Semmi segítséggel hogy oldjátok meg a napot (meg az éjjelt) nagyon kicsi babánál + "nagy" testvérnél (aki maga se túl nagy valójában)?

Nagyszülők nincsenek vagy jó barátnő? Ilyenkor mindenkit be lehet vonni. Szerintem beszélj a pároddal, h jó lenne ha többet segítene.

Pár hét múlva szülök én is , már van egy 20 hós lányunk és én már mondtam a páromnak, h ha meglesz a kicsi neki is többet kell majd itthon segíteni. Eddig a nagyszülők nálunk sem sokat vigyáztak a gyerekre, de ez azt hiszem, ha már ketten lesznek változni fog, ha másként nem megy én fogok szólni, h egy kicsit vigyázzanak a nagyra, h én addig tudjak pihenni. mert ha az anya kibukik akkor nagy a baj és én nem fogok meghülyülni az tuti. Szerintem ne szégyelj segítséget kérni.

logisztikázni kell egy kicsit és menni fog...

nálunk is a párom este 9 előtt nem ér haza a munkából, 17 hónap van a két gyerek között, más segítségem sem nagyon van, max hétvégén néhány órára valamelyik nagyszülő. Amíg a kicsi éjjel is kelt, addig a mi szobánkban aludt a saját ágyában, így a nagy ne ébredt fel rá. Amikor már átaludta az éjszakát stabilan és elmúlt a hasfájós időszak is, akkor került ő is a nagy szobájába. Egyébként meg ragaszkodj a nap sarkalatos pontjainak betartásához, mindig hozzávetőlegesen ugyanakkor legyen ebéd, vacsora, fürdetés, előbb-utóbb a kicsi is rááll erre a napirendre és kapásból lesz minden nap 1-2 órád ebéd után, amikor magaddal foglalkozhatsz, pihenhetsz, mert ők egyszerre alszanak. Hidd el, az az időszak aranyat ér. Akkor ne állj neki vasalni, főzni, teregetni, az legyen a pihenésé.

13hós és 3 éves manóim vannak.

Hasonló volt a helyzetünk, a nagy is engem akart, még szopizott is, a kicsi pedig hasfájós volt szintén. Úgy terveztem egy szobában lesznek, de ez egy időre meghiúsult, a nagy a saját szobájában általában végig alussza az éjszakát, a kicsi, hogy ne ébressze fel a nagyot az ágyunk mellett egy utazóágyban alszik. A legjobb döntés volt így megoldani, mert volt olyan éjszakánk, hogy mindkettő teli torokból sírt. A nagyot is sajnáltam, mert ő nem tehet róla, hogy van a kicsi és a kicsit is, mert nem tudtam annyit ringatni, altatni, büfiztetni amennyit igényelt volna... Majd, ha már a kicsi is teljesen átalussza az éjszakát egy szobában lesznek.

...és nyugi jobb lesz idővel. Ők is beleszoknak, Te is jobban tudsz "szétszakadni". Most még nagyon nehéz...emlékszem... Kitartás!!

Ilyen ez az ember kimerül, és hogy nem tudja meddig tart, rosszabbá teszi. De hidd el lesz ez jobb is. A férjeddel próbálj ne veszekedni (nem mintha az lenne) de figyelj rá, hiszen segít ő. A segítségeire gondolj, hogy igazán, van akinek ennyi sincs. Mikor a kicsi már jobban fog aludni akkortól is jobb lehet, mert te is jobban fogsz.

Figyelj rá mikor jobb, és tudatosítsd magadban, hogy hát bevallom, csak jobb most, mint 2 hónapja, csak jobban alszok stb. Azt mondanám mikor a kicsi 2-3 éves körül lesz tuti jobb lesz, de változó ez, hamarabb is eljöhet.

A férjedet kérd meg, hogy néha lehess totál egyedül. Vagy menj el valahova néhány órára ami kikapcsol, vagy vigye el a gyerekeket mindkettőt 1-2 órára, az is jelent ám sokat. Nem fog feltűnni, de mégis jelent, és ez is kétrészű, egyik, hogy egyedül lehhettél ha 1o percnek is tűnt, de mégis több, a másik, hogy a férjed megtette ezt.

Nehéz, de figyelj nagyon a jó részekre, és hidd el jobb lesz a helzet előbb utóbb.