Javult nálatok a helyzet az oviban való beszoktatásnál? HOgy volt? Kis lelkitámasz kéne?!
válasza:Én a következőképpen próbáltam ezt rendbe tenni a fejemben. Először is tudomásul kell venni, hogy ez egy nehéz időszak, nem egy vidám dolog. Másodszor bízni kell magadban, a gyerekedben, hogy ügyesek lesztek és vagányak és venni fogjátok az akadályt, mint a pinty. Ha szimpatikus az óvó néni, az nagyon nagyban megkönnyíti ezt. És végül: ha sír utánad a gyerek, az jó. Ranschburg szerint egy egészségesen kötődő gyermek szinte kötelező, hogy tiltakozzék az elszakád ellen. Ha hozzád tud kötődni a gyerek, azzal megalapoztátok minden további kötődését, amire az élete során szert tesz majd. Ha nem kötődne hozzád, azt viszont soha nem lehetne már bepótolni (ez ugyanis az első 6 hónapra vezethető vissza, akkor alapozódik meg). Úgyhogy vedd ezt visszajelzésnek az eddigi anyai működésed sikerességéről.
És ne gondolkozz ezen túl sokat, mert ami a legfontosabb, hogy ez az állapot átmeneti! Egy-két héten belül észre fogod venni, hogy nap mint nap könnyebben megy a dolog. Fel a fejjel, jók vagytok!
Köszi- jólesett amit írtál.
Bennem is kétféle dolog kavarodik- az értlem és az érzelem. :) És tudom azt is, hogy a fiam is egy nagyon kis érzékeny teremtés, nagyon anyás is, és eddig otthon volt velem- bölcsi kimaradt- azért gondoltam, hogy nem lesz olyan nagyon könnyű. Ovonéni szuper, szomszédasszonyunk- tehát fiam ismeri, és nagyon szereti is- szerencsére, de a másik is nagyon kedves nő.
Mondták is, hogy örüljek, hogy most sír, ez teljesen természetes jobb is hogy nem két hét mulva jön ki rajta. :) Úgyhogy akkor nem is állunk rosszul... majd megnyugszom én is kicsit. Biztos azért is veszem ezt kicsit nehezebben, mert kistesóval vagyok otthon, ráadásul a harmadik babával vagyok várandós.... elég izgi ez az időszak. :)
Köszi mégegyszer... komolyan jobban is érzem magam. :)
válasza:Ne add fel. Ez a sírás csak és kizárólag Neked szól. Ugyanezt eljátszottuk egy éve a bölcsibeszokáskor. Egy hónapig ez ment, alig tudták kiszedni a kezeim közül, de mire kiértem az ajtón már nem is sírt.
Kitartás, ne irasd ki, ha napközben jól érzi magát.
válasza: válasza::)
Nagyon köszönöm a biztatást!
Már megnyugodtam én is kicsit! :)
Persze nálunk is ez van- szerető ovonénik, tényleg sokat dédelgetik, ölbeültetik őket, ha sírnak. VÉgülis az én gyermekem is max 5-6perc alatt megnyugszik, ha otthagyom, és kicsit dobott a hangulatomon, hogy mosolyogva és nem sírva jött ki a csoportszobából ma mikor mentünk érte és meglátott.
:)
Nem is tudom kinek nehezebb ez?? :)
De tényleg természetes, én is tudom, hiszen eddig csak velem, szüleimmel volt- 3nap után mit is vár tőle az ember??
Örülök, hogy másnál is javult a helyzet! Előbb utóbb csak megszokjuk az új helyzetet.
:)
Köszi a kedves szavakat mindenkinek!
válasza:Én is úgy éreztem éveket vett el az életemből ez a rész.
Én is mondogattam magamnak, hogy még az a jobbik eset, hogy addig sír, míg búcsúzkodunk, az csak néhány perc, de jobb, mintha akkor jól lenne, és egész nap oviban totál kár lenne a kincsem. De ott jól volt.
Normális szitun mégy át, érzékeny vagy, mint sokan, de elfog múlni ez a nehéz nyomasztó érzés. Örülj a kötődésének !
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!