Elegem van a saját gyerekemből, teljesen megőrjít! Mit tegyek? Szeretnék világgá menni!
Tudom nem szép amit írtam,de ez az igazság sajnos. 2éves a lányom és teljesen kezelhetetlen. Hogy hisztis,és akaratos az enyhe kifejezés.
Egész nap egyedül vagyok vele születésétől,a férjem egész nap dolgozik. Nem hallgat rám,mindenen hisztizik. Egy rémálom vele a séta és a játszóterezés. Mindenkitől elvesz mindent,nem tudom vele megértetni hogy nem minden az övé. Felmászik mindenhová,kint és bent is. Sem a szép szó,sem a csúnya nem ér neki semmit.
Fú, nehogy ráhagyd!!! Most hosszú lenne leírni, menj el egy ingyenes jogpontba, kérj segítséget, élj a jogaiddal, már ha akarsz. Ezzel a szöveggel csapják be általában a gyedes/gyeses anyukákat!
szia
az én fiam se ült le 2 évesen semmi ilyet csinálni, viszont egész nap szaladt, motorozott, amit felépítettem szétrombolta. Majdnem 3 éves volt, amikor a gyurma lekötötte. A nyomda, tempera is csak 5-10 perc volt.
Ezért mi nagyon sokat voltunk kinn, "fárasztani". Ott kedvére szaladgálhatott, felmászhatott szinte bárhova. Ha esett tócsáztunk.
Aztán egyszercsak, leült és "okos" dolgokat csinált, és már én se megyek világgá.
Volt egy nehéz időszak, tény. De 2-3 napig figyeltem a gyereket, és akkor jöttem rá, én is ő is mást akarunk. Miután erre rájöttem, próbáltam azt csinálni amit ő akar, végül lehetett irányítani.
Huuuuh.
Megertelek. Az en lanyom 2 eves koraig teljesen kikeszitett. MAr babanak sem volt normalis. 2 eves kora korul meg ugy felcseszett idonkent, hogy sokszor a lepcsore ultem ki 5-10 percekre, hogy lehiggadjak es ne verjem agyon :)
Azota 2,5 eves mult. Ahogy kozelednek a 3 eves kor fele, ugy lesz egyre konnyebb! Hidd el!
Vidd setalni, hogy faradjon. Az en lanyom szeret bujocskazni, szinezni, gyurmazni, sokat meselek neki.
Tavaly ilyenkor meg azt vartam, hogy mikor megy mar oviba. (nekem sincs segitsegem, ferjem keso este jar haza).
Most szeptemberben meg be sem adtam a papirokat :) Jovore fogom oviba kuldeni es akkor megyek majd dolgozni.
Nyugi, a tied is meg fogja emberelni magat! Ilyen a dackorszak.
A munka tényleg biztosan segítene,most én is így érzem.Nagyon rám tört a depresszió is.
15 éve vagyok itthon 4 gyerekkel.
Ne kérdezd,hogy bírom?Mert a válaszom már sehogy!Ha a kicsi elmegy oviba én elmegyek dolgozni napi 4 órába az biztos!
Köszönöm a válaszokat,aranyosak vagytok!
Az az igazság hogy idegesít mi lesz,mikor tudok dolgozni,meg elegem van hogy egész nap egyedül vagyok! A gyerek sem "könnyíti" meg a helyzetem,egy igazi ördögfióka. Csecsemőként sem volt egyszerű eset,ő egy 2emberes baba. Sokat olvastam erről.
Mostanra teljesen lemerültek a tartalékaim,van hogy egyszerűen csak hagyom hogy lerombolja a lakást,és bambulok bele a világba. Minden nap játszóterezünk,de az is rémálom. Annyira irigylem azokat az anyukákat akik a játszótéren tudnak egymással beszélgetni,vagy a gyerek egy kicsit eljátszik egyedül. A lányom után állandóan menni kel,meg állandóan jár a szám hogy ezt meg azt ne csinálja. Semmitől az égvilágon nem fárad el,én meg már hulla vagyok.
Viszont annyira okos,értelmes,és gyönyörű gyerek,és nagyon szeretem,de lehetne kevésbé mozgékony,mert nem tudok vele lépést tartani!
Első gyerek,de szerintem az egyetlen lesz,nem tudnám még egyszer ugyan ezt végigcsinálni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!