Anyukák! Hogyan telik egy napotok a kisgyerekek mellett?

Na jólvan, én nem fogok győzködni senkit sem! Én úgy godolom, hogy ugyanezt már megkaptam a kutya témában is, hogy ha lesz kutyám, többé se nyaralás, se későig alvás, sem nyugodt percek, sem esti program, sem egybenmaradt ágynemű, ellopott kaják, ugatás, sírás, stb... Hát EZ IS CSAK nevelés kérdése!! Tudom, hogy nem lehet összehasonlítani egy babát egy kutyával, DE nekem ott is előre jósolgattak, ehhez képeset sikerült minden, jól neveltem a kutyát, aki soha nem venne el kaját, addig alszik, amíg mi, külön szobában, a háloba nem jöhet és nem is jön be, ha rászólok csendben van, el tudom engedni, ha hívom jön egyből, nyaralni sok helyen voltunk kutyabarát, olcsó helyen és a kocsiba is beszoktattuk.. Szóval eddig én akkoris CSAK jósolgatásokat kaptam az élet minden területéről, az irigyeimtől, hogy nah majd ha ez lesz, meglátod, nah majd ha az lesz másképp fogod gondolni!! És szerencsére egyik sem jött be!!!!!!!! :D

Egy gyereknek is alkalmazkodnia KELL a családhoz, nem mindenkinek azt csinálni amit Ő akar.. Ezért vannak az elkapatott gyerekek, akikkel arra mennek, amerre Ők rángatják a szülőt, meg egy hisztire, besöprik Neki a kosárba a polcnyi édességet és játékot, amiért üvölt.. Hát igen, így nehéz, így valóban a gyerek a FŐNÖK... :D

És nem vagyok gazdag apuci kislánya, hanem spórolós a gyerekükre gondoló szülők gyermeke. A Férjem is az, és köszönjük is Nekik mindig, hogy miattuk van lakásunk!

Én szívesen elmondom majd remélem 1-2éven belül hogy változott-e valami a gondolataimból és mi hogyan alaul velem, de akkor már úgyis másik kérdezőt pocskondiáztok.. és azt a kevéske szabadidőtöket amit az imádott gyereketekkel tölthetnétek, erre szánjátok, hogy másokat kioktassatok arról, amit Ti nem tudtok véghezvini... Na sok sikert mindenkinek! :D

Sziasztok! :)

Nosztalgiáztam egyet és nevetve olvastam a válaszokat. :)

Akiket érdekel, mi lett velünk.

A lányunk lassan két éves! NEM Ő a főnök, mindent meg tudok mellette csinálni, illetve Vele. Már segít és tudja, hogy egy nap nem csak játékból áll, hanem bizony együtt vásárolunk, főzünk, takarítunk.

Bárhova mehetek Vele, még ruhát venni, nézegetni is Vele a legjobb. :D

Nem sürget, csak kritizál, mi áll jól és mi nem, valamint mellettem van, nem szalad el, vagy szökik, ahogy sok anyuka emlegeti.... Rengeteget foglalkozunk Vele, igyekszünk következetesen, de nagy szeretettel nevelni és meg is van az eredménye. A gondozónő ismerősünk, és többek csak ámulnak, hogy milyen kommunikatív, értelmes kislány. :)

Persze annyi, annyi jóslatot kaptam, hogy majd meglátod, ha fél éves lesz, pakolni fog, majd meglátod, ha egy éves lesz elszökik, vagy majd nem tudod lefektetni 2 évesen este 8-kor, majd nem alszik el egyedül az ágyában... Egyik sem igaz.

Figyelembe vesszük mit szeretne, és minden közös döntés, de úgy, hogy mindenkinek jó legyen. :)

A munkahelyre visszavárnak, bár tervezzük a tesót, a férjemmel lassan 10 éve vagyunk együtt, és minden a legnagyobb rendben. :)

Csak ahogy elképzeltem az életem. A külsőmre (fogytam a szülés óta 16 kilót) a lakásunkra, a családra, barátokra is oda tudok figyelni, és nem is szeretek segítséget kérni, csak mert anyum közel lakik.

Lejön látszani a lányommal, vagy néha feljön, de nem úgy mint sokaknál az anyuka. NEm hagyom és nem kérem, h segítsen főzni, vagy vigyázzon a gyerekre, míg pl vásárolok! Ezeket én csinálom és Ő mintha vendég lenne. Nem viselném, ha a saját teendőimet más végezné. :)

Szóval mindenkinek üzenem, hogy nem "láttam meg". :D

Minden úgy van, ahogy az ember csinálja, nem kell arra fogni, hogy nekem ilyen, vagy olyan a gyerekem. Persze vannak nehezebben kezelhető csemeték, de a neveléssel nagy részben lehet segíteni azon, hogy a mindennapok mindenkinek jól teljenek. :)