Hogyan mondjuk meg a 4 éves kisunokánknak, hogy az édesanyám, az ő dédije örökre eltávozott közülünk?

Ennyi idős voltam, mikor meghalt a papám. Értettem, csak nem érdekelt, nem fogtam fel a súlyát, szóval érteni fogja szerintem. Nekem nem csomagolták be, mert épp vendégségben voltunk amikor jött a telefon apukámnak, elrohant, majd mikor visszajött sírt, és mondta h a papa meghalt autóbalesetben. Mondom, megértettem, csak nem fogtam föl.

a fiam három múlt, többször beszélgettünk már az élet rendjéről, próbálok rámutatni ennek természetességére és elkerülhetetlenségére.Megérti és ha valaki eltávozik,mondja,h felment az Ézuskához és ott nagyon-nagyon jó, van sok játék stb.El lehet az ő szintjükön magyarázni,ők még relative könnyen veszik az akadályt,tudomásul veszik.Részvétem.

Először is részvétem a kedves Édesanyja miatt. Az a fontos, hogy úgy tálalják, ahogy valóban hiszik is. Ha nem hisznek a túlvilágban, de mondják, hogy felment a dédi az égbe meg hasonlók, mert a gyerek szó szerint veszi. Ha hiszenk a túlvilágban - én hiszek - én úgy mondanám, hogy az ott egy teljesen másik világ, nem tudjuk, mennyire hasonlít a miénkre, csak azt tudjuk, hogy ott a dédi boldog és jó ott neki és továbbra is szeret minket és tud rólunk, de sajnos már onnan vissza nem jöhet sem ő, sem senki más. Ranschburg tanár úr szerint, aki szerintem pótolhatatlanul nagy segítsége volt a magyar szülőknek mindenféle gyermeknevelési kérdésben, szóval szerinte ovis korban a gyerek úgy érti meg a dolgot leginkább, ha arra világítunk rá, hogy idővel az emberi test is, mint egy óra vagy egy játék vagy egy mosógép, elhasználódik és nem működik többé. Ha volt a közelmúltban olyan tapasztalata a kicsinek, hogy valami elromlott, erre érdemes építeni.

Ja és még egy: nem szabad azt mondani, hogy a dédi elaludt és nem ébred fel többé - a gyerek emiatt félhet elaludni, alvászavarai lehetnek.

Ja bocsánat, még egy dolog: ha úgy döntenek, ne legyen ott a gyerek a temetésen, akkor később egy pár szál virággal vigyék el őt is a sírhoz, mondják el, hogy itt van a földben a dédimama teste (mivel már nem működik), de a lelke abban a másik világban van és boldog ott.

Tavaly 4 éves volt éppen a lányom mikor meghalt a mamája(anyósom)Akivel napi kapcsolatban voltak,imádták egymást.A lányom ott volt az esetkor,tehát látta őt holtan.Azt hitte beteg lett(jött a mentő)de bevittük onnan igy nem tudta hogy nem a mentő vitte el.Azt hitte kórházban van és majd meggyógyul.Mi is sokkot kaptunk,én sem tudtam hogy mondjam el.Óvodai pszichológust kérdeztünk meg aki azt javasolta mondjuk el neki hogy meghalt a teste,a lelke felment a mennybe és onnan lát,és nagyon szereti őt.A temetésre nem vittem mert hamvasztásos volt,nem akartam összezavarni.Másnap mentünk ki.Látta a rengeteg koszorút.Mindenáron látni akarta a testét,csak ezt hajtotta.Elmondtam hogy el szokás azt temetni.Mondtam hogy beszélhet hozzá bármikor hallja őt.Saját kertrészt kapott ahol az ő virágai vannak és vihet a temetőbe.Nagyon sokszor elkellett mondani azt hogy mi történt akkor és mi lett stb.De semmit nem vettünk észre ami negatív lett volna azóta,gondolom feldolgozta.Részvétem.