Mit csináljak, ha ma csak csokit akar enni a 19 hós kisfiam?

[link]

[link]

én is egyetértek az előző válaszolókkal.

addig fog menni ez a hiszti meg csokievés egész nap amíg le nem ülsz és nyugodtan meg nem ebédelsz, majd felállsz és elveszed a gyereked elől az ebédjét. majd jön az uzsi vagy a vacsi és csöndben fog enni.

nem hülye a gyereked, pontosan tudja, hogy hisztivel elérhet bármit, akár azt, hogy egész nap csak csokit egyen! :)

off: egyik válaszoló írta, hogy náluk az almáért van hiszti, nálunk is :DDD nem bírja kivárni míg megmosom :)

Akkor most jön a cáfolat. Nem mondom, hogy ne próbáld ki te is a fenti módszereket (hagyd üvölteni, ne adj neki mást, majd eszik ha éhes lesz). De. Badarság lenne azt állítani, hogy minden gyerek ugyanígy működik. Én tudom, mit érzel.

Másfél éves volt a fiam, addig mindent szépen megevett, amit elé raktam, változatos volt az étrendje, semmi ilyenből nem volt hiszti. Aztán ki tudja miért, elkezdte ezt, hogy nem kell neki. Jó, mondom akkor nem eszel. Már az elején kipróbáltam, hogy nem kap mást, csak vizet inni a következő étkezésig, amikor is kapja a megfelelő kaját (pl ha nem ebédelt, legközelebb csak uzsonna van, ami amúgy is lenne pl banán és joghurt, vagy müzli és alma, akármi) Hát ebből az lett, hogy 3(!!!) napig csak kisétkezésre evett valamit, vagyis reggelizett, tízóraizott és uzsonnázott. És ennyi. Fáradékony és nyűgös volt, negyednapra kijött rajta az influenza. Az orvos szerint bújkált benne már, ezért volt étvágytalan. Amíg beteg volt, tömtem gyümölccsel, mikor elmúlt neki a baci, ugyanúgy nem evett. Eltelt egy hét, már mindent próbáltam, máshogy főztem, darabosan csináltam a kaját, új dolgokat találtam ki, máshogy tálaltam és NEM görcsöltem rá. Nem szidtam, nem erőltettem, nem büntettem, nem vesztünk össze. És semmi. Egy-két kaja volt, amiből picikét evett, így csak ezeket készítettem neki ebédre és vacsira, próbáltam bővíteni a kínálatot folyamatosan, semmi siker. De egy idő után elkezdett nagyon éhes lenni, képes volt egész nap ordítani az egyébként nyugodt, kedves, értelmes babám. Így hát "feladtam". Nem csokit kapott ebéd helyett, de nem is rendes főtt ételt, gyakran csak kenyeret üresen, vagy zabkekszet, pirítóst, pogácsát, banánt, túrót, ilyesmit. Mert egyszerűen nem lehet éheztetni egy gyereket. Voltam vele mindenhol, senki nem tudott értelmes magyarázatot, csak "majd kinövi". Kapott vasat, vitaminokat, immunerősítő kúrát, jártunk bölcsibe hogy lássa másoktól, SEMMI változás. Édesanyám is azt mondta, amit előttem írtak, fogta a gyereket (aki már egyedül evett kiskanállal joghurtot vagy krémtúrót), elvitte magukhoz hogy majd ott tuti ráveszi, hogy egyen. Nem erőszakoskodott, de annyit szekálta, győzködte, etette volna, hogy minden kanalasat elutasított a végére, sőt inkább nem evett egész álló nap semmit, mert már gyűlölte az étkezéseket. 3 nap után elhoztam haza, sokkal rosszabb volt a helyzet, mint valaha.

Elegem lett, nem foglalkoztam többé a kajakérdéssel. Azt ette, amit kért (nem nasit), az időpontokat betartottam, kisétkezések maradtak a régiek, mindig megkínáltam főtt étellel, nem hát nem. Ez ment 1 évig, most 3 éves, és szép lassan ő maga kezdett érdeklődni, ebben a kérdésben egyszerűen le volt maradva a kortársaitól. Minden másban előbbre volt. Most már eszik párolt zöldséget, főzelékeket, leveseket, rántott húst, rizst, rakott ételeket, mindenféle tejterméket, tojást. A tésztákkal még nem barátkozott meg, de soha többé nem is erőltetem. Ennyi. Ezalatt az egy év alatt multivitamint szedett végig, folytattuk a vasat és az immunkúrát, arra mindig figyeltem (szerencsére azt szereti is), hogy gyümölcsöt minden nap egyen.

Tehát kérdező, próbálkozz, de ne lépj át a ló túlsó oldalára, ahogy pl anyukám. Kívánom, hogy csak egyszeri hiszti legyen, hogy ne állandósuljon. Csak azért írtam le ami velünk volt, hogy ne higgye mindenki, hogy csak a szülő ilyenkor a hibás és simán megoldódik minden ilyen eset, ha jól csinálja a szülő.

szia!

az én 20 hónaposom is hisztizik a csokiért! üdv a klubban:)

igen, tudom, mi toltuk el, ha nem tudná mi az, nyilván nem hisztizne érte. de én (kövezzetek meg) minden nap szoktam csokit enni, nem táblaszám, de mondjuk ebéd vagy vacsora után egy kockát, vagy egy harapást. ezt úgy kell elképzelni, hogy felbontok mondjuk egy sport szeletet, török belőle egy picit, bekapom, a többi megy a szekrénybe vissza, másnap megint török belőle, és mondjuk a 4. nap elfogy, tehát tényleg egy falat az egész. és bizony amit én eszek, abból a gyerekem is kér, én pedig adok neki, kb. egy félcentis darabot, és nem parázok miatta. fogat mosunk rendesen, eszik minden mást is, ettől nem lesz semmi baja.

van, hogy magától is odamegy és mutogat a szekrényajtóra, mert nem éri még fel. ha nem adok, ő is üvölteni kezd, de legtöbbször ezt megelőzzük a következőképpen: ha épp étkezés közeleg, és már éhes lehet, akkor elhívom: "gyere, megyünk a konyhába, ott van finom főzelék/husi/melegszendvics stb.", és ő jön. ha nem jön, én megyek, és úgyis jön utánam... ha épp nem közeleg étkezés, akkor adok neki egy apró darabkát, majd elterelem a figyelmét, könyvet lapozunk, játszunk a másik szobában stb., így a káposzta is megmarad, a kecske is jóllakik.

egyébként van a Szuperdada című sorozat a Life Network-ön, ott láttam az egyik részben egy csak édességet evő 23 éves kisfiút. ott az volt a megoldás, hogy a család továbbra is rendesen evett, a kisfiú pedig azt evett, amit kért, pl cukorkákat, pudingot, kekszet. ha jól emlékszem, 2 hét alatt megunta, hogy ő nem olyat kap, mint a többiek, és ő maga kérte a rendes ételt. elmondták a műsorban azt is, hogy evolúciós oka van annak, hogy az ilyen korú kisgyerek ragaszkodik a jól ismert ételekhez, mert mi lett volna, ha az ősember háromévese elszabadulva az anyja mellől mindenféle tücsköt-bogarat-bogyót megeszik...