Anyukák! Mit csináltok, mondotok, ha idegen rászól a gyereketekre (kicsi), hogy ne beszéljen állandóan, mert zavarja?

Megvárta, míg jól felhúzza magát, addigra volt ideje kiötleni hosszú mondókája minden apró részletét, majd a nyakadba zúdította. Ha többször rászóltál a kisgyerekedre, szerintem nem vagy hibás. Sosem azzal van a bajom, ha egy gyerek nem úgy viselkedik, ahogy elvárná az ember, hisz még gyerek, hanem azzal, ha a vele lévő felnőtt meg sem próbál hatni rá.

Szóval a néni részéről történt a hiba. Az elején kellett volna szólnia, méghozzá higgadtan és kulturáltan, akkor talán el is ért volna valamit, ráadásul nem lett volna faragatlan. Csak mert valaki öreg, még nem jogosítja fel őt arra, hogy megengedjen magának efféléket. Az öregek ugyanúgy kötelesek tisztelettudóan és udvariasan, hovatovább példamutatóan visekledni, mint a fiatal felnőttek. A valóság viszont az, hogy gyaran a bennük felgyülemlett keserűséget vezetik le ilyen módon.

Nem olvastam végig az összes hozzászolást,de eszembe jutott a repülőutunk.. 20 hónapos lányom a fel illetve leszállást végigüvöltötte... Mondtam én neki mindent... kérleltem, hogy hagyja abba. Aztán amikor lehetett felálltunk akkor meg megprobált mindenkibe belekötni :) Hát nem kicsit volt ciki, de senki sem szolt be... pedig megvolt a hangerő rendesen...

Bocsi hogy nem a kérdésre csak ez ugy eszembe jutott,hogy mit csinált volna a néni egy ilyen helyzetben ...

Milyen furcsa dolog ez, és mennyire helyzetfüggő, hogy kinek van igaza. Esetedben kedves kérdező, egyértelmű, hogy egy ideggyenge vénszatyorral kerültél össze, mert az, hogy beszél a kicsi egyáltalán nem lehet zavaró. A felnőttek is beszélnek buszon, vonaton, stb... Viszont én is jártam már úgy, hogy rászóltam anyukára, majd a gyerekére. Buszon utaztunk, és a kölök nagy erővel rugdosta az ülésen hátulját. Az első 3 után megfordultam, kértem anyukát, hogy szóljon rá, erre ő úgy reagált, hogy "de hát még gyerek"! Mondom neki,hogy nem vagyok vak látom, de nem az én gyerekem, nem látom, hogy nekem miért kellene tűrnöm, hogy egy vadidegen neveletlen gyerek rugdossa az ülésem. Erre anyuka nagy kegyesen megjegyezte a gyereknek (felém már nem futotta válaszra), hogy látod ennek a néninek sincs gyereke... Na gondoltam lesz még neked kemény utad, megfordultam a másik irányból és igen határozottan közöltem a gyerekkel, hogy ha még egyszer belerúgsz a székembe, akkor megeszlek, mint ahogy a többi gyerekkel is tettem, ezért nincsen nekem. Utólag így nem vagyok elájulva magamtól, de hihetetlenül örültem, hogy a hátralévő 45 percet a gyerek mozdulatlanul és szótlanul töltötte. Rá tuti hatott a dolog.

És valóban gonoszság volt ennyire megijeszteni, de ha anyukának lett volna egy kis esze, akkor nem teszi ki ennek a gyerekét.