Szóvá tennétek anyósotoknak, hogy nem hozott semmit a 2 éves unokájának szülinapjára? Annak ellenére, hogy tartottuk a szülinapot, tehát tudott róla?

Alkati kérdés, ki miként áll az ilyen helyzethez, ezért én is leírom a magam verzióját, a magam alkata szerint. Bár sok mindentől függhet egy adott helyzet, konkrét helyzetben könnyebben el tudom dönteni, mit tegyek (tehát aprólékos részletek is számíthatnak esetleg), meg hát ha benne vagyok az adott szituban, de leírásod alapján és -amíg csak képes vagyok békével- békésen, konkrétan, határozottan megbeszélnék időpontot az anyóssal, jelezve: "van egy problémám, amit meg szeretnék beszélni veled, neked mikor lenne alkalmas idő és hol? Kérlek, egyeztessünk." Ha kényelmetlennek érzi határozottságom és következetességem, kerülni akarja a helyzetet, akkor is kitartok, de ha többszöri kísérletem ellenére is menekül, akkor ez van, nem lehet erőltetni a dolgokat, legfeljebb ösztönözni. Ha sikerült időpontot, helyszínt előre megbeszélnünk, akkor a találkozón (vagy ha abban maradok vele, hogy azonnal, itt és most megfelelő mindkettőnknek a beszélgetés) lényegre törően, de igyekezve békésnek, nyugodtnak maradni, de egyben őszintén kifejteném logikusan , mi zavart, és hogy miért, és milyen érzelmeket váltott ki belőlem, majd megkérdezném az anyóst: "miért jártál így el? Megpróbállak megérteni, ha volt alapja. Kérném magyarázatodat."

Persze a hangvételem függene az előzményektől (akár az utóbbi évek viszonylata vele), az anyós temperamentumától, hogy ritkán hibázik-e, vagy ez már a sokadik, ha sokadjára hibázik, szándékosnak vélem-e, vagy ennyire figyelmetlen, stb. , tehát sok mindentől függ, hogy a fentebb vázolt hozzáállásom lenne-e rám jellemző, vagy pedig (részben) más. De többnyire a fenti, ha nem tűnik szándékosan rosszindulatúnak az illető, vagy ha egyéb okból muszáj óvatosabbnak lennem. Bár a fent vázolt hozzáállásom azt tükrözi, normál esetben és szívem szerint hogyan szoktam eljárni. Egyébként azért is tartom megfelelőnek, mert néha kiderül, hogy egyszerűen félreértésről volt csak szó, a másik illető nem mert szólni, hogy félreérthető a szitu, stb, bár sajnos ez a ritkéább eset, többnyire szándékos rosszindulatot leplezek le, amikor egyenes stílusban az illetőt kérdőre vonom, és persze sok esetben még "neki áll feljebb" (logikus alap nélkül).

Szóval nem egyszerű az élet :))) , de sokan sokféle választ írtunk, alapvetően szerintem a legmegfelelőbb, ha TE döntesz az alapján, ahogyan ráérzel az adot helyzetre, kedves kérdező. ;)

14:13-as vagyok

Ma voltunk anyósnál, mert a férjem mondta, hogy nézzünk el. Azt tudni kell, hogy a 4 unoka, az egész nyarat itt tölti náluk mindig, akár akarják a gyerekek, akár nem. Megkérték a férjem, hogy nézze meg a disznó lábát, mire ő viccesen megjegyezte, hogy majd a két fiú levágja, vagyis egy 5 meg egy 8 éves. Mire megjegyezték, hogy majd Benedek is segít. Én hevesen tiltakoztam. Erre anyós válasza:

"Ők, úgy gondolták, hogy itt lesz az én két unokám, meg a kicsi."

Szóval az enyém a kicsi, aki nem = az unokával.