtt készítettük elő a holmikat.

2. Csak akkor segítsen, babázzon, ha ő akar.

3. Folyamatosan biztosítani a szeretetünkről.

4. Felkészíteni, hogy eleinte kicsit kevesebb időt tudunk vele tölteni, de attól még imádjuk! :)

Ezek nagyon beváltak