Jól látom ezt az ovis/bölcsis beszoktatásnál?
Biztos ez is számít, de pl. nálam anyu már 2 éves koromban visszament dolgozni, addig én rokonoknál, nagyszülőknél voltam, tehát anyu már akkor tudta hogy el kell válnia tőlem. Aztán az oviba bekerültem és 1 évet végigordítottam. Nem tudom miért, de utáltam. Amúgy akkor is és most is elég érzékeny vagyok, biztos ez is szerepet játszott. Anyukám nem érzékeny, nem kötött magához soha, úgyhogy nálunk nem ez volt a gond.
De biztos az is, hogy a gyerek megérzi, ha az anyja fél az elválástól.
Köszi:)
persze ez is lehet,de ugy általánosságban értettem...tehát akik már ugy indulnak neki hogy biztos üvölteni fog,meg szegényt megviseli az ovi...
Ez igaz, vagyis, ha anyuka nem akarja igazán és fél, akkor szinte biztos, hogy a gyerek sem akar és nehezebben fog menni.
Viszont nem minden esetben ez a probléma. Én pl határozottan vártam, hogy oviba menjen, mert láttam rajta, hogy szüksége lenne rá, unalmas már neki itthon. Ennek ellenére az első héten minden nap órákig ordított, miután elmentem. Szeret(ne) oviba menni, csak éppen anyával együtt...Szóval mi szenvedünk vele, pedig én aztán elengedtem, nem paráztam előtte.
Kisfiam mindig is szégyenlős volt,féltem is hogy mi lesz vele,sose volt barátkozó idegenekkel,gyerekekkel se.De elfogadtam h bölcsi van,és egy hét alatt beszokott sírás nélkül.
Másnak meg barátkozós gyereke van az ismeretségi körben,de nem tudott beszokni,anya féltette,meg sajnálta,és a végén nem is járatta...idén ujra probálkoznak,de ugy indult neki h tuti sirás lesz...
Mi ma voltunk 2. nap beszoktatáson. Engem elég rendesen megvisel a dolog,de tudom, hogy neki ott jo lesz, mert kell már neki a közösség. De ennek ellenére én nehezen birom. Hogy miért? Nem tudom. Nem mutatom, nem mondom neki, mosolyogva megyek el, ma már volt külön tölem a bölcsiben és jol elvolt és könnyen elfogadta a dolgot.
Azért az a 21 hónap (a mi esetünkben) amikor csak mi ketten együtt voltunk az hagy némi nyomot és nehéz elengedni, hogy onnantol más vigyázzon rá..olyan aki nem is ismeri, nem ugy közelit hozzá ahogy én és nem ugy öleli ahogy én amikor fáj neki valami. Szoval nehéz ez mindenképp,de persze ez szülőfüggő is....
Nem értek egyet veled, illetve nem mindenben.
A gyerek vagy beszokik könnyen vagy nem és anyuka az "el nem engedéssel" tud rontani mindkettőn.
Gyerekekkel foglalkozom, ovisokkal is (szülő jelenlétében foglalkozom velük, tehát mindig látom a szülő hozzáállását is) és ez alapján azt kell mondjam, hogy amit írtál általánosságban (sem) jelenthető ki.
Ami helytáll az annyi, hogy a szülő hozállása tud nehezíteni a helyzeten.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!