Hiperaktív lehet két éves fiam?
Tudom hogy ilyen idős korban még korai találgatni, olvastam a témában is, de mégis aggaszt kisfiam viselkedése.
Kisbaba korától elég sírós, nyűgös, rossz alvó.Még egy éjszakát sem aludt át, pedig 26 hónapos.Elég nyugtalan az alvása, sokat forog közben.Rossz evő.Igen eleven, még evés közben is mocorog, nem köti le.Ritkán van el egy játékkal pár percnél tovább, mindig másikat keres kis idő után, úgymond nem tud elmélyedni.És ami nagyon aggaszt, hogy annyira nem fogad szót, hogy ezzel már nem tudok mit kezdeni.Annyira akaratos, önfejű, hogy ha nem az van amit ő akar akkor azonnal jön a hiszti, visítás.Udvaron, boltban, bárhol.Sokszor már félek vele elindulni, mert mindig kellemetlen helyzetbe hoz, a boltban is csak szaladok utána, felvenni meg már nehéz azért, és mindig abból állok hogy a kitörő hisztit leállítsam, többnyire sikerül, de volt már nem egyszer hogy úgy üvöltött hogy mindenki minket nézett.
Szóval úgy érzem hogy lassan nem tudom kezelni a helyzetet, ezt az akaratosságát, önfejűségét, és még csak két éves.És bevallom, félek mi lesz később, mert olvasgattam a hiperaktív gyerekekről, és tartok tőle hogy jó úton haladunk felé.Pedig sokat foglalkozok vele, mióta megszületett csak az övé vagyok, az apja is imádja, mégis már-már kezelhetetlen.
Én úgy érzem hogy nem én reagálom túl, múltkor pl. olyan hisztit kerekített, hogy anyu megrémült, és mondta hogy hívjak hozzá orvost.Persze ez túlzás lenne, de tény hogy rémisztő tud lenni.
Vannak esetleg olyan anyukák akik végig járták ezt az utat?Van okom aggodalomra?
válasza:
válasza:Az én 2 éves lányom is ugyanilyen, de én csak azt mondom rá hogy túlságosan eleven. Semmiképp nem mondanám, hogy hiperaktív, mert én rengeteg ilyen eleven gyereket ismerek a környezetemben, és akkor mind hiperaktív lenne? Fura, de én csak egy kisgyereket ismerek, aki megül egymagában, és képes ellenni egy játékkal fél óráig, na rá szoktuk azt mondani hogy furcsa.
Az én lányom is szokott művelni botrányos dolgokat üzletekben, ami után úgy érzem hogy jobb lesz elhagyni a helyszínt. De ez még nem jelenti azt hogy hiperaktív. Ez egy ilyen korszak, mindent ki akarnak próbálni, feszegetik a határokat. A hiperaktivitást ilyen korban még nem is lehet megállapítani, mert ilyenkor általában a legtöbb gyerek ilyen.
Mindenesetre most kell határt szabni az akaratának, mert később már rosszabb lesz, és akkor megmaradhat nehezen kezelhető gyereknek.
Köszönöm a válaszokat.
Csak azt nem tudom hogy is szabjam meg neki a határokat, hogy értessem meg vele hogy amit mondok az nem rossz, és nem hiába kérem meg rá.Szép szóval nem megy, büntetést nem tudok alkalmazni, mert nem marad úgysem ott mondjuk a büntisarokban.A testi ráhatás meg nem az én asztalom, nem mondom hogy nem csaptam rá a kezére ha olyat csinált, de azt is tudom hogy ez sem megoldás.
Nekem az olyan nagyon furcsa hogy ilyen önfejű.Pedig olyan okos, értelmes, de tényleg lehet hogy az anyai gyengeségemet használja ki.Igaz nem hagyok rá semmit amit nem szabad, tudok vele erélyes is lenni, de mégsem vesz semmibe.
Bízom abban hogy előbb-utóbb megtérül ez a sok energia amit a nevelésbe fektetek, és szófogadóbb lesz.
válasza:Mintha én írtam volna, azzal a különbséggel, hogy nekem 29 hónapos a fiam és mondjuk a mese előtt nyugton marad. De se öltöztetni, se enni, se inni, se közlekedni, semmit nem lehet vele nyugton csinálni, mert elszaladgál, piszkál mindent, más merre néz, forog. Ő is akaratos, makacs, amit ő akar annak úgy kell lennie, mert ha nem, akkor visít, hisztizik, csapkod, rugdos.
Bünti nálunk némileg működik, kanapéra ültetem, ott marad, míg le nem nyugszik. Többször ránézek és kérdezem, hogy befejezte-e, aztán megbeszéljük miért kapta a büntit.
Ha büntibe nem tudom rakni, akkor valami mást teszek büntibe (kedvenc autó, plüss, helikopter, játék, könyv bármi) amit másnapig nem kaphat meg. Nálunk az is bünti, ha nem moshatja egyedül a fogát, ha nem ő öntheti ki a bilijét, ha nem kap mesét este.
Az a baj, hogy sokat akar, mindent egyedül, de tudom, hogy mindent nem engedhetek (akkor sem ha épp nem veszélyes) mert a fejemre fog nőni. És később neki is nehéz lesz a nagyvilágban, ha nem kapja meg amit akar, akkor ha én mindig megadom neki.
Vicces dolog (annak aki nincs benne) de a legrosszabb ilyen dolga az ajtó nyitás/csukás. Képzeljétek el, hogy bárhova megyünk ő akarja nyitni/csukni az ajtót, de nem csak itthon, boltban, vonaton, postán, bankban.... Ő megy be legelöl és megáll a kilincsben csüngve, hogy ő beenged mindenkit, mert be akarja csukni az ajtót, de tőle senki nem fér be, és hiába mondom neki, hogy legalább álljon arrébb míg mindneki befér aztán majd becsukhatja.... el nem engedné a kilincset. :( Ma is ez volt... a vonaton... vagy 15-en szálltak volna fel mögöttünk, de nem tudtak mert nem bírtam lefejteni a gyereket a kilincsről. :(
De most már határozottabb leszek, remélem még időben. Meg kell tudnia, hogy az amit ő akar nem mindig teljesül, és emiatt nem kell csalódottnak lennie.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!