Neha ugy erzem, hogy utal 3 eves lanyom. Szerintetek miert?

Szerintem Oedipusz konfliktus.

Szerelmes az apjába, és téged vetélytársnak tekint, emiatt viselkedhet veled hűvösen. Idővel elmúlik.

Másik lehetőség, h egyszerűen hiányzik neki, vele akar lenni, mert keveset látja.

A pszichoanalítikusok Elektra-komplexusnak hívják a jelenséget, amikor a kislány rivalizál az anyjával az apja kegyeiért. (pl. "én akarok apa felesége lenni", ezt sok kislány így konkrétan meg is fogalmazza, persze nem 3, inkább 5-6 évesen)

Ez a személyiségfejlődés része, hozzásegíti ahhoz a kislányt, hogy a elsajátítsa a női szerepeket (mert később úgy oldja fel a konfliktust, hogy azonosul az anyával). A fiúknál talán közismertebb ez a jelenség, azt Oidipusz-komplexusnak hívják. Ezek nem tudatos dolgok.

Ha nem pszichoanalítikusan nézzük, akkor egyszerűen veled van a legtöbbet, a ti kapcsolatotok a legerősebb, ellened mer lázadni, a te szereteted az a tartópillér, ami még az ellenállást, "menj el"-dolgokat is kibírja. Majd elmúlik ez, ne idegeskedj rajta.

Remélhetőleg a kamaszkori lázadásig ezzel le van tudva a dolog :)

Lehet hogy most éli át a fallikus szakaszt a személyiségfejlösdésében.

Most ismerik fel a gyerekek a nemiségüket ilyenkor az ellenkező nemű szülőbe bele szeretnek és féltékenyek a másik szülőre, ettől még szeret a kicsi és ez a rajongás átmeneti

és az is igaz hogy apu érdekesebb mert ritkábban látja.

Szia! Szerintem se aggódd túl a dolgot, próbálj örülni neki, hogy így szereti az apját (is). Azt gondolom, mi felnőttek túlreagáljuk, mikor egy gyerek elutasít („nem szeretlek”, „ne te csináld, hanem ő”), holott ebben a korban még nagyon a jelenben élnek a gyerekek, abból, hogy egy adott szituban éppen kit „szeret jobban”, nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. No és nagyon impulzívak, őszinték, nekik nem fut át az agyukon, ha épp haragszanak valakire, hogy „nem mondom ki, hogy utálom épp, mert szegénynek milyen rosszul fog esni”, kimondják, mert akkor és ott azt érzik. Aztán pedig gyorsan megnyugszanak, és minden megy tovább rendesen.

Nekem fiam van, ő egy időben engem akart kisajátítani teljesen, nekem az esett rosszul, hogy az apját küldi ki, és mindent csak én csinálhatok . :) Aztán nőtt, nődögélt, és 5-6 évesen már nincs ilyen gond. Bár most is vannak dolgok, amiknél jobban örül, ha én csinálom, de egyértelmű, hogy mindkettőnket nagyon szeret.

Egyébként meg örülj neki, hogy van egy kis szabad időd, és nem neked kell mindent csinálnod. ;)

Nekem van egy 3éves hugom ő se akarja sose hogy felvegyem és amikor anya viszi az oviba akkor nem engedi hogy elkisérjem

DE MI ÖRÖKÉ PISZKÁLJUK EGYMÁST!

Talán valamit nemengedtél neki meg és megsértődött!