Honnan tudhatom, hogy érett-e az ovira?

úristen, utolsó, minek találták ki??? komoly a kérdés? azért, mert szükséges rossz, ha a szülőnek muszáj visszamennie dlgozni és nem tudja hova tenni a gyereet, kénytelen beadni....de nem azért mert ez olyan jó dolog!! hidd már el legalább az előző kedves szakmabeli hozzászólását! amivel egyébként én mélységesen egyetértek!

egy pedagógus anyuka

ui: nem egyformák a gyerekek!

Én pedig egy ovónő gyereke vagyok,és ezért kérdeztem...régen nem volt ilyen hogy szegény gyerek nem tesz jót neki az ovi...menni kell és ennyi.

Én önző vagyok,és ha lenne tesó akkor is menne oviba a fiam,a pici is megérdemel annyi figyelmet mint a nagy is kapott.

Örülök, hogy nem mindig egymagam kell szóljak a gyerekek érdekében (a gyakori, téves többségi felfogás és ismerettel szemben), hanem olykor megerősítést kapok, ami a gyermekek érdekében fontos számomra. Tehát köszönöm a (számomra) ismeretlen kolléga hozzászólását különösen.

Kedves másik beíró, két továbbit engedj meg ,hadd említsek meg a témában. Utaltam rá , de a rövidség kedvéért nem fejtettem ki itt korábban, azonban gondoltam, evidens, hiszen miért beszélnék a pedagógia ellen, azaz a szakmám ellen, hogy ne adjátok oviba gyermekeiteket??... Arra utaltam korábban is, és most is: 4 év alatt nem javaslom, de nem mondom, hogy 4 év felett ne...

Tehát átlagosan -a legtöbb gyermek esetén, bár némileg egyénfüggő is- a 4. szülinaptól nagyon is hasznos az óvoda a gyermeknek. Azonban -a korábban általam írt érvek miatt- a 3. életévben általában és átlagosan ugyanannyi érv szól oviba járatás ellen, mint mellett.

Viszont: általában a 3. szülinap előtt -a gyermekek kb. 80%-át tekintve- lényegesen több a kára a gyermeknek, ha bölcsibe jár, mintha a szülővel marad.

De, valóban, a 4. életévtől kifejezetten az tesz jót a gyermeknek, ha oviba jár: a gyermektársaság miatt is; valamint mert szakemberek segítik kibontakoztatni a gyerek képességeit, bár NEM fejlesztgetéssel -a gyermekek átlagos egészségi állapot esetén jelzem ezt, nem a fogyatékkal élőkről-, tehát NEM fejlesztéssel, SEM direkt tanítással, amit a legtöbb szülő eredményesnek hisz -tévesen-, meg az óvónők egy makacs kis része máig is sajnos. Tehát ha otthon marad anyuval, apuval, aki már betöltötte a 4. életévét, többet veszít, még ha óvodapedagógus is a szülő, hiszen a gyermektársaságot nem pótolja a szülő, még ha a szülő legalább annyira fontos és alapvető társ a kisgyermeknek, mint a pajtásai, sőt, kb. 5 éves korig a szülő fontosabb nekik!

Még valami. Egy másik kérdésnél megemlítettem egy óvodai kísérletet, és ahogyan visszaolvastam az előző képernyőoldalt jelen kérdésnél, ha jól látom, itt még nem említettem (elnézést, ha még is, csak nem vettem észre, de inkább többször taglalom, mint egyszer sem) :

a kilencvenes években egy magyar szakember (óvónő és egyben gyermekpszichológus) végzett egy felmérést a magyar óvodákban arról, mit szeretnek a legjobban az oviban a gyermekek. Nos, a túlnyomó részük bár felsorolt sok érdekes dolgot az óvodai életből, de a number one (azaz a "legesleg") az volt 90%-uk válaszában, hogy "az a legjobb az oviban, amikor anyu/apu értem jön". Hozzáteszem: a legtöbb ovi, ahol a felmérés készült, remek óvodai programmal volt megáldva, gyermekközpontúan, ami az alap, remek óvodapedagógusokkal, dadusokkal. És mégis... az életkori sajátosság...

Önmagáért beszél. Erről ennyit.