Hogy bírjátok az állandó hisztit, hogy nem akarok oviba menni?

Lányom legújabb heppje, hogy nem akar oviba menni. Régóta bölcsis, semmi gond nem volt vele (kivéve az első 2 héten, de az sem volt ekkora mértékű...)

Most augusztus 1-el kezdte az ovit, elöl, nem a helyén, vegyes csoportban, minden nap más ovónővel. Aztán hol itt voltak, hol ott, amíg folyt az ovi felújítása. Ez ment 4 hétig, semmi gond nem volt, minden reggel ment szépen, jól érezte magát, nem volt rá panasz. Aztán itthon volt egy hetet betegen, majd kezdtük hátul vegyes csoportban-mert 2 csoport még mindig össze volt vonva. Azóta hiszti van-de már a hétfő reggel is. Sőt, már este úgy fekszik, hogy üvölt, hogy nem akar oviba menni. REggel kinyitja a szemét, és az az első, hogy nem akar oviba menni. Üvölt, amíg öltözünk, készülünk, és üvölt végig befele az oviba, fizikális erő kell, hogy bevigyem, és leszedjék rólam. Nagyon nagyon fáradt vagyok már, hozátéve, hogy éjjel is üvölt (pavor szerű tünetei vannak) és alig alszunk tőle.

Tudom, tereljem el a figyelmét, de hova tereljem minden nap egy órát? Már tanácstalan vagyok, és előre félek az éjjeltől és reggeltől...

Ti hogy estetek át ezen?