Anyukák! Hogyan telik egy napotok a kisgyerekek mellett?

Már irtam korábban,de ez az ovoda dolog kicsit felhuzott... Igenis ők mondják meg hogy te mikor fogod elhozni a gyereket az oviból.. bár ha máris protekcióval indulsz neki, akkor te is egyike vagy annak aki miatt az olyannak, mint én fizetnie kell a magánovit, mert én 8 órában dolgoznék és nem is igazán van keretem a havi 70 ezerhez és mégis én fizetek, te meg majd nem, mert van protekciód. A te fajtádat utálják a kisgyerekesek, akik nem protekcióval nyomják be a gyereket oviba.

Hogy mi a napi rutin.. Hát tessék..

Ébredés amikor a lányom gondolja.. 5,6,7 mikor hogy..ha van még dolgom akkor probálok előtte ébredni. Aztán reggeli Neki, aztán gyorsan, ha épp el van nélkülem és nem fogzik és nyügös, vagy nem épp a hiszti tör ki rajta vagy esetleg az anya iránti szeparáció akkor elszaladok letusolni..ha nem akkor igy jártam..osszam be az estit.. Aztán már kell késziteni a tizorait. Amikor azon tul vagyunk kezdem az ebédet ami legalább 1 óra. Aztán menni sétálni, játszótérre, de ha szükséges akkor a délelőttbe be kell iktatni egy vásárlást is. Aztán max fél 1-re otthon kell lenni mert ő akkor ebédel.. majd alvás..Ha szerencsém van akkor 1,5 -2 órát alszik és akkor tudok mosogatni meg ilyen földi dolgokat csinálni mint Internet... Majd ébredés és a lakásban játszás közben várjuk haza apát, aki ha minden igaz elviszi játszótérre és nekem lesz egy kis szusszanásom mielőtt elkezdek takaritani, vagy éppen mosni, vasalni vagy bármit amit nem sikerült abban a 1,5-2 órában ami volt délben...

És mi lesz amikor elkezdődik a melo??? Reggel 7-re természetesen reggeli után berobogunk az oviba.. én meloba és utánna amikor 4 körül végzek megyek érte.. Aztán együtt megyünk játszani és a napi rutinmelo marad altatás után...

Hát ennyi...

Az egész életemben minden sikerült, minden úgy jött össze, ahogy akartam! Aztán megszületett a lányom, aki 6 hónapig megállás nélkül ordított, én tiszta depressziós lettem a tehetetlenségtől.

Itt nem pesszimista válaszok vannak, hanem a valóság.

Egy gyerekkel szuper az élet, de már az ő igényeit kell figyelembe venni, őt kell minden elé helyezni és ez sok esetben azt jelenti, hogy az élet másképp alakul mint ahogy te szeretnéd.

Én is pozitívan álltam hozzá, azt hiszem éppen ezért "vészeltem" át az első 6 hónapot is, amikor kórházról kórházra jártunk vele, hogy kiderítsük mi baja, mert úgy üvöltött, hogy nem vett levegőt. Mi meg aggódtunk és alig aludtunk.

Hogy mit hoz az élet gyerekkel szerintem elképzelni sem lehet, amíg nincs.

Tervek, célok kellenek, aztán majd kiderül mi lesz...

Én nem vagyok pesszimista. Örülök, hogy már nem sír a lányom, örülök, hogy már semmi baja és egészséges. De már nem élek álomvilágban.

Az egyik barátnőm pont úgy gondolkozott, mint a kérdező.

Aztán mióta van gyereke sokkal visszafogottabb lett és sokkal empatikusabb a már tapasztalt anyukákkal.

Itt nem arról van szó, hogy jobb vagy rosszabb lett az élete, csak más. Sok változást hozott a gyerek az életébe, és a barátnőm is leszállt a magas lóról.

Sőt, még bocsánatot is kért tőlem, mert egyszer amíg nem volt gyereke azt mondta, hogy a gyereke meg fog enni mindent, mert ez csak a szülőn múlik, a gyereknek meg el kell ezt fogadnia. Én mondtam, hogy azért ez nem feltétlen van így (nekem már volt babám). Aztán etetésekkor jól fejbe köpte őt állandóan a babája. :)

De még mondott nagyon sok mindent, amit egy gyerekes anyuka hamar meg tudott volna cáfolni, de ő azt hittem mindent jobban tud.

Lányom még nem ovis, de így néz ki egy napunk:

Reggel ébredés 6-7 körül, eszik és alszik még egy kicsit.

Napközben játszunk, sátálunk.

Amikor alszik kicsit gépezek, főzök, takarítok.

Délután néha átmegyünk nagymamához.

Este 7 körül fürdés, majd 8 körül alszik is.

Éjjel néha kel, mert jön a foga és akkor sír.

Ez még az egyszerűbb forma. Ha dolgozni fogok és ő ovis lesz, biztos nehezebb lesz. Fel kell majd őt kelteni korán, rohanás reggel az oviba, hogy még én is időben beérjek a munkahelyemre, aztán munka után rohanás haza, hogy el tudjam hozni időben az oviból. Délután megpróbálok majd sokat foglalkozni vele, és ha este elalszik, akkor majd jöhet a házimunka és ha lesz időnk/energiánk akkor egy kis romantika a férjemmel.

Nekem is minden sikerült az életben. Minden úgy történt, ahogy akartam. Minden elsőre összejött. A gyerek is. Minden úgy volt jó, ahogy történt és én is nagyon szerencsés voltam/vagyok. A mai napig nagyon jó az életem. Csak tapasztaltabb lettem egy gyerekkel. Ennyi.

Most még beszűkült a látóköröd.

Itt szerintem senki nem irigy rád, csak már átéltek bizonyos dolgokat. De ezt ne vedd sértésnek, ne háborodj fel. Ez nem erről szól.

Kívánom teljesüljön minden úgy ahogy szeretnéd!

"Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogyan élnek azok a családok boldogan, ahol mind2 szülő 8-10 órákat dolgik, örül ha 6-kor el tudja hozni a gyerekeket, majd otthon szanaszét minden, a gyerek mesélné, hogy mi volt vele az oviban, de a szülők azt sem tudják hol áll a fejük, azon gondolkoznak, mikor tudnak felmosni végre, vagy mi lesz holnap a munkahelyen, rohangálnak, mint pók a falon, azt se tudják hova kapjanak, és tiszta idegbaj mindenki. Ti hogyan éltek és hogyan oldjátok meg, hogy harmonikus családban éljetek, jó anyák és jó feleségek legyetek, maradjatok nők és csinosak legyetek a mindennapokban is?"

Na ha igazán érdekel, hogy miért kaptad ezeket a válaszokat, azt csak akkor érted meg ha már meglesz a baba..DE a kérdésed lényege nem az amit az utolsó kommentben leirtál hanem ez amit idéztem.. Attol, hogy valaki 8 órában keresi meg azt a pénzt amit te 4 órában, attol még nem idegbajos, nem rumlis és iganis foglalkozik a gyerekével... Ez nem is kicsit de bicskanyitogató és ehhez nem is kell kisgyerekes anyukának lenni...

A másik pedig az, hogy lehet, hogy minden jol sikerült eddig az életedben és nem tudom hogy mennyi az amit más 8 órában keres meg de te 4-ben és én nem is irigylem tőled mert nekem megvan mindenem, DE egy olyan világban amikor az ember ha vissza szeretne menni dolgozni, akkor kell szembesüljön vele, hogy már nem kell oda mert felvettek mást, vagy ha vissza is veszik nem ugyanoda, de ha még ugyanoda, akkor is ott van az hogy az ovodákban ( nálunk pl 240 gyereket utasitottak el) elutasitják és viheti a gyereket magánba... egy ilyen világban a Te kommentjeid amelyekben azt ecsetelde, hogy neked protekciod van és amugyis mindenki ugy ugrál ahogyan te fütyülsz.. hát eléggé hogy is mondjam... sziven ütik az embert.

És hogy tudd hogy nem vagyok irigy... 7 éve vagyok együtt a férjemmel, aki szeret és akit szeretek.. tökéletes karriert épitettem a főiskola után..szakmámban elértem a csucsot és onnan jöttem el babázni a problémamentes terhességem 38. hetében, amely terhesség tervezett volt és azonnal sikerült. Férjem imád minket és mindent megtesz, hogy nekünk minél jobb legyen... Az egyetlen szürke folt az életünkben a közös lakásra.. amelyet szülői segitség nélkül vettünk meg... felvett devizahitel..bár nincs gondunk a törlesztéssel. A lányom egy angyal, kb 6 hetes kora óta átalussza az éjszakát, fogzást könnyen átvészeltük mindeddig ( már csak 2 hiányzik), enni mindent megevett gyakorlatilag minden mennyiségben...

És mégis azt kell mondjam neked, hogy te bizony el vagy szállva... DE mint ahogy már irták neked, majd ha gyereked lesz :) és ez olyan igaz, mint az hogy tudni fogod amikor a magzatviz elfolyik ( csak hogy babás témánál maradjunk).

Tanács: élvezd ki azt hogy te irányitod az életedet amig nincs meg a baba, mert utánna... bizony csinálhatsz te bármit.. ő a főnök :) :) de mennyire ám. És ez kérdezd meg a babás barátnődtől...ő is ezt fogja mondani..már ha el meri mondani azokat a dolgokat amik egy baba mellett vannak.. Bár ha már neki is előadtad amit itt leirtál akkor soha sem mondja el az igazat...

Soha az életemben nem gondoltam én aki vezető beosztásbol jöttem el, hogy azért fogok a baba mellett kuporogni és törölgetni a könnyeimet, hogy most elég e a tejem vagy sem? Hogy miért sir amikor mindent megtettem neki amit lehetett amit a könyvek irtak... hogy amikor végképp elfogy a tejem (ami szerintem minden anyukának egy nehéz időszak) mennyire fogok félni egy babátol, hogy uram isten most akkor mi lesz... mit fog enni? hogy? mennyit? elég amit adtam neki?

Aztán amikor először elmegyek fodrászhoz és a gyermekem már mással van már nem ugyan az, mint előtte..talán odaérek időben..ha nem szopik fél órával tovább, mert éppen elaludt rajta vagy hasfájása van és nem tudom otthagyni és akkor most mit csináljak menjek vagy ne de fáj a hasa és akkor most masszirozni kell, meg üvölt és én nem tudom mi is a baj....

És ez még nem minden kedves kérdező.. Kivánok neked egy hasonló mintababát amilyen az enyém volt.. de még akkor sem fog menni amit szeretnél..mert ő a FŐNÖK...