60%ban öröklött,40%ban nevelés kérdése milyen a gyerek viselkedése? Ez így van? Miért hiszik sokan azt hogy CSAK nevelés kérdése?

Lányom még csak 2 éves,de nagyon eleven,semmi veszély érzete nincs. Hihetetlen hisztiket le tud rendezni.Sokszor láttom,h a babakocsis anyukák ferde szemmel néznek,de olyankor azt gondolom,na szívem 1 év múlva megnézem mit művel a te gyermeked,mikor a dackorszakba ér.

Ez az az időszak amikor kötél idegek kellenek,türelem. És kitartás 6 éves korukig kinővik:-) Nekem már csak 4 év...

Nem olvastam a válaszokat. Ha egy szülő belül elégedetlen a saját szülői ténykedével vagy rossz a lelkiismerete, azt azon lehet legjobban tetten érni, hogy más szülőket/gyerekeket nagy előszeretettel kritizál. Ha véltelenül valami éppen jól megy náluk, mondjuk az ő gyereke egyedül alszik el, mindjárt véres szájjal eik neki annak, aki a gyereke mellé bújik.

Másrészt pedig vajon abból a kisgyerekből, aki már ovis korban és már azelőtt is mindig szófogadó, megfelelni vágyó és jólnevelt, vajon mennyire lesz a mai individualista, törtető világban boldogulni kées felnőtt? Vajon a Te eleven kisfiad, aki úgymond kritikusan áll hozzá a szbályokhoz és tiltásokhoz, nem lesz-e sokkal kreatívabb, szabadabb felnőtt?

Én mindig azt szoktam mondani, nem az a baj, ha a gyerek "rossz", sőt, hanem az, ha a vele lévő felnőtt meg sem próbálja fegyelmezni, megnyugtatni, helyes irányba terelni.

nekem szerintem "jó" gyerekem van.

ennek ellenere ket es fel evesen nem szobatiszta, nem beszel. allandoan rajtam log, ha valami nem tetszik neki, rogton hisztizik (nem ugy, hogy foldhozvagja magat, es ket perc mulva elmulik, mint mas gyereknel, o kepes hosszu orakon at nyoszorogni, es vadlón nezni :)))

ugy firkalta ossze a falat, hogy TUDTA, hogy nem szabad, es allandoan feszegeti a hatarait (peldaul kepes volt ket szeket egymasra rakni, es arra felmaszni, hogy hozzaferjen a csokisfiokhoz :))

amikor kicsi volt, allandoan tologatni kellett, nem volt eleg "oda-vissza", en rottam a koroket, jatszoteren nem jatszik el egyedul, hanem egyutt jatszunk (neznek is furan a kupacokban levo szulok)..

miert mondom megis, hogy jo?

mert jo szive van, gondoskodo, ha eszik valamit, akkor ad a tobbieknek is, masik gyereknek siman odaadja a jatekat, ha megtalalja a pótcumit, akkor a szamba dugja :)), varom a kistesot, es ha azt mondom hogy faradt vagyok, hiaba faradt o is, nem kereckedik fel a nyakamba, stb

az, hogy hajnali 12ig fennvan, es ordibal, es a labaval veri a radiatort.. mondom neki, hogy meg nem hallja mindenki, hangosabban, akkor probalja hangosabban, megdicserem, hogy ez mar eleg hangos volt, es abbahagyja.. a nagyszulo, aki probalja magyarazni, hogy feljonnek a szomszedok, neki direkt fel oraig veri a radiatort, es ordit :))) az anyosom kimondottan szegyelli a gyerekem (!), mert cumizik, es mert ejszaka sokaig fennvan, es mit szolnak a szomszedok...

(doktorno szerint ez akkor fog valtozni, ha kozossegbe megy, en nem eroltetem, kapom is az oltast miatta :)))

szerintem nem rossz ha egy gyerek aktiv, nem szabad letorni, es nem rossz, ha akaratos, mert ez az akarat fogja elorevinni az eletben (mig a csendesebbiket a szorgalom pl)

nem letorni kell ezt, hanem megfeleloen kezelni es iranyitani. es nem megbelyegezni egy gyereket, hogy rossz. mitol lenne rossz?

miert kene betorni a gyereket? boldog, elmenyekben gazdag, biztonsagos, szeretetteljes gyerekkort kell neki nyujtani.

van egy jo konyv, Hiszti-a szulok kezikonyve, honaprol honapra elolvassuk a ferjemmel mar a gyerkoc szuletese ota, sok kep van benne, meg eleg szorakoztató modon van leirva a "segitseg", le is lehet tolteni netrol, ajanlom.

De szerintem legyel buszke a fiadra, teljesen jo, eleven gyerek, ahogy leirod.. a rossz gyerek ok nelkul ver mas gyereket, stb.. a te fiad messze nem "kozveszelyes" :)

es ne gorcsolj ezen, ne vedd fel a "neveles" dolgot, ha szerinted, es a ferjed szerint jol csinaljatok, akkor semmi gond nincs :)

figyi nekem 3 olyan gyerek jutott mint a fiad:-))

de nem bánom ha kell 200x is elmondom h nem szabad h miért rossz az amit csinált

bár néha tényleg ciki h a 9 és 6 éves gyerekem bújócskázik az áruházban a ruhák között :-)

viszont barátságos mindegyik önálló nyílt őszinte kreatív mindig van ötletük mit játszanak szinte soha nem unatkoznak

megtanultam h nekik tágabb teret kell hagynom és akkor sokkal kezelhetőbbek lesznek nem szólok rájuk minden apróság miatt viszont a megszabott határokat nem léphetik át és ezt még ha próbálkoznak is tudják h nem lehet mert van következménye....

h a játszón bolondoznak és rohangálnak mindent mászókának használnak ?

addig míg másokat nem bántanak, veszélyeztetnek nem zavar

megtanulták h figyeljenek a kisebbekre pl ezt nagyon betartják

tőlem ordibálhat a játszón ha otthon ezt nem teszik

megtanítottam nekik h mindennek megvan a helye és ideje

érdekes h pl az iskolában mind a kettő nagyon jó gyerek :-)

szeretik őket mert mindenben rész vesznek nem hátrálnak meg a feladat elöl

szal szerintem sok előnye van ha egy gyerek aktív

(mondjuk azért annak is ha nyugisabb jellem:-)

megkaptam én is miért ennyire rossz a gyerekem

kérdeztem h mondja már el mi a rossz abban amit csinál ?

nem tudod rá válaszolni.....

no erről ennyit :-)

Nos. Szoktasd le magad arról, hogy olyannak szeretnéd látni a kisfiadat, mint a többi. A a. Szó sem lehet róla !

Ez nem rosszaság amiket leírtál, hanem eleven.

Akár én is írhattam volna mindent. Nálunk is pont 2 év van a nagyfiunk és kislányunk között, és ahogy leírod úgy vannak ők is.

Tudod mikor még a fiunk kicsi volt, és játszón láttam a többi gyereket úgy játszani, mint most a mieink, bizony nekem is megfordult a fejemben, hogy na most fogja az enyém leutánozni, és ott a baj. De rögtön rászóltam magamra,hogy azok a gyerekek nagyobbak, hagy csinálják, én meg másfele terelgettem az enyémet. Most, hogy mi vagyunk a nagyok, bizony engedem, hogy azt csináljon amit szeret, ami gondolkodásra, ügyességre készteti, ha ezt szereti, tudva, hogy a többi anyuka is azt gondolja amit én tettem, hogy nem a legjobb ötlet, nemcsak veszélyes, (amit mindenki magának eldönt mit tart annak, mennyire bízik a gyerekében), hanem, hogy mások látják, és kritizálják.

Nálunk hazamenéssel nincs gond, de totál érthető, hogy nem akarnak hazamenni. Én emlékszek még mikor engem hívtak fel, épp jót játszottunk, persze hogy nem örültem. De én lány voltam szófogadó, szomorúan de fölmentem. A fiúk alapból (nem mind) nehezebben hallgat az első szóra, és hát beleélik magukat, lehet nem is hallják, meg nem is akarják. Értsd meg. Először is mindig szólj neki előtte kb kétszer 15 pec és 5 perccel hazamenés előtt, hogy még ennyi percet játszhatsz. Nem érti a percet, de majd megszokja, és már beletörődve fog hazamenni. No nem elsőre, de elkezdi majd megszokni.

Ülj le vele, vagy guggolj le hozzá, és mondd meg neki, hogy tudod, hogy mennyire szeret itt játszani, de mostmár menni kell haza sajnos. Megérted, hogy szomorú.

Igaz ettől még ha be is válnak ezek, úgy érzed, hogy más anyukának mindezt nem kell megtegye, dehát nem egyformák a gyerekek. Ettől még a tied nem rosszabb.

Tudod mi az érdekes ? Hogy én is így érzem ám mint te, csak elviekben tudom és magyarázok itt most neked. De tapasztalom is a javulást ugyanakkor. Nekünk ez jutott, ettől csuda jó gyerekünk van ám. Ha bánt, csúnyán beszél stb, azok a rosszaságok, nem az, hogy más szülő nem bírja nézni hogy milyen talpraesett, ügyes, bátor stb. Te pedig hogy hagyod nem vagy rossz. Minden gyerekhez más nevelés kell. Ó igen ezen szoktam még filózni, hogy attól hogy ugyanattól a szülőktől van két vagy több gyerek, azt mondjuk, hogy ugyanúgy neveljük egyik miért olyan másik miért más. Hát épp azért mert különbözőek. Így nem is lehet egyformán nevelni őket. Itt van elásva a kutyus. Az alapok ugyanazok persze, de itt ott más módszer kellhet egyiknek s másiknak, attól még az alapelvek, elvárások stb. nem változnak.

Sok türelmet neked, és vigyázz rájuk, beszélj velük, és ne hagyd, hogy belédmásszanak mások. Ha meg nem is mondják, csak gondolod hogy mit gondolnak rólatok, arról meg gyorsan szokj le.

Még ők is megélhetik ahol most te vagy. Ja még annyi, szolidaritást ne várj el. Nekem olyan meglepetésekben volt már részem, hogy nem hiszem el, hogy ilyenek az emberek, anyukák. Borzasztó.

Szerintem jóval meghatározóbb a genetika,mint az,hogy milyen hatások érnek minket.Inkább olyan 90-10 arányban.

A nevelés fontosságában azok hisznek,akik nem képes elfogadni a genetikailag meghatározott dolgokat.

De az is kérdéses,hogy milyen témában?

Vannak dolgok,amik tanítást igényelnek,más dolgokra viszont akkor is rájönnek a gyerekek,ha nem tanítod nekik.

Dianetika könyvben vagy a dvd-ben megtalálod a választ a kérdésedre - Óriási a könyv!

Nekem nagyon sokat segített!